Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-06-20 / 12. szám
8 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1909. junius 20. örvendetesen tanúskodó vizsgát a következő beszéddel zárta be: Kedves gyermekeim! Odakünn szépen süt a nyári vakáczió verőfényes napsugara és ti mohó örömmel, dobogó szívvel siettek ki innen élvezni a a szünidő örömeit. Pedig a valódi öröm, az igazi érték az, amit itt tanultatok az iskola padjai között. A ti szerető tanítóitok csepegtették sziveitekbe a drága kincset, az első tudást. Én szivemben még most is mély hálával és szeretettel őrzöm annak a tanítónak az emlékét, aki az első betűre megtanított. Szüléitek után a tanító az első, akit szeretnetek kell, a kire hálásan kell mindenkor gondolnotok. A ki nem tanul, csavargó lesz, lenézik az emberek. A jó tanulót pedig mindenki becsüli. Én, mint az évzáró vizsgálatok elnöke, mikor jó és nemes példák követésére intelek e búcsúszavakban benneteket, mélyen megköszönöm tanítóitoknak, amiért ilyen szépen oktattak benneteket, akik tőletek csak mélységes hálát és köszönetét érdemelnek. Isten éltessen mindnyájatokat! Legyetek jó magyarok és istenfélők! Uj szálló. Gyöngyösön Kovács Fülöp „Korona“-szálló czimmel modern kényelemmel berendezett szállodát nyitott. Szak-habarodás. A „szak“ szó helytelen alkalmazása annyira elharapódzott, hogy már ma nemcsak szakszervezet és szaktárs van, hanem szakfő is, tehát remélhetjük, hogy mielőbb megszületik a szakláb és a szakbaczillus is. Ezeknek a szakos uraknak nem tetszett, hogy Bokros Károly lemondása alkalmából néhány kartársunk arra gondolt, hogy Frangois Lajos legyen az utóda. — Mikor egy nagy poziczióról oly kiváló, szinte pótolhatatlan erő készül távozni, mint Bokros Károly, természetes, hogy mindenki megdöbben s azon töpreng, hogy ki legyen az utóda. így történt mostan is s Frangois Lajos emlegetését nagyon is természetesnek és méltányosnak találtuk, mert egy nyugdíjintézet vezetésénél nem a szakfő a kellék, hanem bölcs fő, tiszta kéz s a nemesen érző szív. Már pedig Frangois Lajos ilyen, a ki egy községet kormányoz áldásosán, nyugdíjintézetünkre sokat áldozott, Páris Vilmossal menedékházat is alapítva nyugdíjasaink javára. S végre is, egy nyugdíjintézetnél nem szabad exclusivnak lennünk, különösen amikor oly jótevőkkel dicsekedhetünk, mint Törley és Littkey akik annyit áldoztak a vendéglősökért s a kiknek a tekintélye és tudása csak javára szolgálhat az intézetnek. Aztán még más tekintetben is szükséges, hogy túlzottan ne ragaszkodjunk a szakfőhöz. •Ugyanis ott, a hol nagy vagyonról van szó, a megbízhatóságot is figyelembe kell vennünk, vagyis a megfelelő anyagi garancziát. A hol ezt nem tekintették, hanem csak a szakfejüséget, ott sajnos tapasztalataink voltak, mint a pinczérek s a pinczemeste- rek egyleténél és a pinczérek országos szövetségénél, valamint a vidéken is sokfelé elkalódtak Glück Frigyes nagylelkű adományai a szakiskolákra. A fürdőkből. Bogláron a vasúti vendéglő volt főpinczére, Brutky Zsigmond szépen berendezett vendéglőt nyitott. — Takáts János a „Mattoni“ sósfürdő közelében, a Kelenföldön, elegáns vendéglőt nyitott. — Balatonfüreden Szüts és Balika már megnyitották kedvelt vendéglőjüket. — Keszthelyen a hévízi nagyvendéglőt Bőhm Rezső vette át. Uj vendéglőt. FI érti Ferencz a Ferencz- téren csinosan berendezett vendéglőt nyitott. — Tormás Imre pedig a Gyep-utcza 2. szám alatt nyitott vendéglőt. A „Talpra Magyar“ kávéháza. A 48-as idők nevezetes kávéháza, ahol Petőfi először olvasta föl gyújtó „Talpra Magyar“-ját, most Schovanetz Józseftől uj kezekbe került. Papp József, volt győri főpincér vette meg. Kívánatos, hogy ezt a történelmi emlékű kávéházat méltó színvonalon tartsa. E hó 30-ától kötelező a bor nyilvántartása. Nap-nap után fordulnak lapunk szerkesztőségéhez t. olvasóink közül nehányan azzal a kérdéssel, hogy voltaképen mely időtől kezdve kell a nyilvántartó iveket felfektetni és kinek. Ily ivek vezetése folyó hó 30-ától kezdődőleg minden négy holdnál többel biró bortermelőre, minden oly bortermelőre, kinek szőlője ugyan 4 holdnál kisebb, de akinek törkölyborkészlete van, avagy bornak kicsinyben való eláru- sitásával (palackozással, kiméréssel) foglalkozik, minden vendéglősre és minden kereskedőre (füszerkereskedőre, szatócsra, kávésra, aki bort is árusít) kötelező. Akik a bornyilvántartás alól felmentést kértek s kérelmük kedvező elintézéséről folyó hó 30-ig értesítést nem kaptak, szintén kötelesek ezentúl bornyilvántartást vezetni. Uj nyilvántartási minta nem adatott ki, tehát a földmivelésügyi miniszter által a végrehajtási rendelethez kiadott IV. sz. minta szerint lesznek a borok vezetendők. A nyilvántartás elmulasztása kihágást képez, melyért 10—600 kor.-ig terjedhető pénz- büntetés jár, miért is a t. termelőket figyelmeztetjük, hogy a bornyilvántartási ivek felfektetése iránt sürgősen intézkedjenek. Az iveket fűzve vagy kötve kell eltenni. Vendéglő átvétel. Hauser Károly a „Royal“ szálloda volt 'godnoka megvette a Lipót- körut 2-ik szám alatt levő Sc’meider-féle vendéglőt. Üdvözöljük! Uj asztaltársaság. Folyó hó 3-ikán ala- alakult meg Ebenhő Károly József-köruti vendéglőjében a „Kedélyes asztaltársaság.“ Az alakuló estélyen Ungár Sámuel, a polgári sörfőződe köztiszteletben álló képviselője vendégszeretőt élvezték a jelenlevők. Lautz Lajos kolbászgyáros lelkesítő beszéde után elnökül Springer Jánost, jegyzőül Weiser Brúnót választották. A társas vacsora menüje pedig Ebenhő Károly vendéglős következő alkalmi költeményéből állott: E társaság ma alakul, Alapszabály nélkül: Minden tagja csak felvidul, S önmagával kibékül. Igen ! mert e társaságnak A neve is „Kedélyes“ ! Keresztelő Szent Jánosnak Itt semmi sem veszélyes. Czélunk csupán összejönni, Vidám együttlétre: Egymást mindig megbecsülni, Úgyszintén megértve. Most pedig jön malaczpőrkölt, Rétes és haluska. Követi ezt magyar módra, Kapható jó itaíka. A képesítés. Az „Asztalosmesterek Lapja“ írja az uj ipartörvény-tervezet megvitatására összehívott ankét alkalmából: Az a csodálatos jelenség, hogy teljesen indiferens egyének tesznek nyilatkozatokat a képesítés ellen, azt vonta maga után, hogy Gelléri Mór alaposan megokolt beszédben adott leczkét azoknak, a kik — bár nem hivatvák arra — véleményt mondtak az ipari képesítésről, ellenezvén azt. E nagy logikával összeállított beszéd igen jó hatással volt az ankét kézműves tagjaira is. A magyar kézmüiparosoknak