Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1909-12-05 / 23. szám

XXV-ik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1909. deczember 5 A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre .....................6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Előfizetési felhívás. A „Vendéglősök Lapja“ ebben az eszten­dőben ünnepelte fennállásának huszonöt­éves jubileumát. Huszonöt esztendő nagy idő nemcsak egy ember, hanem egy hírlap­vállalat életében is. Ha visszatekintünk erre a huszonöt évre, a múlt nehéz küz­delmeinek egész sorozata tárul elénk. Be­csületes elszántsággal küzdöttünk minden­kor a magyar vendéglős iparosság érde­keiért, ezen iparnak minden vonatkozásban való magyarságáért, de hány akadályt kellett leküzdenünk, mennyi ellenséges irányt legyőznünk s a méltatlanságnak mennyi támadását elszenvednünk, a mig a mi harczunkat siker koronázta. Erőnk volt mindenkor csüggedést nem ismerő akaratunk. Erőnk volt a tisztes magyar vendédlős-kar támogatása s erőnk az, hogy soha nem kerestük a személyeskedés za­varos ingoványait, hanem haladtunk a nemes czél felé, mely nem más, mint a magyar vendéglősök egyetemének erkölcsi és anyagi felvirágoztatása. Ha visszatekintünk erre az elmúlt hu­szonöt esztendőre, melynek elején a „Ven­déglősök Lapjáénak első száma hagyta el a nyomdát, hatalmas változást látunk a magyar vendéglős-ipar történetében. És ezt a változást nem a hanyatlás, hanem a fejlődés idézte elő. Milyen óriássá fejlődött azóta Budupest vendéglős ipara, mely ma — büszkén állapíthatjuk meg — kiállja a versenyt, bármely világváros hasonló ipa­rával. És ez az ipar európai színvonala mellett immár teljesen magyarrá lett még a külvárosokban is. A vendéglői pályára készülő ifjakat ma már az üzleti gyakorla­ton kívül szakiskolában képezik ki udva­rias müveit szakemberekké s ma már eb­ben az országba a kis- és nagyvendéglős, korcsmáros nem kicsinyeit, hanem számot­tevő tagja a magyar társadalomnak. Hogy mindez igy történt — talán szerénytelen­ség nülkül mondhatjuk — hogy abban része van a „Vendéglősök Lapja“ huszonöt éves küzdelmének is. Huszonöt év alatt súlyos támadások is értek bennünket, de ezekkel szembeszál- lottunk igazságunk erejével. Huszonöt év alatt versenytársaink akadtak, de ezek legyőzni bennünket nem voltak képesek. Sőt fokról-fokra erősödött, izmosodott a „Vendéglősök Lapja“, mert vele volt a ma­gyar vendéglős társadalom legjobbjainak rokonszenve, támogatása. Most midőn az uj 1910-ik esztendőbe s ezzel a „Vendéglősök Lapja“ uj évfolyamába lépünk, a huszonöt éves múltra való hivat­kozással és ezt a nagyrabecsült rokon- szenvet, ezt a támogatást kérjük a továbbra is a „Vendéglősök Lapja“ számára. Programmunk az, a mi volt a múltban. A „Vendéglősök Lapja“ marad továbbra is a magyar vendéglő ipar érdekeinek igaz védelmezője s bár szaklap vagyunk, küz­deni fogunka jövőben is ez iparág magyar­ságáért. Úgy, mint a múltban a jövőben is fejleszteni igyekszünk közöttünk az össze­tartás szellemét, a munkaadó főnök és alkalmazott közötti jó viszony ápolását. A „Vendéglősök Lapja“ a mellett, hogy gyors híradással szolgál, mindez a vendéglősöket szállodásokat, általán olvasóinkat érdeklő eseményről, szakczikkekkel is szolgálja tisztelt előfizetői érdekeit. A „Vendéglősök Lapja“ a jövőben is minden sorában fen- tartja a tisztes irodalmi színvonalat s ki­zárja hasábjairól a személyeskedést. Egy vezéreszme vezérel csak bennünket a ma­gyar vengédlősség erkölcsi