Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-03-20 / 6. szám
1908. márczius 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 ALEXIN KRLRC5-RLE)(m legfinomabb növényzsir főzésre, sütésre, kirántáshoz 25°/o-al szaporább minden más zsírnál, könnyű emészthetőségéért orvosilag ajánlva, legfinomabb növényvaj, teljesen pótolja a teavajat főzésnél, sütésnél és kirántásnál és 25%-al szaporább minden más vajnál, könnyű emészthetőségéért orvosilag ajánlva. — Kapható minden íüszerkereskedésben. = Óvakodjunk a silány utánzatoktól. Csak védjegygyei ellátott csomag a valódi. Ötven év a munkában! Bizony akár hogyan vesszük is, de nem kicsi idő az; hiszen, a mai robotoló s valósággal tulcsi- gázott munkahajszolás között, sok ember számára jóformán életkornak se jut ki; nemhogy még, friss erőben és szívós munkakedv között, arra akként tekinthessen vissza, miként azt a derék Syllaba József teheti, hogy az csak a múlt még, melynek jövendője és folytatása is, előre láthatólag s a jó Isten gondviseléséből is, valószínűleg^ még sokáig is fog tartani . . . És mi azt igazán őszintén és valóban tiszta szívből is — úgy kívánjuk. Úgy kívánjuk ugyanis, hogy az úgy legyen, hogy ez az ötven, s a nehéz munkában becsülettel eltöltött sok esztendő, egy még remélhető ötvennek az uj — bekezdése lehessen! Hanem amikor e szép ünnepség keretében e valóban nem mindennapos ünneplésről szót ejtünk, igazán nem állhatjuk meg, hogy bizonyos tekintetben a felett egy kissé ne elmélkedjünk is. Mert szép dolog az, hogy valaki igen hosszú munkás múltra visszatekinthessen; ámde nem kevésbbé szép még ám az is, hogy ünneplés tárgyáva is tétessék a mai korban, amikor úgy az életben valamint embereiben, sőt a munkában és annak megbecsülésében is oly annyira kevéssé versengenek az önzés és szűkös látkörtől mai napság egyaránt és nagyrészt megmételyezett emberek. Mit tagadjuk, de csúnya, önös torzsal- kodó életet élünk bizony mai napság szél- tében-hosszában. Kihaló félben van egyaránt a szív és lélek emelkedettségének minden melegsége és helyébe rettenetesen túlzott tulsulylyal tör előtérbe mindenek fölé: a rideg anyag- imádás. Kezd mindaz, ami valamikor még az embert a föld sok sara és szennye fölé emelte, lassan-lassan kihalni, s hova tovább kevesebbre becsüljük önmagunkat, de embertársainkat is. Fogy, napról-napra kezd elfogyni a szív kedély világa; ámde percenként nő fokozottan a számítás rideg és éhes kultusza. Beszélünk ugyan demokráciáról, polgária- sodásról, a munka jogos és szükséges megbecsüléséről, ámde ezzel szemben az emberek legnagyobb része mégis csak a hiúságnak és szerencsehajszolásnak él még ma is a legtöbbet. Boldog, ha egymás rovására anyagilag jobb helyzetű s társadalmilag pedig cico- másabb, rangosabb állású lehet. És bár mindenki is érzi, és bár mind- denki is tudja jórészt, hogy e földi életnek mégis csak legszebb rangja, cime és méltósága is a becsületes munka, mégis — mégis oh be sokan fáznak attól máig is. mikor a társadalmi érdem és megbecsülésnek igazi fokmérője egyes-egyedül, de a bármely téren betöltött és elvégzett becsületes polgári vagy szellemi munka lesz egyaránt — mindenkivel szemben! így hát, őszintén szólván, az emelkedet- tebb gondolkozásuak előtt valóban kedves is, ha ma, még ha csak néha napján is, de élvezheti és gyönyörködhetik a tisztes munka méltó megünneplésében, amint az e hó 15-én a Lippert-ié\e vendéglőben Syllaba József 50 éves pincérségének évfordulója alkalmából a jelenvoltak lélekemelő gyönyörűségére történt. Igazán szép, valóban megható ünnepség volt ez. De sőt, még a napot is nagyon de nagyon harmonikusan választották meg hozzá az ünneplés rendezői. Március tizenöt! Hiszen ez maga is a népszabadság, a demokrácia érvényesülésének s vele együtt a munka-megbecsülés feltámadásának nagy napja. De illő és összhangzó is volt az egész jubileum maga is. Méltó a naphoz és emberéhez, kit benne és általa megbecsülni kívántak. Am de álljon itt az ünnepség lefolyásának leírása s egy kis rövid életrajz is a derék ünnepekről, kinek sikerült arcképét e sorok kapcsán szintén hozzuk. Ez a derék ember — Syllaba József — tehát, kinek derűs arcmását itt közöljük, született Budán 1843-ban, hol atyja jóravaló iparos ember volt. Ö is ipari pályára szánta magát s 1858- ban a vendéglősi szakma szolgálatába szegődött, amikortól is kezdve máig, — tehát 1908-ig — .azon kerek 50, azaz ötven hosszú esztendőt töltött el egyfolytában. S e hosszú idő alatt, — hogy e téren való munkásságának csak kiemelkedőbb részeit említsük meg, — volt főpincére a hajdan hires Beleznay-kertnek, majd a mai Vadászkürtben 4 évig, még abban az időben, amikor az még csak „vendégfogadó“ volt, ahová e vármegye s az ország java úri népe még akkor kocsin állított be hires vendégségeire. Majd mintegy 18—20 éven a „Fővárosi Vigadónak“ volt kedvelt főpincére, mig ma, visszamenőleg 13 évre, Lippert Lajos jónevü vendéglőjének immár főváros szerte ismert és kedvelt főpincére, még mindig eleven kedvvel és frisességgel megáldva, mintha csak éppen most múlott volna — 20 éves! Úgy úgy bizony, olyan elevenen mozog máig is az öreg „pincér generális“ vendégei között, arcán állandó mosolylyaí s kabátja gomblyukában állandóan virággal, aki bizony még mind máig is: ifjú is, bohó is. Pedig 50 éves jubilálása alkalmából egész szép család, öt, nagyobbára már szintúgy családot alapított gyermek vette körül, szive mélyén együtt örvendve a termet zsúfolásig megtöltött ünneplőkkel, kik között a Lippert-vendéglő egész nagy személyzete és tömérdek szaktárs jelent meg. Magának a lélekemelő ünnepségnek különben legszebb része volt, hogy a Lippert- vendéglőben vele együtt munkálkodó szaktársai — élükön Lipperttel a vendéglő érdemes tulajdonosával — a derék ember arcképét emlékül megfesttették, mit emelkedettszép beszédkiséretében Bokros Károly nyújtott át a meghatott ünnepednek, aki azt szívből fakadt s mesterkéltség nélküli szavakkal köszönte meg. A munka és munkás megbecsülés eme szép ünnepét különben Lippert Lajos vendéglőssel, dicséretre méltó szaktársi szeretettel Krecsmár János pénztáros, Kilár Ferenc főpincér és Hátik Ferenc rendezték, a vendéglő egész személyzetével karöltve. Szolgáljon is az valóban tisztességükre és dicséretükre való díszükül is. Érdekes különben a megemlítésre az is még, hogy a derék Syllaba József katona idejét a 32. ezrednél és annak 7-ik századánál töltötte el, amelynek batallions com- mandánsa akkor báró Feférváry Géza táborszernagy, volt miniszterelnök, — akkor még alezredes, volt! Érdekes a megemlítésre ez azért, mert a derék Syllaba József alighanem akkor sajátította el azt a máig is katonás tartását, amit mi, — hozzávaló jó egészséggel és munkakedvvel — iparának jóvoltára és szaktársainak nemcsak örömére, de díszére és követésre méltó példaadására is, az emberi kor legvégsőbb határáig eltartónak — még sokára — katonásan viselhetni igaz szívvel és őszintén kívánunk. Az Isten éltesse őt még továbbra is sokáig. Mert valóban reá is szolgált; az ünnepeltetésre, meg az Isten jóvoltából való további — hosszú életre is egyaránt. * Az ünnepeltet elsőnek dr. Oelléri Mór kir. tanácsos, mint az országos ipartestület elnöke, üdvözölte az alábbi lendületes beszéddel: Röviden kiemelte Syllaba József hosszas — 50 évi hő és becsületes munkásságát, mely nemcsak ritka erénye neki, de egyúttal követésreméltó szép példa is szaktársainak. Az országos iparegyesület — úgymond szónok — kellő és illő formában honorálni és megbecsülni kívánván ezt, a mai nap emlékéül az ötvenéves szolgálati ezüst nagy éremmel és díszoklevéllel tünteti ki önt, aki hosszas és hü szolgálatával igen sok és megbecsülni való érdemeket szerzett nemcsak főnökének, de iparának is egyaránt. Szolgáljon ez további buzdításul — úgymond szónok — önnek s igyekezzék még ezentúl is a közönségnek eddig kiérdemelt megelégedését és tiszteletét nemcsak megtartani, de azt még fokozni is. Az isten éltesse. Szívből üdvözlöm! Erre Gelléri Mór kir. tanácsos a megjelentek lelkes éljenzése között átnyújtotta a meghatott ünnepeknek az érmet és díszoklevelet. A hatalmas tallérnagyságu érem egyik oldalán ez áll: „Syllaba József pinczérnek 50 éves szolgálati jubileumi érme 19080 A másik oldalon pedig igy szól a szöveg: „Az országos iparegyesület.“ Utána Bokros Károly, a vendéglősök, szállodások stb. orsz. nyugdíjintézetének elnöke — úgymond Bokros Károly — szives örömmel üdvözlöm önt, a mai ünnepélyes napon 50 éves munkásságának igazán nagy és becsülésreméltó évfordulója idején! főleg ebben a korban, amikor a munka még mindig oly kevés megbecsülésben részesül s valamennyi emberi erény között a társadalomban, úgyszólván, mindmáig is még csak mostohagyerek. (Lelkes éljenzés.) Ismételten szívből üdvözlöm önt s egyben még örömömre is szolgál mellé az a felemelő körülmény is, hogy ezt a megbecsülést előttem már egy tekintélyes testület — az országos ipartestület — nevében ugyanis már szintúgy közvetitette önnek, e testület nagynevű és érdemdús s általam felette is becsült elnöke: Oelléri Mór kir. tanácsos ur. (Zajos, lelkes éljenzés.) A kir. tanácsos ur pedig, amig ezzel nyomatékot és súlyt adott az ön méltó ün- nepeltetésének, nekem viszont arra nyújtott kedves alkalmat, hogy, szavaira hivatkozva, én is arra kérjem és figyelmeztessem önt: tartsa meg eddigi erényeit Isten jóvoltából még továbbra is. A munkát értem ugyanis, melylyel a mai napon becsülést szerzett önmagának,
