Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-11-20 / 22. szám
xxv-ik evtolyam. 22. szám. Budapest, 1909. novemoer Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre .. . . . 6 kor. Háromnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Példa. Ausztriának nagy az idegenforgalma. Bécset, hegyvidékeit, fürdőhelyeit az idegenek milliói látogatják. Köztük, fájdalom, a magyarok százezrei. Nem elég a közösügyi kiadások, a vámok rettenetes apparátusa, a mely évente száz és száz milliót szivattyúz ki hazánkból, a mi kévésünk maradna, azt meg magunk dobáljuk halálos ellenségünk telhetetlen zsákjába iparczikkekért és szórakozásokért. A bécsi szállók, mulatók, boltok és fürdők hemzsegnek a magyaroktól, mig itthon a kereskedelem, az ipar, a fürdők és szinházak csak tengődnek. A kit az Isten el akar veszíteni, annak eszét veszi el! tartja a közmondás. ügy látszik, ez a szomorú sors méretett reánk, mert az eszeveszett- ség tünete elijesztő nálunk. Egy évszázad óta fújják fülünkbe, hogy pártoljuk a hazai ipart; minden szükségleteinknél érjük be azzal, a mir itthon találunk, de mi meg nem értjük s pénzünket őrülten dobáljuk az idegen moiochbálvány gyomrába, j Pedig hát takarékossággal okossággal itthon kellene tartanunk minden garasunkat, különben néhány ! évtized múltán koldusabbak leszünk a templomajtók koldusainál. Minthogy annyi az ellenségünk, támogatnunk kellene egymást, hogy legalább tisztes szegénységben tarthassuk magunkat addig, a mig okosabb, a kor intelmére hajló nemzedék visszaszerzi elpocsékolt vagyonúnkat, hatalmunkat. Tanuljunk ellenségeinktől! Lám, Ausztria, a mely vérünk 1 szipolyozását ól, a mi botorságunkból és gyávaságunkból meghájasodott, a mint czikkelyünk elején jeleztük, nagy idegenforgalomnak örvendhet. És Ausztria beéri ezzel? — Nem! Ausztria ezt mondja: Nincs az a sok, a mi több ne lehetne s viszont nincs az a sok, a mi ha nem gyara- pittatik, hát ne fogyna. Éppen azért Ausztria nagy akciót kezdett idegen forgalmának emelésére. Ausztria vendéglősei és szállósai elhatározták, hogy kiadják Ausztria összes szállóinak czimtárát. Am ez a könyv nem afféle, mit sem mondó, száraz czimjegyzék lesz, hanem minden szükséges adatot tartalmazó, illusztrált ismertetése valamenynyi szállónak, képben és Írásban bemutatása Ausztria minden szebb vidékének és látnivalójának, hogy az idegent ne csak tájékoztassa, hanem csábítsa is. És mi történt? Az osztrák kereskedelmi miniszter értesülvén a vendéglősök vállalkozásé- j ról, nem várta, hogy ők görnyedezze- nek nála, hanem maga üdvözölte őket közhasznú elhatározásukért. Körülményesen fejtegette, hogy Ausztriában az idegenforgalom mily j fontos gazdasági tervező s hogy ez a forgalom még fokozható s fokozandó is, mert Ausztriának sok és előnyösebb helyzetben levő con- currenciája van s a külföld Ausztria szépségeit még nem ismeri eléggé. Éppen ezért nagyfontosságunak tekinti a vendéglősök vállalkozását s ennek anyagi és erkölcsi támogatását a kormány kötelességének nyilvánítja. Tisztelt magyarok, látjátok szemeteikkel, hogyan kell hajszolni és megfogni a fillért még annak is, a kinek van ! Ausztria ezért gazdagszik. Mi azonban ezt nem tudjuk fölérni észszel, megfogni kézzel, ezért rongyo- sodunk. Minden bajunk, nyomorúságunk a magunk bűne. A mi pinczéreink. Nagy fába vágom a fejszém, amidőn egy nagy és igen fontos, létérdekeinket érintő kérdést világitok meg. A mi pinczéreink, nemcsak munkásaink, de testvéreink is. Én legalább igy gondolkodok és érzek is, velem együtt sok vendéglős kartársam igy gondolkodik és érez. Azért, ha nagy fába is vágom a fejszém, de gyönge erőmtől telhetőleg igyekszem kettévágni csak azért is, hadd lássa mindenki, vájjon odvas-e és szu-ette-e az a fa, mit pinczérkérdésnek ismerünk? Avagy gyalulható egészséges fa-e, vagy olyan-e, hogy tűzre se való, mert rothadt. Igen. Munkástestvérek a pinczérek és munkástársak egymással a vendéglős és pin- czér, mert a közös munka és a munka természetes viszonya teszi azzá. Mert nem ismerek olyan vendéglőst, bármily vagyonnal bírjon is, hogy oroszlán-, avag\r tigrisvadászatra menjen, avagy valamely messze világnak déli részén üdüljön, uraskodjon. Hanem igen, ott fárad, izzad a műhelyben, a munkatéren, a pinczé'rtestvérekkel együtt. Együtt vesztenek és együtt nyernek. Együtt boldogulnak, de együtt pusztulnak is, a fárasztó munkától. Ki előbb, ki utóbb, de áldozata lesz fárasztó munkájának. Mindkettőt marja a megélhetésért, a kenyérért való virrasztásnak nehéz éjszakája. Az egyiknek vágya és tépő gondolára az, hogy üzletébe befektetett vagyonát épségben megtarthassa akként, hogy annak gyümölcsét lássa és élvezhesse, miként munkája és tőkéje után őt joggal, mint minden embert megillet, sőt szükséget parancsol azon igények szerinti törvény, mivel tartozik minden ember a társadalom és családja és önmaga iránt. A másiknak lelkét, szivét kell, hogy átölelje az a szent vágy, hogy egykoron ő is önálló s a maga gazdája legyen. Gyönyörűséges látvány, tündéri éltető melegség, midőn a lélek és a szív főnöknél, munkásnál igy dobog, igy érez. Virág terem ott. Tövis nélküli virág. Nincs ott gyűlölet, csak szeretet. Nincs ott irigység, csak szorgalom és hűség, egymást illető becsülés. Nagyon sok vendéglős kartársamtól hallottam panaszt tenni a pinczéreire. Fanda Ágoston és 7IMMFR FFRFNP7 halászmester Budapesten. Föüzlet: Központi vásárcsarnok, Telefon: al-2 4. Zimrrer Peter utóda ^IIIIHItn rLíiLliUL Fióküzlet V., József-tér 4. szám. Telefon: 62—39. Interurban telefon: 81—24. Álapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer halászmester, Budapest' Az egyedüli halkereskedő czég, mely az előkelő háztartásokban és az éttermekben szükségelt összes halfajokat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára
