Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-09-20 / 18. szám

XXIV-ik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1908. szeptember 20. A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre..................6 kor. Háromnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Szerkesztőség és kiadóhivatal : IHÁSZ GYÖRGY. VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Találkozások. Mai napság, mikor az értelmi­ségre legelmaradottabbaknak tekin­tett foglalkozásúak is fölismerték az egyesülés, a kartársi összetartás rop­pant erejét, csöppet sem csodálko­zunk azon, hogy a mi szakmánkban egyre vehemensebben nyilvánulnak az egyesülési törekvések. Csaknem három évtizedes mun­kánkba került, hogy az összetartás szükségének érzetét fölkeltsük szak­társainkban ; sokszor el is busultuk magunkat, hogy szavaink süket fü­lekre találtak. Már ma virul előttünk eszméink zöld vetése s nekünk nagy ebben a gyönyörűségünk, mert ha késett is, de nem maradott el fáradozásunk áldása. Megelégedett szívvel járkálunk a mi földünk kalászos táblái között, ámde úgy, a mint ezt a jó, okos gazda teszi : itt-ott, ahol irtani kell, nem irtózunk ettől s a hol nyesésre van szükség, ettől sem riaszt vissza holmi beteges érzékenység. Ennélfogvást a mig nagy örö­münkre szolgál minden újabb egye­sülés hire, annál több kedvetlenséget okoz, ha egy-egy egyesülés úgy tör­ténik, hogy nem kapcsolja be magát abba az erős lánczba, amelyet orszá­gos szövetségünk neve alatt annyi ügygyei - bajjal sikerült összeková­csolnunk. Ez a szövetség ad félelmes erőt a mi szakmánknak, ez ad támaszt az elszigeteltségükben nem imponáló egyesületeknek. Minthogy pedig az erőnk is nagy, társulataink elszigeteltsége is nyo­masztó ; tehát semmi kétség, hogy egyesüléseinknek erre a központi, erős támogatásra szükségük van. Minthogy a szükség általánosan érzett, tehát semmi egyéb ok nem elégséges arra, hogy a csatlakozás­tól, szaktársulatainkat ettől a csatla­kozástól visszatartsa. Mégis azt kell látnunk, hogy akad­nak imitt-amott társulási mozgalmak, a melyek az országos szövetségtől való izolálás jelmondatával születnek. Ez a jelenség bármily szomorú le­gyen is, okozója igen egyszerű és kicsinyes. A budapesti viszonyok erjedésének penészvirága. Ugyanis mig itt a „Budapesti Szál­lodások, Vendéglősök és Korcsmáro- sok Ipartársulata“ csaknem magára hagyottan, néhány szaktársunk buz- gólkodásából évtizedek óta egyedül tevékenykedett iparunk érdekében, az önzők és kishitüek összetett ke­zekkel nézték a sisiphusi munkát s mikor látták, hogy ez a munka nem egészen haszontalan, hát álszégyen­ből, nemhogy mulasztásukat hozták volna helyre, hanem adták a kriti­kust, a képzelt és engesztelhetlen sértettet s kontra-társulatot alapí­tottak. A kontra-társulat ugyan vérszegé­nyen születet meg, de azért nem tud kimúlni, mert mindig akadnak újabb­nál újabb oszlopai, a kik vagy gyű­lölködésből vagy szertelen hiúságból föl-fölabajgatják hálni járó lelkét. Régi és a nagy nyilvánosság előtt ismert, a közéletben szereplő és pon- deráló társulatunk is anyagi nehéz­séggel küzd, mégis van még a fő­városban két másik ipartársulatunk. Egyik a budai, a mely már szin­tén régi, de a két város egyesítése óta nincs létjogosultsága s annyira szegény és tehetetlen, hogy még szak­lapokat sem járathat s alig tekint­hető másnak, mint egy bál állandó rendező-bizottságának. A másik újabb keletű. Ezt az egyre nyomasztóbb viszonyokkal való foko­zódó elégedetlenség s a kebelzetünk- ben mutatkozó hiányok és balfogá­sok szülték. A helyett, hogy beléptek volna budapesti egyesületünkbe s ott ellen­zéket alkottak volna, uj egyesületet alapítottak, a mely azonban örökölt gyöngeségben szenved, igy hát sok­felé kapkod, de semmit sem tud megmarkolni. A czél ugyanaz: mindnyájunk jobb­léte, iparunk felvirágoztatása. Minthogy a czél ugyanaz, ennél­fogvást találkozunk is minden vo­nalon. Minthogy a közéletben számbave- hető tényezőnek csakis régi buda­pesti ipartársulatunkat tekintik, ennél­fogva ez első sorban tudja meg mind­azokat a terveket és szándékokat, a melyek az ország kormányzásánál iparunkat érintőleg felmerülnek; en­nélfogva ez az ipartársulat jut min­denkor a kezdeményezés helyzetébe, annál is inkább, mert országos szö­vetségünk vezetése is innen indul ki. így történik, hogy az innen kez­dett akciók végigjárják ezeket a sza­kadási társulatukat s állásfoglalásu­kat nemcsak úgy tüntetik fel, hogy saját iniciativájuk, hanem nagy han­gon úgy hirdetik, mintha a nagyfe- jüek társulatának a daczára járná­nak el. Ezúttal nem bocsátkozunk annak bírálásába, hogy az ilyen eljárás ösz- szeegyeztethető-e egy társulat ko­molyságával és tisztességével, pusz­tán arra mutatunk rá, hogy éppen az akciókban való találkozások bizo­nyítják legjobban, hogy egyekké le­szünk. Fanda Ágoston és Zimmer Péter utóda ZIMMER FERENCZ halászmester BUDAPEST, föüzlet Központi vásárcsarnok, telefon: 61—24. Fióküzlet V., József-tér 4. szám, telefon: 62—39. Az egyedüli halkereskedő czég mely az úri háztartásban és az előkelő ét­termekben szükséges összes édesvízi és tengeri halfajokat állandóan raktá­ron tartja. Humár, pisztráng, osztriga, rajn^ilazacz, langoust.

Next

/
Oldalképek
Tartalom