Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-12-20 / 24. szám

1908 deczember 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Melczer Nándor műbutor- és épü!et=asztalos Dúsan berendezett mübuto r - r aktára oudapest, IX., Lónyay=utcza 27. A legszebb és legjobb kivitelű bútorok készítését szállodák és kávéházak részére elvállalom. Úri családok részére mindennemű háló-, ebédlő- stb. bútorokat ­..—....=----raktáramban készen tartok. —— Ár jegyzéket kívánatra ingyen küldök. Vidéki megrendeléseket gyorsan és pontosan teljesítek. Telefon: 64—81. Mióta a sütemény-rendelet uralkodik, azóta le kell nyelnünk a fölszeletelt kenye­ret kérgesen, por- és füstlepetten, mor- zsalékosan, úgy, hogy nem egyszer elmegy az étvágyunk. És a ki áthágja ezt a haszontalan ren­deletet, arra a vendéglősre 100 korona birság leskelődik. Pedig ha itt is nem a szarvak között keresik a tőgyet, úgy azt elrendelik, hegy minden sütemény és kenyérszelet tiszta papírban adandó a vendég elé. Ennek a rendeletnek már lett volna teteje, ez már használt volna az egész­ségnek ! Jól teszik a törvényhozási mániában szenvedők, ha ezentúl meghallgatják a gyakorlat embereit, hogy ott keressék a tőgyét, a hol megtalálják. R kik nem olvasnak. „Nem irok, nem olvasok, Én — magyar vendéglős vagyok“ . . . A budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatának hivatalos „Értesítője“ Írja ezeket az arczpiritó soro­kat : „A borhamisításnak és hamisított bor forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló törvényjavaslat tervezetével bőven foglal­koztunk az Értesítő előző számában. Ismer­tettük annak legfontosabb rendelkezéseit, sőt a vendéglősöket leginkább érdeklő szakaszokat eredeti szövegükben közöltük. Időközben a tervezetből már törvény- javaslat, a javaslatból törvény lett. Elismerés illeti a földmivelésügyi minisz­tert a törvényjavaslat elkészítéséért és benyújtásáért. De különösen hálával kell ő róla megemlékeznünk azon helyes és di­cséretes eljárásáért, hogy szakított az el­avult, rideg bürokratikus felfogással, s a törvénytervezet tárgyalására annak idején az érdekelt szakköröket is meghívta, mi által akalmat és módot adott nekik véle­ményük kifejtésére. A földmivelésügyi miniszter előzékeny­ségét tanúsítja azon ténye is, hogy mo^t meg a törvényjavaslatot az érdekelt testü­leteknek s igy ipartársulatunknak is meg­küldte. A törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben november hó 23-án le­tárgyalta az országgyűlés és el is fogadta. A törvény ismertetéséval ezúttal nem fog­lalkoznánk bővebben, mert hiszen eléggé ismertettük azt mint tervezetet. Azonban a vendéglősök szerdai társaságának egyik legutóbbi összejövetele alkalmával szerzett tapasztalatok folytán mégis kénytelenek vagyunk a törvényt újból ismertetni, mert sajnálattal láttuk az említett alkalommal, hogy az ott jelen volt vendéglősök az uj bortörvényjavaslattal szemben röstelni való tájékozatlanságot árultak el, ami pedig nem történhetett volna meg, ha az ipartársulat hivatalos közlönyét: az Értesitőt olvasták volna, mert éppen azok a kérdések, ame­lyek fölött ott nagyon is élénk vitát foly­tattak, t. i. hogy mit szabad és mit nem szabad a borkezelésnél alkalmazni és hasz­nálni, mind részletesen közölve voltak az I Értesítőben.11 * Nem árultak volna el a szerdai társaság urai „röstelni való tájékozatlanságot“ akkor sem, ha véletlenül ami lapunkat olvassák, mert mi is behatóan ismertettük és több Ízben szakszerűen magyaráztuk az uj bor­törvényt ; de hát vendéglőseink nagy zöme nem olvas szaklapot, akár ingyen jár az nekik, mint az „Értesítő“ akár elő- vagy utófizetésre, mint a „Vendéglősök Lapja.11 Nem csak szégyelhető, hanem sok bajt okozó jelenség ez, aminek majd minden nap kárát vallják szaktársaink. Hol volnánk ma szakképpzettség, ipa­runkat érdeklő törvényismeret dolgában, ha vendéglőseink szorgalmas olvasói vol­nának komoly szaklapjainknak ! Ám ők ezek olvasását vendégeikre hagy­ják, mert ha olykor beléjök is pillantanak, legfölebb a személyi vonatkozású közlése­ket s egy-egy hirdetést méltatnak figyel- . műkre. Akár hányszor voltunk tanúi, hogy egy egy komolyabb vendég, lapunk olvasván, odaszólt a gazdának: „Vendéglős ur, ol­vasta szaklapjának ezt meg ezt a czikkét ?“ — Nem én. Eleget kell korcsmároskod­nom, majd még újságban is a mesterségem­ről olvassak! — Kár pedig, mert ez a czik is igen okos dologról szól; maga is hasznát vehetné. Azt mondják, hogy saját kárán tanul a magyar; a magyar vendéglős még saját kárán sem akar tanulni. Ellensége a betűnek, báiha minduntalan tapasztalja, a mikor a hatóságoktól jogta­lan zaklatást, a finánczságtól jogosulatlan vagy túlhajtott követelést kell szenvednie, hogy ennek tudatlansága az oka. Ha a hatósági közegek észrevennék, hogy a vendéglősök tisztában vannak jogaikkal és kötelességeikkel, ismerik a jogorvosló eljárásokat, úgy nem mernének velük szem­ben lelkiismeretlenül eljárni. De hát nekik kisebb gondjuk is nagyobb ennél, beérik káromkodással elegyes pa- naszszal, csakhogy ne kelljen olvasniok. Szaktársaink legnagyobb zöme nem vesz tudomást ipartársulataink s országos szö­vetségünk eddig végzett munkájáról, egyé­ni hajlandósága szerint, megokolatlanul barátja vagy dühös ellensége ezeknek. És a nagy közönség látva sok szaktár- I sunk ezen elmaradottságát, bizony, nem igen gerjed tiszteletre osztályunk iránt. A tudatlanság, a tájékozatlanság az oka a közönynek, az ádáz torzsakodásnak, a mik megbénítják,^elkedvelenitik a javunkért buzgólkodókat. A végét járó évvel vessünk véget ennek a szégyenteljes állapotnak. Olvassák a vendéglősök gondolkodva szaklapjaikat, hiszen a világ rohamosan halad, naponta uj meg uj dolgokat vet fel­színre az üzleti élet s a törvénykezés terén a miről eleve tudomást kell szereznie az okos üzletembernek, ha nem akarja, hogy a véletlen nyomorult játékszere legyen. Uj elvek, uj találmányok érvényesülnek a borkezelés, a szakácskodás terén, miket ha ideje-korán megismerünk s okkal-mód- dal alkalmazunk, üzletünk színvonalát és jövödelmezőségét emeljük. A vén Szilveszterrel tehát tűnjenek el a nem olvasók s valamennyi vendéglős sora­kozzék a buzgó, gondolkodó olvasók tá­borába. Szálloda - berendezések forrasznélküli aczélcsöböl. Minden színben galvanizálva, u. m. réz-, nickel-, ezüst- és aranyszinben, valamint minden színben lágyan zománczozva. űüt^iícáí?cáíítigiítiáiíi^i?cá5íi^ií Egyedüli elárusító Magyarország részére P£=sru□ URBAN S. L. BUDAPEbT, V. kerület, Mérleg-utcza 2 szám. cáiít^íít^iícáiícáiífcíiíi^ií Szállodások nagyobb kedvezményben részesülnek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom