Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1909-01-20 / 2. szám

19Ö9.Í jamiár 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA •1 O János 10.—, 7/20. AIfandy Árpád 10.—, j 10/4. humuszt János 10.—, 110/16. Rió ' István. 10.—, 10/30. Seres Márton 200.—, 11/2. Hliter Antalné 10.—11/7. Posch Nándorné 50.—, 11/11. Wirth IFerenczné 10.—, 11/11. tiruska Lajos 40.—, 11/18. Szabó Vincze 20.—, 12/22. Rió István 10.—. összesen 618.—. Bevétel 80420. Kiadás 618.—. Maradt 186.20. Wilburger Károly ellenőr. Oundel elnök. Malosik An­tal pénztáros. messinaiaknak. Az emberi élet színpadán sök minden történik.. Alkotás, rombolás. Aczivilizáczió alkot, a természet rombol. Úgy hiszem, ma már köztudomású az a tragikus esemény, mely DéWJlaszország- ban Messina városában és annak környé­kén történt. A sors ^kegyetlen vad keze pillanatok alatt romba döntötte, úgyszólván semmivé tette századok verejtékes munkájának gyü­mölcsét, hajléktalanokká tett ezreket, kol- dusá gazdagokat, bénává, munkaképtelenné egészségeseket, épeket. Mi szerencsések vagyunk, nem halljuk az anyák, az apák, a gyermekek jajkiáltá­sait, nem látunk vérző sebeket, nekünk nem kell keresnünk szülőinket, testvérein­ket, rokonainkat a romhegyek alatt, mi boldogok vagyunk. De ki tudja meddig ? ■ hát ha már közéig, jön gyorsan szaporán az óra, az a perc, mikor mi is egyenlő helyzetbe jutunk messinai embertársaink- ikal. És ha nem is hallunk „jaj“ kiáltást, ha nem is látunk vérző sebeket, de azért érezünk fájdalmat. Mert hisz nekünk is van lelkünk, van szivünk és némileg mérlegelni tudjuk azt a szenvedést, mely embertársainkat érte. Követjük a müveit társadalmat. A budapesti vendéglősök, szállodások szakirányú tanoncziskolájának igazgatója Walter Károly ur és az intézet tanárurai, a növendékekhez ántézett buzdító szavak­kal segítettek engem abban a munkámban, melynek egyedüli s,czélja volt, segíteni a messinai szerencsétleneken. Szigeti József, Kurcz Béla barátaimat pedig a pénz ke­zelésére kértem fel, akik kívánságomat örömmel teljesítették. Egyszersmind egy ellenőrző bizottságot szerveztünk, amely­nek kötelessége volt a gyűjtés pontossá­gát ellenőrizni. Az ellenőrző bizottság tag­jai voltak, Krisán József, Pauletti Ernő, Kissziváth Ede, Holley Károly. Az ellen­őrző bizottság meggyőződött arról, hogy a gyűjtést hivatalos pontossággal végez­tük. A befolyt összeg nyolczvan korona, ezen összeget Walter Károly igazgató ur az „Országos bizottsághoz“ küldte be. Kötelességemnek tartom, hogy intézetünk igazgatójának és mélyen tisztelt tanári ka­rának ezen ügyben való fáradozásukért, magam és tanulótársaim nevében hálás köszönetét mondjak. De még mielőtt be­fejezném czikkemet, egy pár szót szeret­nék leírni, ezért tisztelt olvasóim legyenek türelmesek és olvassák tovább munkámat: Jó szivek, vidéki munkástársaink! Kövessenek bennünket, rakjanak össze egy pár fillért, és ha csak egy árván ma­radt gyermeket tudunk felruházni, akkor sem fáradtunk hiába. Ki tudja, hogy az élet hullámzó tengeren lebegő sajkánk nem e ott fog bennünket a sziklához verni, a hová mi valamikor fájdalmasan vérző szívvel gondoltunk és talán annak a szikla tövében élő népen segítettünk, mennyire jó fog esni nekünk, ha filléreink kamatját élvezhetjük. De minek is irok én ilyen Szívhez szóló szavakat, mert hisz nem csak költői szülemény, hanem valóság is, hogy: „A szívnek parancsolni nem lehet“. Be nem tudnék felmutatni ami szakmánk munkásaink közül tiz olyat, kinek rossz szive volna, mert mi pinczérek bizon}^ ha­mar kijárjuk az „élet iskolát“. Ismerjük a szenvedést, a jólétet egyaránt. Tehát, szi­veiket, kedves munkástársaim. * Én még mindig nem teszem le a tollat, :még tartogatok valamit, mert még egy ifelhivásom volna. Vendéglős urak tisztelt leányai, kedves ifjú hölgyeim! Megbocsá­tanak ezért a nagyon prózai megszólítás­ért, de én is csak amolyan hétköznapias ember vagyok, nem tudok szebb megszó­lítást adni. Hölgyeim, önök a jószívűség fundamentumát képezik, öntözzék meg szivükben azt a tiszta virágot, melynek neve „A jóság“. Adakozzanak önök is egy pár fillért, hadd tudják meg a szép Itália leányai, hogy a magyar lányok szivében máglya tüzként ég az ember, felebarát iránti szeretet. Jóságukat előre is köszö­nöm. Az Isten fizesse meg. Az egybegyült összegeket szíveskedjenek