Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-06-20 / 12. szám
XXIV-ik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1908. junius 20 f ff ■■ A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK. PINCZÉREK ES KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre ..................6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedbe . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Francois Lajos a Ferencz Józseí-rend lovagja. Ritkaság az olyan ember, akiről mindenki tisztelettel beszél; akiről csak jót tudnak mondani. Ezek közé a ritkaságok közé tartozik Frangois Lajos pezsgőgyáros, aki úgy dolgozott, hogy amit derék munkával megszerzett, minden egyes fillérrel nemcsak vagyona nőtt, hanem erkölcsi tőkéje is. Kevesen tudnak így vagyonosodra, igy gazdagodni; a legtöbben alig kerülhetik el, hogy garmadába gyűjtött aranyaikhoz egy kis köny, gyanú, kárhoztatás ne tapadjon. Szülőhazájából, Francziaországból, nem hozott egyebet szaktudásánál és munkakedvénél. Nálunk talentuma és szorgalma nem maradt jutalmazatlanul és csakhamar a maga hírnevének dolgozhatott. És Frangois kettőzött szorgalommal fáradozott, kettőzöttel azért, hogy egyrészt iparában talentumát egészen értékesíthesse, másrészt, hogy a közéletben is mentői pél- dásabban állhassa meg a helyét. És ez az utóbbi is fényesen sikerült neki, úgy, hogy mai napság F r a n g o i s közéletünk érdemes alakjai közé tartozik. Magyarrá lett szivvel-lélekkel, s mint Budafok község birája, mindent elkövet, hogy magyarrá tegye ennek a községnek a népét is. Szegény sorsból munkával küzdvén föl magát, a munkás szegényekkel érez; de nemcsak érez, hanem tesz is értük. Saját munkásairól atyailag gondoskodik s minden humánus törekvésnek támogatója. Egész vagyont osztott már szét jótékony czélra; a legtöbbet talán a vendéglősök javára áldozta. Csoda-e, ha ilyen ember azok közé a ritkaságok közé tartozik, akit csak tisztelnek és szeretnek. Kitűnt ez most is, legutóbbi számunkban jelentett kitüntetése alkalmából, amikor a szeretet és tisztelet valósággal elhalmozta az üdvözlésekkel. Hogy mily örömet és megelégedést keltett igazán megérdemelt kitüntetése, mutatják a »Magyar Ipar« imitt következő sorai: Frangois Lajos budafoki pezsgőgyárost, egyesületünk igazgatósági tagját, Ő Felsége május 23-ikán kelt legfelsőbb elhatározásával a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki »ipari téren szerzett érdemei elismeréséül.« E kitüntetés hírére mindenki, aki Francoist ismeri, önkénytelenül azt kérdezi : — Hogyan, hát Francoisnak még nem volt meg ez a kitüntetése? Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a közvéleményben szinte benne van a tudat, hogy senki jobban és régebben nem érdemelte ki a kitüntetést, mint ő. Több, mint egy negyedszázada, hogy nálunk letelepedett, mint úttörő részt vett a mai modern magyar pezsgőgyártás meghonosításában és versenyképessé fejlesztésében; magyar állampolgár lett, hozzá méltó derék magyar leányt választott élete társául és mint jo hazafi részt vett a közügyekben; a vendéglői ipar egyik patrónusa, községének élén, mint biró rendkívüli hasznos munkát fejtett ki, számos társadalmi és humánus alkotásnak a kezdeményezője és támogatója. Egyesületünknek is évek óta megküldi az ipariskolai ösztöndíjakat; az országos ankéteken és egyéb komoly összejöveteleken pedig szava és véleménye mindig sulylyal bir. Szóval Frangois eleinte minden erejét és idejét ipara mintaszerű berendezésének a kifejlesztésének szentelte és mikor otthon minden rendben volt, mikor Cézár öcscsében kitűnő társat és helyettest nevelt, akkor idejét pazarul szentelte a közügyeknek, melyekért sokat fáradt, dolgozott és áldozott. Francois minta iparos, akinek energiájától és jó szivétől egyaránt példát vehetnek iparosaink. Ezért az ő kitüntetését mindenki örömmel fogadja, aki őt személyesen vagy csak hire után ismeri. Egyesületünk egyik tagját, aki csak nemrég lépett alapítóink közé, kitüntetése alkalmából szívből üdvözöljük. „Cognac“ boszuja. Lapunk vezérczikkében szólalunk fel az ellen az utóbbi években elharapódzott rossz szokás ellen, hogy vendéglőink, különösen kávéházaink cziméül idegen szókat és neveket használunk. Hogy ez a badar szokás nemcsak Ízléstelen, hanem veszélylyel is járhat, mutatja a következő eset : A magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének cognacipari szakosztálya nemrég foglalkozott azzal a helyzettel, amelyet Magyarországnak a madridi iparjogvédelmi egyezményhez való hozzájárulása teremthet^ ha a franczia kormány megmarad az egyezménynek mostani értelmezése mellett. Uj kiegyezési törvényünk értelmében Magyar- ország önállóan hozzájárulhat az iparjogvédelmi nemzetközi egyezményekhez s azért tisztán saját gazdasági érdekeink szerint határozhatunk; ebből a szempontból támadnak éppen súlyos aggályok azon értelmezés ellen, melyet a franczia kormány most [ a madridi kormánynak akar adni. Neveze- i tesen a helyi elnevezések nemzetközi vé- í delméc Francziaország most úgy akarja értelmezni, hogy a nemzetközi egyezmény az összes külföldi cognacipar ellen használtassák fel, kimondatván, hogy »Cognac« név alatt az a borpárlat szerepelhet, mely Cog- n a c-város környékén, illetőleg a C h a - rante völgyében készült. Midőn ily törekvéssel találkozunk a franczia kormány részéről, akkor kétségtelen, hogy az említett I. madridi konvenczióhoz csak akkor járul- ■ hat hozzá Magyarország, ha az említett Telefons 63—80. FANDA ÁGOSTON HRLRSZMESTER BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok). Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József föherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója. A „Balatoni Halászati Társaság“ budapesti főéi a rusitója.
