Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-12-20 / 24. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. deczember 20. Az ő politikájára egyszerre föllélekzet- tünk s ha józanul nem is remélhettük, hogy az ő tarifa-politikája minden veszteségünkért kárpótolhat, azt azonban az első hatás után joggal hihettük, hogy megment bennünket a teljes kiszipolyozástól s igy erőink fogyása nélkül várhatjuk be azt az időt, a mikor kiszabadulunk a gazdasági közösség polipcsápjai közül. Ha Baross Gábort kegyetlenül el nem ragadja tőlünk a halál, ma aligha vagyunk ennyire nyomasztó körülmények között; de sajnos, ő utána nem fejlesztették, hanem csak rontottak a vasminiszter politikáján. Most újabb veszélyben forog az ő öröké. Reformálni akarják az államvasutak díjszabását, pusztán azért, hogy a viteldijakat fölemeljék. Köszönettel tartozunk a gyárosok egyesületének, hogy idejekorán figyelmeztette a kormányt ennek veszedelmességére. Közelről érint bennünket, vendéglősöket, a kormánynak ez a szándéka; mert a viteldijak túlzott vagy nem helyén való fölemelése árthat a főváros s a vidéki városok idegenforgalmának, drágábbá teheti az élelmet, a bort és sört; tehát pusztítóvá fokozhatja a már is alig elviselhető köznyomort, szóval a mi iparunknak életerét egyszerre átvághatja. Éppen ezért ipartársulatunk és országos szövetségünk kövesse a gyárosok példáját s eleve hallassa intő szavát a vasúti viteldijszabás meggondolatlan fölemelése ellen. A kormány ne tekintse a vasutakat csupán üzletnek, hanem művelődési és közgazdasági intézménynek, melynél nem a haszonra kell tekinteni, hanem arra, hogy mentői inkább a közjó előmozdítására szolgáljon. Ha a kincstárnak szüksége van, a mint hogy szüksége van jövedelmeinek fokozására, úgy ezt ne vasúti tarifapolitikánk tönkretételével akarja elérni; hanem ott van a forrás, melyre Széli Kálmán is rámutatott : a szeszmonopoliam. Ez senkit sem fog terhelni s a kincstárt szinültig tölti csengő aranynyal. Wekerle a boritaladóról. A pénzügyminiszteri tárcza költségvetésénél a képviselőházban Bernáth Béla határozati javaslatot adott be a boritaladó eltörlésére, mire Wekerle Sándor pénzügy- miniszter a következő beszédet mondotta: „A boritaladóra vonatkozó törvényesített szabályaink módosítást igényelnek, egyrészt a kezelés egyszerűsítése végett, másrészt a miatt, hogy az adótétel rendkívül nagy. A boritaladó eltörlése azonban nem az az egyedüli panaczea, amellyel a borfogyasztást elő lehet segíteni. Igen alárendelt tényezője (?) ez a borértékesítésnek. A borértékesítés kérdésével azonban mentői előbb alaposan foglalkoznunk kell. Nem a boritaladó eltörlésére vagy mérséklésére kell a kérdés megoldásánál súlyt helyeznünk. A boritaladó módosítása vagy i leszállítása nem csak az államnak húsz i milliót meghaladó jövedelmét, hanem a városok háztartását is igen súlyosan érintené. A fogyasztási adók továbbá három esztendőre szoktak biztosíttatni, rögtönösen tehát megszüntetésről itt szó nem lehet. A szeszadóra való utalás nem állhat meg már azért sem, mert az egész költség- vetésnek a szeszadó a leggyengébb tétele és mert a szeszadó-reform sorsa most Ausztriától függ s kétes jövedelemre ráutalni valamit, a mi egyébként is problematikus, már nem is a medve bőrére való alkudozással, hanem két bőrnek értékesítésével lenne egyértelmű. A kormány igenis foglalkozik a borértékesítés kérdésével, a fogyasztási adók rendszeresítésével is, de gyökerében, alaposan akarja a kérdést megoldani, nem pedig egyes képzelt orvosszereknek idő előtti alkalmazásával.“ A Ház Bernáth Béla határozati javaslatát mellőzte. A miniszter válaszából világos, hogy a boradó eltörlését egy ideig nem remélhetjük ; de bizhatunk abban, hogy ezt az adót módosítani, enyhíteni fogják s különösen a borértékesítés körül várhatunk nagyobb előnyöket. Kár, hogy a miniszter nem nyilatkozott a szeszmonopoliumot illetőleg; mert ha erre nézve tájékozva volnánk a kormány szándékáról, úgy a boradó tekintetében vér- mesebb reményeket táplálhatnánk. 5zarva között a tőgye, Az országos Alkohol-bizottság minap ülést tartott, a melyen a vendéglős-ipar létét érintő határozatot hozott. Ugyanis a „Borászati Lapok“ a következőket jelenti : „A jelzett országos bizottság a többi közt azt a határozatot is hozta, hogy vasár- és ünnepnapokon a pálinkaivás teljesen legyen betiltva, bort és sört pedig csak meleg ételekhez legyen szabad kiszolgáltatni. A mennyire helyeseljük az első tételt, oly képtelenség a második. Miért legyen köteles mindenki, a ki vacsorára hideg eledelt (sonkát, felvágottat, hideg pecsenyét stb.) szeret vacsorázni, okvetlenül meleg húst rendelni, hogy bort ihassék, azt nem értjük. Azután borházaink legtöbbjében meleg ételt egyáltalán sohasem adnak, pedig sokan a bor kedvéért ott költik el esti eledelüket. És ez még inkább úgy lesz, ha a borházak intézménye biztosabb és szilárdabb alapra lesz fektetve. Ez a kívánság, ha csakugyan rendelet lesz belőle, a hazai borfogyasztásnak nem fokozására, hanem csökkenésére fog vezetni. Már pedig gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, mint az Alkoholbizottság elnöke, bizonyára nem azért mondotta ki ezt határozatként, hogy azután többé ne gondoljon vele. A mint látjuk, az év vége nekünk, szőlősgazdáknak nem csak hogy nem hozta meg a boritaladó leszállítására vonatkozó könnyítéseket, melyek belfogyasztásunkat mozdítanák elő, hanem ellenkezőleg oly velleitások istápolását szülte, melyek még a mostani borforgalom csökkenését idéznék elő.“ * Az „Országos Alkohol-bizottság“-tól ugyan nem kicsiny az ut a törvényhozás házáig, hanem azért tanácsos, hogy a vendéglősök illetékes körei már most figyelemben részesítsék a bizottság állás- foglalását s Bernátként ne akkor kapkodjanak a ménkühöz, a mikor már lecsapott. A mi már most magát az eszmét illeti, hát ez is aféle szarvak között való tőgykeresés. Hát először is az embernek elemi joga, hogy egyék, ha éhes s ha teheti, azt egyék, a mire éppen kívánsága van. Micsoda botor és czéltalan zsarnokság volna az, a mely arra kényszerítené a polgárokat, hogy gombóczczal verjék meg a gyomrukat, a mikor czigánypecsenyére éheznek ! És mit csináljanak majd azok a felebarátaink, a kiknek a gyomra nem tűri a meleg ételt vagy a kiknek orvos rendeli a hideg étkekkel és a borral való táplálkozást ? És végül, hogy gondolja az az érdemes, de éppen nem praktikus bizottság, miként szerez érvényt ennek a képtelen törvénynek ? Vájjon a vendéglők minden egyes asztalához abstinens őrszemet akar állítani ? Ez nem is lesz rossz, legalább a kenyérfosztott vendéglősöknek jut egy kis hivatal. Jobban tenné az az érdemes bizottság, ha azt sürgetné, hogy a szesz adóját emeljék fel, vagy a mi ennél is hathatósabb s az államkincstárra áldásosabb lenne: hozzák be a pálinka-monopoliumot a pálinkaeladás vasárnapi és ünnepi szünetével, úgy, a mint ezt mi évek óta sürgetjük. Ha törvényt hoznak, első sorban arra kell gondolniok, hogy azok az életben érvényesülhessenek ; mert a papíron maradt törvények aláássák a törvények iránt való tiszteletet. A szarvak kőzett való tőgykeresés halva született gyermekeit kár szaporítani, mert — a mint ezt a hires sütemény-rendelet is bizonyítja — abderitai bölcseség, magyarán : ostobaság ! A süteményt összefogdossák a pékek, a kihordók, a pinezérek, mert nincs „csipesz“-ük, mint az orvos uraknak. HÜTTL TIVADAR cs. és kir. udvari szállító porczellángyáros BUDAPEST, DOROTTYA-UTCZA 14. Bel- és külföldi porczellán, üveg és angol fayence-ok. Legnagyobb választék étkező, kávés, teás és mosdókészletekben, Teljes kelengyék Dús választék karácsonyi és újévi ajándékokban. Saját porczellángyár Budapesten. ::: TELEFON 31—53. .. . „ Legújabb árjegyzék ingyen és bérmentve. ALAP1TTATOTT 1854.