a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztőségébe küldeni, mely azt nyilvánosan és hivatalosan nyugtázni fogja. Mang Kálmán vendéglősszakiskola III. B. o. növendéke. A „Vendéglősök Lapja“ t. szerkesztőségének Budapest. A budapesti vendéglősök szakirányú tanoncz iskolája a messinai sebesültek se­gélyezésére nyolczvan koronát gyűjtött. Ezen összeget Walter Károly igazgató ur az Országos Segélyző Bizottsághoz küldte be. Felkérem tekintetes Ihász György szerkesztő urat, hogy ezt az ide csatolt adakozók névjegyzékével együtt b. lapjá­ban közzé tenni szíveskedjék és ezért előre is köszönet mondok. Budapest, 1909. január 15. Kiváló tisztelettel A budapesti vendéglősök és szállodások szakirányú tanoncz iskolája növendékeinek megbízásából Mang Kálmán s. k. III. éves növendék. Adakozók nevei: Vaszkó György, Augusz- tini Oszkár, Mitrovátz Adolf, Bürger Hen­rik, Győré Kálmán, Hermann Vilmos, Brau- nauer Károly, Standinger János, Holtovi Károly, Tifenbök István, Nagy József, Rácz Imre, Pozsár József, Prohászka István, Heintzel Ferencz, Voracsek János, Vári Wavra István, Riga Gyula, Udvari Lajos, Hangai Sándor, Haekl Zoltán, Makacs Ist­ván, Tóth Sándor, Scheffer Andor, Dunst János, Reinicz Gyula, Oszvald Ferencz, Nagy Lajos, Brada János, Mészáros László, Gábriel Dezső, Hesz Lajos, Ménesi István, Kodó István, Bredár Béla, Balkovics János, Seidner Vilmos, Rákos Ferencz, Ekker La­jos, Waszek István, Wennes György, Szojka Pál, Szókörnyös István, Gola Kálmán, Ho- dász Alajos, Kerer Alajos, Mudro Mihály, Schmidt József, Domcsány Tivadar, Laszó Ignács, Wicser József, Kader Elek, Borisz- láv R., Geyer Gyula, Paulek Ernő, Kiss József, Kramer Árpád, Maries János, Hoff­mann János, Bors Károly, Asztalos János, Sindler Lajos, Makk Lajos, Gráb Rezső, Veres János, Fülöp Sándor, Horváth Jó­zsef, Gáspár Gábor, Virág Mihály, Brück- ler Tivadar, Kasprák István, Holley Károly, Kissziváth Ede, Budai István, Dobozi La­jos, Berényi Gyula, Nagy József, Khol Károly, Hoffenreich Rezső, Kilar János, Malecz Antal, Pataki N., Kopfensteiner N., Darabos N., Detki N., Szalay N., Kalmár N., Dómba N., ifj Esch, Gruber N., Ha­nauer N., Mart N., Tóth N., Jeszenszky N., ! Hollósi N., Szilágyi N., Brunner N., Rusz- nák N., Vásárhelyi, Szabó N., Lopold N.,, Váczy József, Kolerics N., Kron Sándor, Bahlori N., Gruber N., Schuller N., Szvo- boda N., Tibald N., Steiszer N., Ulley N.,. Csaba N., Csalla N., Karikó Gyula, Bugrarc Elemér, Fogl N., Pap N., Horváth N., Hunfi N., Pápai N., Micsinai N., Mil N., Gartnej N., Grecsa N., Szabó N., Beretcky N., Bárány N., Huszka N., Schmitter N., Cso- vics N., Paulok N., Grábenhoffer N., Ma- doneczky N., Papita Gusztáv, Füstős N., Henninger N., Benedek N., Mihálovics N., Mészáros N., Béser N., Bittó N., Berényi N., Batta N., Beffer N., Rácz N., Jäger N., Polgár N., Schwartz Kálmán, Hauptman József, Kreniczky N., Bertok N., Khocs N., Kollár N., Eszk Antal, Miabics Lajos, Ber­tok Gyula, Vukrovácz János, Majzok István, Váczy Béla, Steiner Jenő Hauser Gyula, Mitrovátz János. Vértesi Károly. Vértesi Károly köz- és váltó ügyvéd, utirajziró, szónok és publicista, Virter Fe­renc Zombor városi-főjegyző, később Bács Bodrog vármegyei törvényszéki biró és nemes militicsi Czintula Fáni fia, született 1843-ik évi október 22-én Zomborban. Az elemi iskolákat, két évi alreál iskolával szülővárosában, a gimnáziumi négy alsóbb osztályt Baján, a felsőket pedig — igen jó érettségi vizsgával — Pécsett végezte. Kalocsán végzett azután három évi teoló­giai tanfolyamot jó előmenetellel, ezen idő alatt a keleti nyelvek szorgalmas tanulmá­nyozása, s a latin klasszikusok olvasása mellett önszorgalmából az olasz, franczia és dalmát nyelveket is elsajátította. A jogot kitüntetéssel a budapesti tudomány egye­temen végezte, ahol orvosi és természet- tudományi előadásokat is hallgatott. Bács Bodrog vármegye már mint harmad éves joghallgatót tiszteletbeli aljegyzővé válasz­totta. Az 1872-ik évben Budapesten köz-, ; majd váltóügyvédi oklevelet nyervén a j városi közügyekben, mint törvényhatósági I választott bizottsági tag, majd mint érték­Vértesi Károly a Bács Bodrog megyei Irodalmi Társaság, — a Rákóc: szoborbizottság és a Tulipán Szövetség Magyar Véd Egyesület elnöke Zomborban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom