Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-12-20 / 24. szám
XXV-ik évfolyam. 24. szám. Budapest, 1909. deczember 20 A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . .12 kor. Félévre .....................6 kor. Há romnegyedévre 9 Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Borús karácsony. Harmatoznak az egek, de nem bé< kességet, nem üdvösséget, hanem vért, könnyet a megtévelyedett em- riségre. Sötét, bus a karácsony éjszakája; a mi kis fényt árasztanak a szeretet fácskái, azt is elnyeli a gond, a reménytelenség homálya. Mintha kicsinyeink kaczaja sem oly vidáman csengene, mintha az ő örömük sem volna oly teljes, mint hajdan. Miért? Azért, mert a mi lelkünk, mely az hangjukat felfogja, nem a régi többé, fásult, tengelyéből kifordult. Ki tette ezt ? Az igaztalanság és a hazugság. Az igaztalanság, a mely embert dob ember zsákmányául $ az igaztalanság, a mely egyiknek elveszi utolsó falatját, hogy a másik garmadába hordhassa kincseit; az igazságtalanság, a mely nem tetteinket méri, hanem hatalmunkat nézi. A hazugság, a mely száműzte keblünkből régi isteneinket, magasztos eszményeinket, hogy hamisakat ültessen helyükbe. A nő tisztasága, hitvesi hűsége ki- gunyoltan kóborol, mig trónusán a buja, állatias szeretkezés dőzsöl. A költészetet lerángatták az Olympus magasságból s most peczérekkel versenyt turkáltatják a ganajban. A művészetet komédiává aljasitot- ták, a ki badarságokban és disznósá- gokban leli gyönyörűségét. Az ecsetet elbizakodott hülyék kezébe nyomták, a kik saját bambasá- gukat mázolják a természet fenséges arczára. A politikából kiverték a becsületet, törölték azt az örök törvényt, hogy a köztársaság üdve mindenek előtt! Tülekedés konczért, hatalomért; hizelkedés fölfelé, ámitás lefelé. Igazságtalanság, hazugság mindenfelé, be-betörnek Themis hajlékába, sőt már a templomokba is becsapnak szennyes habjaik. Nem förtelem ez? Csoda-e, ha megrendül bennünk a hit s megháborodik a lélek! Ha valaha, most volna szükség az angyalok énekére, a magasság zengésére, mint ama betlehemi éjszakán. Ám az angyalok nem bontják szárnyaikat, az egek komor hallgatását meg nem töri fölemelő harmónia, nagy a zordonság bennünk és körülöttünk. Pedig ha csak egy szikra is föl- izzanék szivünk régi lángjából, a teljes, önzés határait nem ismerő sze- retetből, úgy megint gerjedne egy kis meleg ebben a fagyos világban, derülne is, zendülne is az ég angyalok énekével, békesség harmatával. Jézus, a te születésed napján, kétségektől roskadozók hozzád emeljük bizakodó tekintetünket. Te mondottad : „Egy kis ideig láttok, egy kis ideig nem láttok!“ Láttasd újból magadat a te elragadó, megváltó szereteted véghetet- lenségével! Jótékonyság a vendéglőkben! Nemsokára itt lesz a világmegváltó názáreti Jézus születésének emlékünnepe. A karácsonyi legendakor misztikus varázsában, mintha megtágulnának a máskor kemény emberi szivek s annak példájára, ki mindenét, még földi életét is föláldozta az emberiségért, azok is áldozatokat hoznak az emberi nyomorúság, nélkülözés megváltására, enyhítésére. Járok a templomokban, látom a perselye- * két, melyekbe hullnak a hívők könyöradományaí a »templom szegényei« számára. Nem tudom, kiknek jut ez a könyöradomány, de elhiszem, hogy arra igazán érdemes szerencsétlen embertársainknak, elhagyott özvegyeknek, éhező árváknak. Megfordulok Budapest nagyobb és kisebb vendéglőiben s minden harmadikban azt tapasztalom, hogy ott egy takarékossági, egy jótékonysági asztaltársaság is székel. Hogy itt az emberek a vendéglős, a korcsmáros hozzájárulásával még a szórakozás vidám perczeiben sem feledkeznek meg a szegényekről, a sinylő- dőkről, különösen az erősek, a felnőttek, a munkabírók támogatására szoruló szegény gyermekekről. És ha igy karácsony előtt, szombat vagy vasárnap este megjelenek egy- egy ilyen vendéglőben, ott lelket megható, szép kép tárul elém. Ötven, száz, vagy még több sápadt arczu, rongyos gyermek, fiú és leány seregük ott össze, rendesen szegény édesanyjuk társaságában. Ezeket a gyermekeket azután felöltöztetik a vendéglői asztaltársaságok, jó meleg, vadonat uj ruhába. A fiuk kapnak egész öltözetet, czipőt a lábukra, sapkát a fejükre. A leányok kapnak meleg szoknyácskát, kabátkát, keszke- kenőt, topánkát. Azután még meg is vendégelik őket, jó meleg, ízletes vacsorával, amit otthon abban a kis külvárosi hideg lakásban csak nagy ritkán kaphatnak. Oh, a hálának, az örömnek milyen örömkönyei ragyognak azokban a beesett, nagy gyermeki szemekben s gördülnek végig azokon a halovány, s most kipirult arczokon. Ön- kénytelenül eszembe jut, hogy ahol az emberszeretetnek ilyen jeleneteivel találkozunk, ott nagyon tisztes, jó ember lehet maga a vendéglős, annak hitestársa s szinte ilyen tisztességes, jó emberek lehetnek annak vendégei. Pedig ilyen felemelő jelenetekkel, igy karácsony táján Budapestnek nem egy, de száz és száz vendéglőjében találkozunk. Ahány vendéglő van a fővárosban, a legtöbbjének asztalán ott találom a derék mentők gyüjtőperselyét, ezzel a figyelmeztető felirattal: »Mindnyájunkat érhet baleset!« És bebizonyítható tény, hogy a Mentő-egyesület czéljaira sehol máshol nem gvül össze annyi adomány, mint a budapesti vendéglők, korcsmák asztalain. Egy-egy nagyvendéglő udvarán, a konyhák udvari bejárója előtt egész embercsoportot találok az ebédutáni órákban. Ezek többnyire kopott, rongyos, töpörödött alakok — férfiak, asszonyok — a maguk vagy Fanda Ágoston és 7IIVHVIFR FFRFNP7 halászmester Budapesten. Föüzlet: Központi vásárcsarnok, Telefon: 61—24. Zimmer Péter utóda fcllllliltn rLíiLlluL Fióküzlet V., József-tér 4. szám. Telefon: 62—39. Interurban telefon: 61—24. Alapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer halászmester, Budapest' Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az éttermekben szükségelt összes halfajokat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára.
