Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-10-20 / 20. szám
1909. október 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 A piszkos versenynek megszámlálhatatlan jelenségei vannak és oly hatalmas támogatói, melylyel felvenni a harczot azok sikeres letörésére, egyedül csak az erős összetartás, az egyénnek tiszta öntudata és önmegtagadása szükséges. De lássuk, mely forrásból nyeri tápláló erejét a piszkos verseny. Magából a törvény erejéből, mely megengedi, hogy minden házban korcsma, vendéglő, pálinkamérés nyilhat és hogy a szatócsok, fűszeresek sört, bort, pálinkát adhatnak. Az ásvány- és szódavizekről nem is szólok, mert azt minden gyümölcsöskofa árulhat. De a sörgyárosok és borkereskedők is segitenek egyet rajtunk rúgni. Még pedig úgy: hogy az ő képviselőjük, kihordójuk magánházakhoz is szállít abban az árban, mely árban a vendéglős (és korcsmáros veszi. Csak egy móddal orvosolhatjuk iparunk ezen tarthatatlan állapotát, amely lealázó és megnyomoritó. Ha öntudatra ébredve, kartársi szeretettel, önzetlenül egymást támogatjuk olyfor- formán, hogy kíméletlenül leleplezzük és ostorozzuk szóban vagy Írásban azokat, kik visszaélnek a tisztességgel és becsülettel. Ezt pedig csak úgy lehet, ha utczasoron- ként szervezve, kartársi szövetségre lépünk egymás érdekeinek megvédéséért. Ezer bajok elhárítását érnénk el. Egy csapásra megtörhetnénk a kartellt minden téren. Kiirthatnánk közülünk minden gazt, minden gyomot. Csak a tisztesség, a becsület és a szeretet élne közöttünk. Hivatásának élő és annak tudatában gondolkozó vendéglős és korcsmáros élne és virágzana csak. A fogyasztóközönség hasznára, előnyére. A piszkos versenyző, a kontár, a gonosz- lelkű a közmegvetés dermesztő hidege által hullna el, mint ősszel a légy. Nemes, felemelő lenne vendéglősnek, korcsmárosnak lenni. A fogyasztó közönség ízlését, életrendjét irányitó hatalom. Megszűnnének a margarinok, faggyúk, kókuszdiók zsiradékai. Ott találná helyét, ahova való. A lebujbán, a laczikonyhák paczalos asztalán. Élet pezsegne, boldogság és öröm. Mert tiszta bor öntődnék a pohárba. Kevesebb lenne a gyomorbajos, az alkoholtól megmérgezett ember. Mert a tiszta bortól alkoholmérgezés nem állhat be; a tiszta zsiradéku étel nem képez gyomorbajt. Felsőbb iskoláinkat járó ifjúságunk, szegényebb hivatalnokaink és munkásaink, kik a fényesen terített éttermek, de választék után, étlap szerint háromfogásos ebédet esznek 70—80 fillérért, azok úgy járnak negyven éves korukban, mint az inyenczek. Kihal gyomruknak emésztőképessége. Mert a margarin, a kókusz- és faggyú-zsiradék a mi kiimánk mellett öl. Igaz. Törvényesen megengedett zsiradék. Jó és Ízletes ételeket lehet általa főzni. De tessék kiírni nagy betűkkel: »Itt margarinnal, kókuszszal és faggyúval főzünk.« Ez szabad verseny lesz és nem piszkos verseny. Figyeljük meg a 70—80 filléres éttermek titkait, annak beszerzési forrásait, megtu- I dunk mindent, hogy miért adhatnak ők olcsón. A lómészárszékre ki kell Írni, hogy lómészárszék. A vendéglőnél elég ha kiírja: »Magyar konyha, három tál étel választékban 70 fillér.« Senki nem kérdi: Lehetséges-e ily drága világban adni és mégis vagyont szerezni? Én tagadom. Tagadom azt is, hogy 48—50 fillérért tiszta bort lehessen adni. Adni lehet, de tönkre megy. Vagy vizet önt, vagy pancsol. Ez pedig törvénybe ütköző: nemcsak piszkos verseny, de csalás. A magyar bortermelők tönkretevése, a magyar korcsmáros és vendéglősipar tekintélyének megölése. Legyen szabad verseny, de ne piszkos verseny. Versenyezzen a vendéglős, a korcsmáros kitűnő, ízletes magyar konyhájával, szolid és mérsékelt árak mellett; üzletének tisztántartásával és ízléses berendezésével, pontos és szives kiszolgálásával; borainak jó és nemes minőségével, akkor lesz még ünnep a világon. Le a lepellel!! Lásson világosan a fogyasztóközönség. Meg fog undorodni a bűnnek láttára. A hatóságok, törvényhozók észhez térnek és tudni fogják mivel tartoznak kötelességük teljesítésénél. Tartsatok össze, hivatottak és becsületesek, hogy elvesszenek a hivatatlanok és becstelenek. Tiétek lesz az érdemnek babérkoszorúja. Lukács János, vendéglős. R nyilvános emberirtó, Évek óta hirdetünk statáriumot a pálinka ellen, különösen a hideg utón előállított pálinka ellen. Kimutattuk, hogy mily öldöklő mérgekkel csinálnak a lebujosok pálinkát a spirituszból. Sürgettük, hogy legalább szabályozzák, hogy ezek a méregkeverők minő anyagokat használhatnak pancsaikhoz. Hiába volt. Szavunknak nem volt foganatja, bárha Wekerle is kijelentette, hogy a spiritusz magában is tartalmaz egy emésztő mérget, a fuzint; mégsem intézkedett, hogy más mérget ne keverhessenek hozzá. Engedte, hogy a lelketlen üzérek kapzsiságból szabadon gyilkolhassák a szegény, dolgos népet. Legutóbb aztán némi riadalmat keltett, hogy majd Budapesten, majd a vidéken hirtelen több ember lett a pálinkamérgezés halottja és betege. Túlságos jajveszékelés nem lett a dologból, mert hát a pálinkások gazdagok, az államkincstár pedig szorult helyzetben van, az újságok pedig szegények. A büntető apparátusnak végre mégis meg kellett mozdulnia. A rendőrség kinyomozta, hogy egész gyilkosszövetség, valami „Atalanta“ részvénytársaság foglalkozik emberirtó méreggyártással. Gyártmányaikat zár alá fogták, az or- j szágos vegykisérleti állomás pedig kideri- I tette, hogy gyártmányaik metilalkoholból, \ faszeszbőL készültek. Ez a szesz valósággal rögtönösen roncsolja a szervezetet. Erre a rendőrség mit tehetett, összeállította azoknak a halottaknak és betegeknek a statisztikáját, a kiket az „Atalanta“ nektárja döntött a sírba vagy a betegágyba. Tehát rövidesen 59 halottal tápláltatott a föld gyomra. Hát a kik észrevétlenül, azelőtt s nem csupán az „Atalanta“ metilalkoholjától kerültek oda ? Hányszor tízezren lehetnek ők ? De csak maradjunk ennél a statisztikánál, a mely igy hangzik: Tótaradács tizenkét halott, tizennégy beteg; Jankahida két halott, tizenhárom beteg; Nagyvárad tizenkét halott, huszonnyolcz beteg ; Komárom két halott; Pozsony két halott; Szamoslippa három halott, tizenegy beteg ; Derecske egy halott; Budapest tiz halott; Alsóhámor nyolcz halott, öt beteg ; Pilisvörösvár öt halott ; Pilisszentiván két halott. Nem megdöbbentő, nem fölháboritó statisztika ez magában az általunk is figyelmeztetett hatóságok közönye ellen? Elvárjuk a belügyminisztertől, a ki a becsület és az erkölcs embere, hogy haladéktalanul tilalmat ad ki a metilalkohol ellen s ellenőrzés alá veti a pálinkacsiná- lókat, megállapítván a pálinkakészitéshez használható anyagokat. Ha ezt nem teszi, úgy az emberirtás szabad üzletnek tekinthető Magyaroszágon, a hol minden tisztes üzlet korlátozva van. Erzsébet királyné étkezése. A megboldogult Erzsébet királyné leg'- bizalmasabb és legkegyeltebb udvarhölgye volt Sztáray Irma grófnő, aki mind haláláig hűségesen oldala mellett volt s ama szomorú napon utolsó leheletét is szinte ő fogta fel. A grófnő most »Erzsébet királyné kíséretében« czimmel érdekes és megható tartalmú könyvet irt, amelyben rajongó szeretettel, de igazsággal gyűjtött össze fe- ledhetlen királynénkról minden jellemzőt. Ebből ragadjuk ki a királyné étkezésére vonatkozó sorokat, amelyeket algíri időzésük alkalmából jegyzett föl a grófnő. »A vásárlásokat bevégezve, megfagylal- toztunk. A fagylalt fölötte kedves csemegéje volt a királynénak, ki az étkezésben máskülönben is excentrikusnak mutatkozott. A tej volt a legállandóbb tápláléka. Volt napja, mikor csak kizárólag ezzel élt, máskor megint csak narancsot evett. A sülteket inkább hidegen szerette; az édességekből csak keveset engedett meg magának, mert félt a hízástól. Ez a szeszélyesség az étkezésben azonban mi összefüggésben sem volt egészségével, mert nem egyszer, ha kedvet kapott reá, egész dinét végigevett s ugyancsak jó étvágygyal. Reggelijét, melyhez rendesen teát vagy BE Jlu a BÉRBEADÓ SZábbODH = SS'Sti.‘ .***£: 0 1 ft RÍ ii IY Sí n beszálló vendéglő Miskolcon, Buza-tér 5. a. 1909. Jíorut 5‘szam ^es M|fi<olcz> Csabai- X kapu 14. szam ala Zsarnay Lajos) LU november 1-től összes helyiségeivel együtt kiadó. ... czimére intézendők