nem szabad tétlenül nézniök az ankét lefolyását. Az e hó 10-ike után újból megkezdődő ülésekre utasítsák képviselőiket, hogy a képesítés mellett foglaljanak állást, mint a mely nélkül iparunk helyzetének változását, fejlődését és előrejutását hasztalanul és hiába várjuk. Minden ipari képviselőt, a ki az ankéten részt vesz, részletes utasítással lássanak el a kartársak, hogy azok valamennyien követeljék a képesítést. Uj szaklap. A „szikviz- és szénsav-ipar Lapja“ czimmel Hoffmann Géza szerkesztésében és kiadásában havilap jelent meg. Az avatottan szerkesztett lap ára 6 K. szerkesztősége és kiadóhivatala: VI. Bu- lyovszky-utcza 16. A szénsav és a bor. A bor szénsavtartalma annak zamatjára nagy befolyást gyakorol. Megfelelő szénsavtartalom által a bor nemcsak frisebbé, kellemesebbé és zamatosabbá válik, de erősebb és nehezebb is lesz, mint a minővé szesztartalma tulajdonképpen tenné. Azon bor, melynek teljes széntartalma megvan, ezenkívül nemcsak ihatóbb és kívánatosabb, hanem egészségesebb is. Oly borok, melyek szénsavtartalmukat egy vagy más okból elveszítették, habár különben teljesen egészségesek és változatlanok is, többé-kevésbbé szinteleknek és fáradtaknak látszanak. Uj és fiatalabb boroknak természetesen nagyobb széntartalmuk van, mely az erjedésnél képződő szénsavból származik, ez ugyan nagyrészt elillan, de egyrésze az uj borban visszamarad. Az uj borok ezen szénsavtartalmának mennyisége a hőfoktól, a fekvő bor szesztartalmától és a légnyomástól függ. — Miután a bor, a benne feloldott szénsavat — illanó, légszeszfaj- táju test gyanánt — csak lazán köti, ezen szénsav különféle befolyások következtében részben vagy teljesen elillanhat. A bor természetes szénsavtartalmát úgy veszíti el, ha a bor erős mozgatásnak van kitéve, a mi előfordul, ha a bort rosszul akonázott hordóban szállítják, továbbá a színesítésnél vagy szűrésnél, ha a bort magasabb hőfok hatásának teszik ki, ha az félig lévén a hordóban, vagy rosszul akonászott hordóban tartva, akadály nélkül érentkezik a levegővel. A spárga frissentartása. Tudvalevőleg a vízben fekvő spárga elveszíti a legértékesebb táp- és izanyagait, a szárazon eltartott pedig vöröses színezetet kap és azután kevésbhé kedvelik. Jobban eltartható a spárga sötét, nem túlságos száraz pin- czében folyamkavicson. Ilyen pincze hiányában írja Windisch uradalmi kertész a „Gärtnerische Rundschau“-ban — árnyas helyen ásunk egy négyszögletes, elegendő tágas gödröt, talapzatára folyamkavicsot rakunk, felfelé falakat állítunk nehány téglákból és azokat befedjük folyamkavics- csal vagy tetőcseréppel. Ebbe a gödörbe rakjuk a spárgacsöveket rögtön azután, a hogy azokat lemetszettük és 4—5 napig olyan frissek maradnak, mintha éppen most metszettük le volna. Aki jégszekrény vagy jégverem fölött rendelkezik, az ezekben a spárgát szintén 4—5 napig frissen tarthatja. A német boradó. Berlinből érkezett jelentések szerint a bortörvény tervezet a birodalmi gyűlés albizottságában nem talált olyan fogadtatásra, mint hiresztelték. A bizottság tagjai diszkréczióra kötelezték magukat és éppen ezért többen igen erősen fölháborodtak az elkövetett indiszkrécziók miatt. Más oldalról jelentik azonban, hogy a bizottság
