Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-04-20 / 8. szám
XXIV-ik évfolyam. 8. szám. Budapest, 1908. április 20 Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre.................6 kor. Háromnegyedévre 9 „ évnegyedre . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal : IHÁSZ GYÖRGY. VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Feltámadunk! A feltámadás diadalmát hirdetni, reményét föllángoltatni kondulnak meg a harangok husvét ünnepén. A szeretet vértanúja kitört sírjából s mind e napig isteni hatalommal irányítja lelki világunkat. Meghalt, hogy éljen. Ha meg nem halt volna, ha vérét nem ontatja, meg nem termékenyíthette volna a sziveket. Az ő kihullott vére táplálja bennünk az emberséget, az ő neve az oltár, melyen a szeretet áldozik. Azok ellen küzdött, a kik csak önmagukat szeretik; azok is hurczol- ták őt a Golgothára. Az önszeretet, a mely nem tudja magához ölelni az egész mindensé- get, a legveszedelmesebb balgasága az embernek, aki nem lát a szemétől. Mert ha szeme a látás s nem a vakság ablaka volna, látná, hogy az önzés a legnagyobb vétek, a mit az ember saját nyugalma, boldogsága ellen elkövethet. És az önszeretet ördöge mai nap- ság nyílt sisakkal jár e földön; tehát soha nagyobb szükség nem volt arra, mint most, hogy az önzetlenség, a felebaráti szeretet keresztre- feszitett emberének szellemét megújítsuk magunkban. Kongjanak tehát bus-diadalmasan a harangok, hadd emelkedhessék föl a gyarló ember lelke hangjaik árjain a magasság régióiba, a hol nem kisértenek a mindennap szükségei s a honnan e szükségeseket a maguk hiábavalóságában látjuk. Földi fény, czifraság, élvek be nem tölthetik a sziveket, mig egyetlen könycsepp, a melyet letöröltünk a szenvedés arczárói, lelkűnknek nagyobb édességet szerez, mint a világnak minden mézzé vált tengere. Szálljon meg hát bennünket a husvét emlékezetes napjaiban az önzetlenség szelleme, különösen bennünket, magyarokat, a kiket csakis az egymáshoz való megbonthatatlan, igaz szeretet válthat meg az örök haláltól. Ezeréves történetünk minden gyászban és dicsőségben nagy mozzanata azt a bizonyságot szolgáltatja nekünk, hogy sohasem ellenségeink, hanem a magunk keze vert meg bennünket. Az önzés, a véreinkhez való szeretet hiánya ásta meg a sírunkat Etelétől Muhin és Mohácson át egész Világosig. Támadjunk tehát föl. Támadjon föl bennünk az önzetlenség, az egymásért mindent áldozni kész szeretet szelleme s diadalmaskodunk az ellenünk ármánykodók cselszövényein. Az összetartás, a mindenben a közjó érdekeit tekintés segíthet ki bennünket a veszedelemből, különben elpusztulunk. Kongjanak tehát a harangok a feltámadás ünnepén, de ne gyászosan, hanem örvendetesen, diadalmasan, hirdetvén azt, hogy a magyar nép eltellett Jézus szellemével, saját véréhez való megvesztegethetlen szeretettel. Érezzük magunkban ezt a nagy, jézusi önzetlenséget s akkor nemcsak üres hang, hanem valóság lesz ajkainkon az ének : „Feltámadt Krisztus e napon“ ; mert lelkére talált a magyar. Adja Isten megérnük ezt a boldog, igazi feltámadást! Darányi Ignácz. A magyar föld szent mindnyájunknak, kétszeresen szent nekünk, vendéglősöknek; mert ez a föld termi a legnemesebb, leglelkesitőbb italt, a magyar bort. Ez a bor ami iparunk virágzásának legelső és legfőbb kelléke; ennélfogva ki sem áll szivünkhöz közelebb, mint az, aki ezt a földet kezeli, ápolja. Senki sem méltóbb ami hálánkra, mint az, aki a magyar szőlőmivelést gyámolitj a Ilyen férfiú Darányi Ignácz, aki hivatalból legelső gondviselője a magyar földnek ; de nemcsak hivatalból, hanem hivatásból is. Tíz év óta ül a magyar földmivelésminisz- teri székben s ezalatt annyit tett a magyar földmivelés érdekében, annyi szeretettel és előrelátással cselekedett érte, mint senki. Jól emlékezünk, hogy Darányi elődeiről úgy beszélt a sajtó és a közvélemény, hogy ők mit sem tehetnek a magyar földért, pusztán képviselik azt s egyetlen dolguk a tenyésztési jutalmak arányos felosztása. Darányi megmutatta, hogy nem igy van. Nehéz időkben foglalta el a bársonyszéket. Akkor ért bennünket a legborzasztóbb csapás, fillokszéra-pusztitás. Óriási temetőként, keresztbe rakott karókkal meredezett elénk minden szőlőhegy s a kishitűség már-már azt hirdette, hogy örökre elhagyott bennünket a magyar virtus élesztője, a borág. Ám jött Darányi, biztatott, tanított s ma a szőlővel beültetett, termő terület legalább is kétszer akkora, mint régente volt. A magyar vendéglős-ipar, vagy legalább is ennek az iparnak a magyarságát és erkölcsi színvonalát fenyegette pusztulással a fillokszéra-vész; mert sört, pálinkát mindenki mérhet, mindenütt találhat az ember: de tiszta magyar bor csak magyar vendéglős csapjából csurog az üvegbe s nálunk úgy az idegen, mint a hazai közönség csak erre áhítozik. Darányinak köszönhetjük, hogy vendéglős-iparunk magyar jellege megmaradott s nemzeti virtusainkat tápláló magyar bort önthetünk a pohárba. Engedje meg tehát az a magas polezon álló férfiú, a magyar föld atyja, — mint a hogy őt a nép hálás szive nevezi — hogy miniszterkedésének jubileuma alkalmából a vendéglősök is körülfonhassák érdemes fejét borágból kötött koszorújukkal. Isten éltesse őt soká magas méltóságában a magyar szőlőmivelés és iparunk javára! FANDA ÁGOSTON tifiESSm BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok). Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József fttherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója. A „Balatoni Halászati Társaság“ budapesti főeh rusitója.
