Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-08-05 / 15. szám

1908. augusztus 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Hova ránduljunk ? Csakhamar véget ér a kánikula, itt lesz a nyárutó, majd a méla ősz, amikor ismét zajosak az iskolák s a visszatért nyaralók itthon keresik a zöldet, a friss levegőt s a szabadabb mozgást. Messzebb kirándulásoktól némelyeket a hűvös éjszakák, másokat elfoglaltságuk tart vissza; ennélfogva mind keresettebbek azok a kellemes üdülőhelyek, amelyek árnyas kert­jeikkel csaknem a városban állanak hivo- gatólag. I A nép sokasága a városliget felé özön- lik s ott keresik a jó vendéglőket, ahol i megpihenhetnek, éhségüket csillapíthatják, > szomjúságukat enyhíthetik. Ezen a tájon nincs hiányosság kisebb- j nagyobb vendéglőkben, egyéb szórakozó- | és mulató-helyekben; de éppen ezért van szükség tájékoztatóra, hogy hol találunk jó és jutányos helyre. | Ha a VI. kerületen át sétálunk kifelé és az Andrássy-utat választjuk, úgy jó állomás kínálkozik egy kis frissítőre Andrássy-ut 80. szám alatt Gráf János csínnal berendezett vendéglőjében, ahol jó a bor, frissen csa­polt a sör s jutányos árért kitünően reg­gelizhetünk, ebédelhetünk és vacsorázhatunk. Innen, kivágva a Podmaniczky-utcza felé, legelőbb a Jókai nevéről hírneves bohém­tanyát, Hr us ka János elegáns vendéglőjét találjuk árnyas udvarkerttel. Élte alkonyán itt gyűlt össze esténkint Jókai Mór társasága, neves irók és mű­vészek, köztük Munkácsy Mihály és Feszti Árpád. 1 Hogy az örök dicsőségbe költözött a nagy költő, azóta megbomlott a rendes 'bo­hém-asztal, de azért a művész- és iró-világ egyesei, különösen a mester-iskola tagjai, ma is sűrűn fölkeresik. 1 Már csak ezért is érdekes ide betekin­teni, de ráadásul Hruska János pinczéje és konyhája is megérdemli a látogatást. Innen menve, a Szondy-utcza sarkán, az Arena-ut 106. szám alatt találjuk Ebner Ferencz régi nagyhírű vendéglőjét, a »Ké­ményseprő«-^ térés, elegáns kerthelyiségé­vel, ahol naponta kitűnő zene gyönyörköd­teti a vendégeket, akiknek elegánciája ugyan­csak vonzó külsőt ad ennek a népszerű lo- kalitásnak. i Hires pincze, gazdag étlap. Belépve a liget területére, a szépművé­szeti muzeum remek palotája mögött, az Állatkert sarkán diszlik Vampetics, Fe­rencz étterme, a szellemi arisztokráczia ta­lálkozóhelye. Itt időzött legsűrűbben és legszíveseb­ben újabb történetünk legélesebb elméjű ál- lamférfia, Szilágyi Dezső; itt gyülekez­nek képzőművészetünk nagyságai, mert Vampetics egyike áldozatkész müpárto- lóinknak. 1 Vampetics vendéglőjének dicséretére mit sem mondhatunk, ékesebben beszél helyet­tünk az üzlet országos hírneve. Kifelé haladva, a ligetből, a Lőportár-utcza 80. szám alatt még egy igen barátságos pihenő-helyet találunk, ez Lamatsch Sán­dor gonddal vezetett vendéglője. Borai abból a fajtából valók, amelyekre azt szoktuk mondani, hogy itatják magukat. ízes, magyaros ételek, figyelmes kiszol­gálás. i Haza igyekezve, utunkúl válasszuk az Aréna-utat, mert itt ugyancsak jó és ele­gáns vendéglők kínálkoznak pihenővel és sziverősitővel. így igen levegős, kellemes hely Mucs- nyák vendéglője Aréna-ut 80. szám alatt. Bátran ülhetünk asztalához, mert úgy étel­ben, mint italban csak jót kapunk s zené­ben is gyönyörködhetünk. Ezután következik a liget környékének két legmodernebb berendezésű étterme: az Aréna-ut 74. szám alatt E k a m Gyula »Pál­ma-liget« vendéglője és Aréna-ut 58. szám alatt találjuk Lengyel Lajos fényes he­lyiségét. i Mindkettőnél raffinált Ízléssel találkozunk. Az Aréna-ut és a Thököly-ut sarkán van Schmidt Konrád hires, mintatisztaságu kis vendéglője, amely mellett kár volna elha­ladnunk; mert elmondhatjuk rá, hogy ott van a tiszta, igazi bor forrása. Hogy topographiailag teljes legyen az utunk, az Áréna-ut 6. szám alatt a Ver- seny-utcza sarkánál van Bayer János ven­déglője, amely arról hires, hogy aki futta­tások előtt ott vesz be egy kis észvillanyo- zót, annak mind beütnek a tipjei. Tehát hogy ide lyukadjunk, érdemes vé­gigjárnunk a VI. kerületet a VH-dikig. Mentői többen kövessék kalauzolásunkat! Svájczi utániból. Irta: Kneffel Béla. julius 3. A délutáni vonattal utaztam tovább Ischlbe. Bécstől kezdve azután mindig hegy- nek-völgynek mentünk, mig csak a Genfi-tó partjára nem értünk. Egy órai utazás után a 18.000 lakosú St. Pöltenbe érünk. Nagyon vallásos hely lehet, mivel gyö­nyörű templomokkal dicsekszik ezen kis vá­roska. Legjobban magára vonja a figyelmet a nagy Dom templom, amelyet még 1226- ban építettek és a XVIII. században restau­ráltak; a Dómtól nem messze látható az a!ngol kisasszonyok egyik leghíresebb zár­dája. Innen ágazik el a vonat a világhírű bucsujáró helyre, Máriazellbe. Másfél órai utazás után a Duna mellett halad vonatunk, legelőször érintjük a remek fekvésű Melk városkát, mely 2500-nyi lakosával egyszers­mind hajóállomás is. Mondják, hogy ez a gyönyörű vidék, a város közepén, közvetlen a Duna mellett, magas dombra épült (még 1089-ben) Benedikti apátság barock stilü templomával, egészen a Rajnavidékre em­lékeztet. A legkényesebb déli növények itt ezen a helyen kedvező talajra találnak, a hol a széltől védett helyeken takarás nél­kül még a telet is kibírják. Melktől felfelé már szükül a Duna medre, Haag falucskát felhagyva, magasan a hegy oldalán halad vo­natunk, a sürü fenyvesekből kiérve, remek kilátás kínálkozik, alant a szűk völgyben lát­juk a csillogva kanyargó Emusdorf folyócs­kát, két oldalt pedig a fenyvesbérczeket. Emus városkát elhagyva, tágul a völgy, másfél óra múltán még napnyugta előtt Linz-be érünk. A 60.000 lakosú város 537 m. magas Pötthingberg hegyéről szép kilátás nyílik az alpesi hegylánczolatokra, melyek Magyarországtól félkörben egész Bajoror­szágig húzódnak. Érdemes a megtekintésre a XVI. században épült ósdi városháza. Linzet elhagyva, valamint a Duna folyásá­tól mindinkább távolodva, épp napnyugta­kor Wellsbe érünk. A gót stilü városi nagy templom uj bádogteteje mintha illuminálva volna a lenyugvó napocskától, oly remek szint játszik. Nem hagyhatom említés nél­kül azon érdekes, nem is jég felfedezett, természeti jelenségeket, melyet a föld mélyé­ből a város közelében több helyeken, a re­pedéseken előtörő gázok idéznek elő. Ma­gam is láttam 4—5 helyen az előtörő füst- szerü gázokat, mely helyeket ujjongva áll­ták körül a gyerekek. Ä város lakosai vi­lágításra, fűtésre, sőt még ipari gépek haj­tásánál is hasznosan alkalmazzák ezen tü- neményszerü természeti adományt. Még mi­előtt Gmundenbe érnénk, már feltűnnek a messze távolban az Alpesek sziklakoronái. Mire Gmundenbe érünk, már sötét van. A 6500 lakosú Gmunden a legszebb pontja a természeti szépségéről hires »Salzkammer- gut«-nak. 422 m. magasan fekszik a tenger szine fölött; köröskörül magasba meredő «rdőkoszoruzta hegyóriások övezik (köztük legmagasabb a Höllen-hegység, melynek magas szarvcsucsa 1820 méter magas), ki­véve a déli oldalt, amerre a Traun tava hú­zódik le a vadregényes Traun, illetve Salz- kammer völgyébe. Jó ideig a Traun tava mellett halad vonatunk, kár, hogy nincs hold­világ, igy csak a háttérben sötéten meredő Cálvária-hegyet és az azt félkörben körül­ölelő kivilágított várost láthatjuk. Ezután mig csak Ischlbe nem érünk, háromnegyed óra hosszat szűk völgyben, sürü fenyvesek között halad vonatunk. Egynegyed 11-kor végre a tenger szine fölött 469 méter ma- gasna fekvő császári nyaralóhelyre, Ischlbe érünk. julius 4. Nem messze a bajor határtól, a Traun és Ischl folyócska egybeömlésénél, széltől védett völgyben magas hegyektől körülvéve, sürü fenyves erdők közepette fekszik Ischl, az előkelő világ nyaralóhelye. Ischl maga egy csinos, tiszta kis városka, vízvezeték, villanyvilágítás, szépen befásitott utak nem hiányoznak belőle, köröskörül, a városon' kívül, gondozott, szép sétautak kígyóznak a fenyvesek között. A városon kesztül húzódó folyócska fe­lett két vas- és két fahíd köti össze a két ellenkező oldalt. Ő felsége nyaraló palotája a várostól kissé távolabb, a Traun túlsó oldalán a Belvedere parkban van és az a mögött elterülő egész hegyoldalt elfoglaló 1000 holdas, párját ritkító vadaskert képezi Ő felsége legkedvenczebb tartózkodási he­lyét. Ischl nagyon drága hely, mindannak daczára évente legalább 27.000 idegen lá­togatja meg. Nagy idegenforgalmára vall a 25—30 szálloda, melyek szobái a nyár fo­lyamán majdnem mindig el vannak foglalva. (A vonat megérkezésekor a pályaház előtt éppen 21 tágas omnibusz várja az érkező­ket.) Ischl külső, képe a Schönbrunni parkra emlékeztet, lépten-nyomon udvari kocsikkal és simára borotvált udvari lakájokkal talál­kozunk. Ischltől lefelé haladva, az olasz tavakra emlékeztető Hallstatti tó1 mellett halad el vo­natunk, melynek sima tükrét egy kis gőz­hajó szeldesi, nemsokára a stájeri határhoz közel Aussee-ba érünk. Itt azután már ha­vasokat is látunk. A hóval fedett »patak­kőről« tiszta időben egész a tiroli havasokig leláthatunk. Félóra múlva a 2351 méter ma­gas »Grimming« havas mellett nyugatnak kanyarodik vonatunk. Egy óra lévén, az étkezőkocsiba megyünk át, a honnan azután minduntalan szebbnél- szebb panoráma tárul szemeink elé. Tirol­ban vagyunk, hátunk mögött a Grimming hómezői vetik vissza a nap arany sugarait, előttünk a tiroli és voralbergi havasok tün­döklő bérczei, kétoldalt égbe meredő szak- ígatott hegyoldalak, melyek kopár, szikla hegyormait az 1500—2000 m. magasságon felül felhők ölelgetik; alant előttünk az al­pesi idyll: fából készült nagy tetejű házi­kók, a réten legelésző tehéncsordák és kecs­kenyájak, a rétet szegélyező sötétzöld feny­vesek, a hegyekről alázuhanó festői víz­esések, megszelídülve csendes patakként foly- dogálnak mellettünk (Salzach-folyócska). Négy órakor Tirol legkiesebb vidékén halad el vonatunk a »Zell« tava mellett. Dél felé látjuk a magas Tauer hegység 3795 m. magas nagy-harang nevű csúcsát. Öt órakor a gyönyörű fekvésű, szépen fej- 1 lődő Kitzbüchel nyaralóhely mellett haladunk el, nemsokára azután az Inn folyó völgyébe érünk, a honnan észak felé haladva, rövid

Next

/
Oldalképek
Tartalom