és anyagi érdeke! Ez a mi programmunk. Ennek támo­gatására kérjük tisztelt olvasóink s a magyar vendéglős társadalom támo­gatását s hogy ez nem fog az uj év alkal­mából sem elmaradni, arról biztosit bennün­ket az elmúlt huszonöt esztendő tanúsága. A „Vendéglősök Lapja“ előfizetési ára> daczára annak, hogy az igények fokozásával annak úgy belső tartalmára, mint kiállítá­sára s a szükséghez képest terjedelmére mi is fokozottabb gondot fordítunk — marad, ami volt, a régi: Egész évre..................................12 korona Fél évre ........................................6 korona Ne gyedévre ............................. 3 korona Mi dőn tisztelettel kérjük tisztelt olvasóin­kat, hogy előfizetéseiket minél előbb meg­újítani s az esetleges előfizetési hátralé­kokat beküldeni kegyeskedjenek, vagyunk Hazafias tisztelettel a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztősége és kiadóhivatala, Budapest, VII., Akáczfa-u. 7. Egyesülésben az erő. Irta : Lukács János vendéglős. Pericles, a görögök nagy államférfia és nagy szónoka a Pelopomezuzsi csatában elesett hősök sírjánál Krisztus előtt három- száznyolczvanhatodik esztendőben többek között ezeket mondta: »Athénben nem tekinthető békeszerető polgárnak az, ki semmivel sem törődik és hallgat s némán tűri saját pusztulását, er­kölcsi, anyagi romlását, süket és vak, — nem hall és nem lát, — nem hallja em­bertársainak fájdalmas, panaszos jajgatá­sát, nem látja maga baját, más szenvedé­sét, — nem törődik sem a maga, sem a más bajával. — Az ilyen ember Athén­ben vagy buta, vagy gonosz.« Mi vendéglősök és korcsmárosok is el­mondhatjuk Pericles-szel együtt: Nem béke­szerető ember az a korcsmáros és vendég­lős, ki némán tűri ezer baját, tétlenül, szót­lanul szenvedi át azt a kálváriát, mit a gonoszság az ő rendszeréből iparunkra mind­azon törvények és rendeletek folytán hárí­tott, melyeknek rabszolgái vagyunk. —- Az ilyen vendéglős és korcsmáros, ki ezt bé­kén tűri, tudatlan vagy szívtelen. Lelkében nem él az az isteni szikra, mely meggyujtaná az örök világosságnak fák­lyáját, hogy annak világossága- mellett reá térhetnénk arra az útra, mely a biztos bol­dogulás otthonába vezet. Nincs meg közöttünk az egyesülés iránt az igazi komoly és áldozatot követelő ne­mes érzés. Érzékenykedők és félénkek vagyunk. Két­ségbeejtő és elszomorító és mint egy szé­gyenfolt ott ékeskedik egész életünk rend­szerén az a megmagyarázhatatlan, semmi­vel meg nem okolható állapot, hogy mi vendéglősök és korcsmárosok három ipar- társulatot képezünk itt a fővárosban. Csak azért, mert István az elnök; miért ne lehessen a Pali is elnök. És aminek, fájdalom, megvan az a saját­ságos, de szomorú következménye, hogy nem vesz komolyan bennünket senki: Sem a kormány, sem a hatóság. Egy tény azonban igaz. Nagyképűsködés­sel a miniszter ur szobájáig jutunk. Ott is a szégyen bélyegét ütik arczunkra, mert a miniszter majdnem hogy hangosan jegyzi meg: Mit akarnak megint az »akarnokok«? A nevetség czégtáblái vagyunk. Fanda Ágoston és 7|lirp FFPFMP7 halászmester Budapesten. Föüzlet; Központi vásárcsarnok, Telefon: 61— 24. Zimmer Péter utóda fcliwlllltr* r£»nLli'ü£. Fióküzlet V., iózsef-tér 4. szám. Telefon: 62—39. ínterurban telefon: 61—24. Alapiitatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer halászmester, Budapest1 Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az étter­mekben szükségelt összes halfajo­kat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom