Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-09-09 / 17. ünnepi szám
Vendéglősök Lapja Bor-közraktárak,' A szőlősgazdák is már évek óta mozgolódnak, hogy boraik értékesítésére szövetkezetét alakítsanak, beraktározásukra a kereskedelmi góczpontokon nagy pinczéket rendezzenek be. Az ő mozgalmuk kapcsán viszont rri agitálunk régóta, hogy a vendéglősök szintén álljanak össze, borvásárló szövetkezet, illetőleg közös pincze létesítésére. Buzgólkodásunk már évek előtt figyelmet keltetc s helyeslésre talált a termelők körében, mig szaktársaink között a »Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata« 'csoportjához tartozik, tehát a kisvendéglősök karolták fel az utóbbi napokban s már előkészítő bizottságot is választottak. A szőlősgazdáknak már sikerült is elérniük, hogy a földmivelési miniszter elhatározta szövetkezetük anyagi ás erkölcsi támogatását. Erre a hírre összefogott néhány élelmes borkereskedő, s hogy elhalássza a termelők elől a kormány támogatását, hát azzal az ajánlattal fordult a kereskedelmi minisztériumhoz, hogy boraink értékesítése végeit borközraktárakat létesít, persze, megfelelő szubvenczió és busás kedvezmények mellett. Az élelmeskedők ajánlata úgy hangzik, hogy egyik nagyobb fővárosi pénzintézet "égisze alatt alakult borkereskedelmi részvénytársasággal a minisztérium szerződést ‘kötne borközraktárak létesítése és bizonyos mennyiség kivitelének biztosítása czéljából. Mint a »Magyar Kereskedők Lapja« értesül, hosszas tárgyalások után el is készült a »V i n e a« bortermelési és kereskedelmi részvénytársaság egy szerződéstervezete, amelyet azonban még egyik fél sem "fogadott el, de amely már most nagyon heves ellenzésre talált több oldalról. A szerződéstervezet szerint a »Vinea« a kormánytól évi 250.000 K segélyt kapna 10 éven át, amivel szemben köteles volna a fontosabb bortermelő és kereskedő góczpontokon kellően felszerelt, jól berendezett bor-közraktárakat létesíteni. Ezekbe a raktárakba joga ienne akárkinek egy megszabott mennyiségű bort beraktározni. A Vinea az igy rábízott borokat tartoznék szakszerűen kezelni, sem a raktárhelyiségért, sem a kezelésért semmit felszámítani nem szabad s a beraktározó fél nem kötelezhető arra, hogy borát a Vinea közvetítésével adja el, de ha azt kívánná, a részvénytársaság köteles az eladást 2°jo jutalék ellenében közvetíteni. Ezen kívül a szerződéstervezet kötelességévé teszi a Vi- neának, hogy a borkivitelt emelje és legalább egy maghatározott évi minimális meny- nyiséget exportálnia kell. A szerződés egyelőre még nem jött létre s most egyelőre a tárgyalások is látszólag pihennek azért, mert a Vinea a feltételeket nem tartja elég kedvezőknek, s nagyobb előnyöket szeretne elérni. Nem azért akadtak meg a tárgyalások, hanem azért, mert a termelők országszerte tiltakoztak a tervezett közraktárak ellen, mert ezek csak úgy adhatnak garancziát, ha szövetkezeti alapon létesülhetnek, annál is inkább, mert a »Vinea« borászait ha nem is kompromittálja, de nem is ajánlja semmi. A »Vinea« tehát elesik az állami szerződéstől, el a 4.50O,OCO korona sáptól. És ez jól van igy, mert a magánüzérkedés kezébe dobott' közraktár mindennek használna, csak a magyar bornak es a magyar termelőknek nem. Az élelmeskedők korán kipattant fogásáról különben csak azért emlékezünk meg, hogy a vendéglősöknek ezzel az esettel is bizonyítsuk, hogy borvásárló szövetkezetünk megalakításával minő közszükséget elégítenének ki, úgy, hogy joggal számíthatnának a termelők és a kormány támogatására; mert borainknak a hazai piaczot csakis a vendéglősök biztosíthatják. Ragadjuk meg a kínálkozó alkalmat, a mivel elsősorban magunknak használunk, de hazafiasán, az egész társadalom rokonszen- vével találkozólag is cselekszünk. A sikerhez nincs szükségünk erőnket meghaladó erőfeszítésre, csak arra, hogy tapintatosan, a termelőkkel szolidárisán járjunk el s ne kapzsin és hebehurgyán fogjunk a kezdethez, hanem oly hozzáértő férfiak óvatos vezetésével, akiknek tekintélyük van a nagy társadalomban. VAVMVAV.mv.v.v.v. Frangois Lajos. Oöndöcs István barátunk gondos szerkesztésében megjelenő „Magyar Dal- és Zene- Közlöny“ június 30-iki számában dr. Fáik Zsigmond a következőket irta: Széles ez országban mindenféle nagy visszhangra talált és élénk örömet keltett az a kitüntetés, amelyben Francois Lajos legutóbb részesült. Tetőtől-talpig férfi Frangois Lajos, aki mindazt, amit elért, egyedül és kizárólag a saját fejének és a két keze munkájának köszönheti Dolgozott kora ifjúságától fogva és dolgozik szüntelenül most is, amikor virágzó férfikora tetőpontjára lépett. Francziából lett magyarrá, azaz tán helyesebben mondva nap-nap után csodás bizonyságát adja annak, hogy amily rajongóan szereti szülőföldjét, épp oly lelkes ragaszkodással csüng Magyarországon. Soha sem fogja feledni, hogy franczia, de sírig önfeláldozó kitartással fogja szolgálni a magyarság szent ügyét, amint azt megtette immár évtizedeken át Budafokon mesébe való működést fejtett ki a magyarosítás előmozdításában és franczia származása daczára folyékonyan és magyarosan beszél magyarul. Frangois Lajos ama szerencsések sorába tartozik, akiknek nincsenek irigyet Aki megismeri, nyomban megszereti, akinek pedig nem volt alkalma a személyes érintkezésre, az tiszteli tetteiért és nagyrabecsüli a magyar érdekek szüntelen ápolásáért. Frangois, az ember. Frangois, az iparos, Frangois, a lelkes agitátor, Frangois, a munkások atyja s Frangois, a szegények és gyámoltalanok pártfogója és végül utolsónak, mint legfontosabbnak Frangois, a lánglel kü magyar hazafi egyaránt rászolgált arra a legfelsőbb helyről érkezett kitüntetésre, amelyről a hivatalos lap múlt heti száma hozza az értesítést. A Ferencz József-roiicL soha érdemesebb, soha kedvesebb és soha szorgalmasabb férfi mellét nem diszitette. Frangois Lajos nemrég külföldi rendjelet is kapott, amelylyel világhírű pezsgőborát érte az elismerés, aminthogy a külföldön a magyar pezsgő nagy elterjedése és szakszerű elismerése épp a Frangois Lajos gyártmányainak köszönhető. Az ő budafoki pezsgőgyára a legkiválóbb minőségű franczia pezsgők gyártásának megfelelő elsőrendű pezsgőt készít, amely nálunk immár egészen kiszorítja a külföldi czégek produktumát, odakünn pedig veszélyes konkurense a világhírű franczia pezsgőboroknak. Frangois Lajos Transylvania pezsgőjénél zamatosabb, jobb és tisztább pezsgöbor nincs is az egész földkerekségen. De többi gyártmányai is mindenképpen elsőrendüek. A magyar dalosügy óriási horderejét helyes érzékkel rég felismerte Frangois és semmi áldozattól sem riad vissza, hogy azt istá- polja és hathatósan terjeszsze. A megboldogult Lung György, az Országos Daláregye- sület ügybuzgó elnöke nyerte meg Frangoist az országos egyletben való közreműködésre, mert megismerte Frangoisban a szervező tehetséget és a magyar ügy önzetlen harcosát. Azóta Frangois nem szűnt meg a magyar dal érdekében a legmesszebb menő tevékenységet kifejteni. A saját gyárában is dalárdát alapított munkásai körében és úgy ebben a kis társaságban, mint a nagy orszá„PATYOLAT“ gőzmosógyár és fehérnemű kölcsönző vállalat (volt Szinner-féle) Telefon 51 — 80. BUDAPEST, VIII. kerület, Práter utcza 44. Telefon si—so. Ajánlja teljesen átalakított gyárát a tisztelt vendéglősök és szállodások figyelmébe. A mosásnál különös gond fordittatik a fehérnemüek kímélésére. Frangois Lajos a Ferencz József-rend lovagja
