Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-03-05 / 5. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. márczius 5. CONSUIM” Kávésok, vendéglősök és pinczérek bevásárlási helye. PINCZEREK RESZVENYTARSASAGA HVWn^WIII BUDAPESTEN, VII., KERTÉSZ-U. 20. Saját gyártmányú szivarkaMvelyek nagy választékban. Állandóan raktáron: „CONSUM" svéd gyújtó, azonkívül minden más fajta gyufa is: kréták ClaUL. W A lé- 1» A V» 1 O Kt fÁ TV* f í □ O-ti f A O 7 íc leímaervobb választéka. JatéKkartva crvar Saját szipkagyárában mindennemű csinos kivitelű, jó minS ségü szivarszipkák készülnek, kivánságra czégnyomással táblák, szivacsok, fogvájók, rak tara gyertyák, kénlap, fézníisztitó szerek és tekeasztal-kellékek legnagyobb választéka. Játékkártya gyár Árjegyzék ingyen és bérmentve. "TP® T0l#fon«*záiti 80—14« Az uj ipartörvény. Budapest, márczius hó. Bevégzett dolognak mondható immár, hogy az uj ipartörvényt a képviselőház előreláthatólag a jövő őszön már nemcsak lefogja tárgyalni, hanem hogy az már ez év végén vagy legkésőbb a jövő év elejére törvénynyé is válik. Erre a biztos következtetésre pedig jogot az ad nekünk, mert az aj ipartörvényjavaslatot Szterényi József kereskedelmi államtitkár a közelnapok- ban tanulmányozás s valószínűleg hozzászólás czéljából is, az illetékes szakköröknek már széjjel is küldte, sőt az is nyilvánvaló, hogy azt, mielőtt a Ház elé kerül előzetesen még és pedig márczius hó folyamán, egy arra a szakkörök köréből összehívott ankét mégis hányja-veti, vagyis bon- czolás és esetlegesen — ha szükséges — megreparálás alá is fogja venni. És hogy ez megtörténik, hát az — már eleve is kijelentjük — nagyon helyesen is fog megtörténni, mert a javaslatnak megreparálására mindenképpen szüksége van. Vendéglősök és kávésiparosok szaklapjában lévén pedig most erről szó, nagyon természetes, hogy e reparálást első, sőt kizárólagos sorban is, főleg a magunk szempontjából értjük. És bár a törvényjavaslat felől általánosan az a nézet, hogy az úgyszólván a gyári és nagyipari érdekeket szolgálje csupán, mig mellette a kisipari szükséges védelem és ístápolás alig érvényesül abban; mi ez általánosított nézetet sem pro, sem contra jelen soraink kapcsán nem kívánjuk ugyan mérlegelni, de viszont specziális érdekeinkért meg nyíltan szót emelünk. Maga a törvényjavaslat lapunk legutóbbi számában különben általánosan már elég bőven ismertetve volt, ez ismertetés során azonban szándékosan mellőztük mindazon és minket érdeklő hiányok felsorolását, amit ellenben most külön beszéd tárgyává tenni, e sorok révén a szándékunk. Lássuk tehát aggályainkat s a javaslatnak mindazon hiányait is, amelyet iparunk érdekében pótlandóknak vélünk. Innen-onnan harmincz éve már, hogy ipartestületünk szinte állandóan azért harczol, hogy végre-valahára a vendéglős és kávésipar gyakorlása is | felte'tleniil képesítéshez köttessék. i Ámde nemcsak a testület harczol ezért kitartóan, de e jogos harczot szerény lapunk maga is mintegy 24 év óta szintúgy állandóan folytatja. Most végre készülőben van az uj ipartörvény-javaslat, de nagy ámulatunkra ez a jogos és szükséges dolog ime abból újból is kimaradt. Aki ismeri iparunk csinját-binját, az rögtön meg is fogja érteni e kívánság súlyát. A vendéglői ipar gyakorlása nem csupán üzlet, ahova az emberek egyrészt enni, inni és szórakozni járnak; mig másrészt ezek révén a tulajdonos megél, sőt esetleg meg is gazdagszik. A vendéglő és kávéház tehát egy nemzet köz- és társadalmi életében nagyfontosságu — szinte közgazda- sági fontosságú — intézmény, hol az emberek meg is betegedhetnek, el is zülhetnek és amelynek révén — ha az rossz — az olyan nagyon sóvárgott idegenforgalom nem hogy emelhető volna, de sőt elrontható és visszariasztható is. Az uj ipartörvény megalkotásánál tervezőinek tehát gondolni is kellett volna arra, hogy eme iparág gyakorlása csak olyan kezekbe kerüljön majd a jövőben, hol előreláthatólag garantirozva leend e helyiségekben: a közegészség, a közrendészet és közerkölcs, és a közbiztonság is egyaránt. Most nézzünk csak széjjel először is például magában a fővárosban, hogy e részben mit tapasztalunk. Hát tapasztaljuk azt, hogy bizony — tisztelet a kivételeknek — de a legtöbb e nemii helyiség a fenti s szinte mellőzhetetlen kellékeknek bizony vajmi keveset felel meg éppenséggel és főleg azért, mert azt arra való specziális képzettséggel nem bíró egyének nagyrészt csak — minden emelkedettebb nézőpont hijján — rideg üzleti szempontból vezetik. S mit szóljunk még aztán a tömérTor a halál feleit. — A „Vendéglősök Lapja“ eredeti tárczája. — Bizony mondom, hogy sokat átéltem már életemben. Láttam már vidám lakodalmat siró mennyasszonynyal és szomorú temetést, — nevető örökösökkel. Havazást nvárderekán és villámot rettenetes mennydörgéssel fagyos deczember havában; dehogy a „halált“ a „Mors Im- perátort“ is meglehet csúfolni, hogy az „élők“-nek már arra is adassák alkalom, hogy szembe mosolyoghassanak az enyészet e hatalmas urának csontos arczula- tába s vidám nóta és csengő poharazás közepeit oda mondhassák néki: „Nem oda Buda, Nem ütött még az óra /“ Hát,^ hogy még ilyen fura, visszafordított képű dolgot is megérjek még, bizony nem hittem volna. Pedig megértem azt is. ^ Es hogy megértem, hát nagy, igaz és őszinte örömömre is szolgál. Hogy „imiért*, az majd alább ki is tudódik még. Fura, de azért örvendetes kis eset lesz ez. Fura azért,^ mert eddig úgy láttam, hogy a halál az élőn rendszerint győzött, győzelmét aztán bubánatos torba fojtották a gyászolók. Ámde ebben az esetben kivétel történt. Csudák-csudájára a halál lett legyűrve s felette ülték meg a vidám tort: „tort a halál felett!“ Ugyebár, hogy még gondolatnak is bizarr, hát még — valóságnak!? . . . Pedig valóság volt! . . . Van ebben a nagy, fényes, de szívben és lélekben napról-napra mindjobban sivá- rabbá váló rideg Bábelben — hová kenyér után tülekedni s a lelkem szárnyait elkoptatni sokadmagam — én is ide vetődtem — mondom van itt a Dob-utcza végén s a Damjanich-utcza sarkán az 1. szám alatt egy kis jó, magyaros korcsma — a Mis key Lajos uram korcsmája ugyanis — ahová egy-egy pohár, még „szőlőtőkén termett“ borra, egy-két estén, a VII ik kerületnek egy csomó jókedélyü s előkelő polgára amúgy — még önzetlen szívvel — barátkozni, összeszokott jönni. Érdekes és kedves társaság is ez még, ebben az érdekekért tülekedő és mindinkább sivárabbá is váló nagy városban. Rang, mód, osztály és felekezeti különbség nélkül barátságos társadalmi kört csinált itt magának egynéhánv derék ember a „Méltóságos úrtól“ a „szardínia szelídítő“ csendes polgárig. Önzetlen barátság, meg aztán Miskey gazda jó savanykás bora, Miskey né nem- zetes asszony magyaros pörköltje és turós- csuszája, no meg a rokonszenv és egymás megbecsülése tartja össze őket. Mondjam-e, hogy vidám felekezet ez a „köztársaság“. Most igazán az ez, a társadalmi oktalan^ és dölyfös válaszfalak nélkül. Ámde közel egy éve, minden jókedvük daczára, felleg borult rájok. Oöndöcs István az Országos Dalszövetség főtitkára, VII. kér. róm. kath. egyház karnagya, a „Zene- és Dalközlöny“ érdemes szerkesztője, a baráti kör egyik közkedvelt és legszimpatikusabb tagja — beteg lett! — Meghalok én nemsokára — mondá szomorú lehangoltsággal a jóravaló férfiú — meglássátok fiuk! — Meghalsz ördögöt! Dohogott boszu- san rá a társaság egyik vérmes véral- katu tagia. — Átélsz te még háromszor tiz esztendőt is. Különben fogadjunk rá egy évet, 50 liter borba. Ha nem visz el — pedig dehogy is visz el — az a kaszás angyal. hát te fizeted, ha pedig ... no de arról szó sincs. — Nos ! Gilt! ? S felírták a kontraktust a Miskey uram — ajtófélfájára! . . . ... És Göndöcs István a kerület és a társaság egy másik derék tagjával dr. Payn Antallal együtt, aki szintúgy csak nemrég került vissza a kaszás torkából — lefőzte a halált! Friss egészségben és vidám baráti körben esett meg a csoda, hogy az elmúlt
