Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-05 / 9. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. május 5. meg ne engedjék, hogy helyiségükben ilyen kártyákkal játszanak; mert könnyen rájuk járhat a rúd. A közös konyha nem adózik. A bor- és husadó beszedésére jogosultak és a közöskonyhák tagjai közt kiütött a háború a husfogyasztási adó miatt. A „közösök“ ugyanis nem akarnak fizetni, az adószedő pedig követeli az adót. Most a pénzügy- miniszter döntött ez ügyben. A miniszter 1908. évi 7883. számú határozatában ugyanis a következő kijelentést teszi: A borital- és husfogyasztási adótörvények és szabályok 67. §-ában az iparosok sorába nem tartozó személyeknek saját házi szükségletükre eszközölt vágások vagy ölések tekintetében megállapított adómentessége, a törvény czélzatának megfelelően, megilleti a kizárólag saját tagjainak ételekkel való ellátására, az Üzletszerű nyereség teljes kizárásával alakult, s ennélfogva magánszemély jellegével biró közös konyhákat is, de csak abban az esetben, ha a levágott marhát vagy leölt sertést kizárólag a közös konyha tagjai fogyasztják el és még részben sem engedik át oly személyeknek, kik a közös konyhának nem tagjai. A doiogkerülő asszonyságok, tehát boldogan lophatják a napot a kávéházakban, közös konyhájuk nem roskad össze az adó súlya alatt. „A raczionalis sörkezelés előnyei. Nemrégiben jelent meg a németországi sörtogyasztás statisztikája, mely daczára az ottani számottevő antialkoho- lisztikus mozgaiomnak, mégis szembeszökő emelkedést mutat. Ezzel kapcsolatban ugyanazon szaklap, mely a statisztikát közli, útmutatást is hoz a sör szakszerű kezelésére vonatkozólag és ugylátszik, hogy ezen feltűnő — mondhatni csodálatos — eredmény éppen a raczionális kimérési rendszernek tudható be. Az azelőtt oly kedvelt legnyomásu kimérési rendszer egészen eltűnőben van és a német egészségrendőri hatóságok ezen rendszernél egész szigorú rendszabályokat alkalmaznak. A legszivesabben használt csapolási mód itten a sűrített szénsavval való kimérés, mivel ezáltal a sör mindig friss és jóízű marad még akkor is, ha hosszabb ideig áll a csapon; ebből kifolyólag azután több fajta sörnek egyszerre való kimérhetése is lehetségessé válik. Ajánlatos az érdekelt köröknek német mintára berendezkedni, különösen télen, mikor a sör- fogyasztás amúgy is csökken, a berendezés költségei csekélyek és bármely meglevő jégszekrénybe is felszerelhető.“ Orosz törvény a borhamisítás ellen. Az orosz mezőgazdasági bizottság a minap Kristi szenátor elnöklete alatt több bortermelő és borkereskedő részvétele mellett ankétot tartott, melynek az volt a czélja, hogy a nevezett bizottságtól kidolgozott borkereskedelmi szabályrendeletet megvitassa. E szabályzat tervezete értelmében azok, akik vizet kevernek a borhoz a czélból, hogy mennyiségét szaporítsák, továbbá azok, akik az egészségre káros anyagot kevernek a borba, 300-tól 1000 rubelig terjedő pénzbírságra, azaz három hónaptól 12 hónapig terjedő szabadságvesztésre ítéltetnek. Visszaesés esetén a büntetettek kötelesek az Ítéletet üzleti helyiségükben feltűnő helyen közszemlére tenni és saját költségükön a legolvasottabb hírlapokban közzétenni. Uj vendéglős a ligetben. A városligeti Hermina-ut 49. szám alatt levő Barokaldi kertben Molnár Lajos szaktársunk mintaszerű vendéglőt nyitott. Ajánljuk a kirándulók figyelmébe, mint ahol kitűnő ételekben és italokban polgári árakon részesülnek. Búcsúzó. A Józsefváros előkelő polgárságának legkedveltebb vendéglőse, Krén István, az a minden tekintetben gentlman szaktárs búcsúzik tőlünk, hogy egészen czeglédi szőlőgazdaságának élhessen. Nehezen esik tőle megválnunk, csak az vigasztal, hogy oly méltó utóda lesz, mint Qebauer Ferencz pipautezai szaktársunk, akinek egész családja iparunk érdemes művelője volt. Heimann József „Hungária“ buffetje a Dohány- és Akáczfa-utcza sarkán levő régi „Oesterreicher“ helyiségében egy csapásra meghódította a közönséget. Egész nap, de különösen az éjjeli órákban intelligens közönség látogatja, s igen kellemes szórakozás esik nála. Felhívás a szaktársakhoz! Mutassuk meg, hogy hazafiak vagyunk! Itt az idő, hogy mi is elősegíteni iparkodjunk az országnak boldogulását, azért szaktársak hazafias cselekedetet végezünk azzal, hogy a külföldi ásványvizekért kiküldendö temérdek pénzt meg apasszuk és helyette a kitűnő hazai ásványvizeknek nagyobb forgalomba- hozatalát elősegítsük s ezáltal sok pénz marad itthon kedves hazánkban. Pinczér szaktársak! Akiben egy csepp magyar vér buzog, tartsa becsületbeli kötelességének vendégei körében a hazai ásványvizeknek jaánlatba hozatalát; mint kitűnő asztali és bor viz kiállta a versenyt 26 év óta minden külföldi ásványvízzel szemben a mohai Agnes-forrás I- sö rendű szabad szénsavas nátron ásványvíz; ennek becsét és gyógyértékét nem tudta legyőzni a nagyhangzásu reklámok serege sem, — különösen akkor — ezután még úgy sem, ha a magyar vendéglősök tömege pinczér-szaktársaikkal egyetemben, a hazai ásványvizeknek elsőjét, a kitűnő MOHAI ÁGNES-F0RRÁST felkarolva kínálják, minden fajbeli borral alkalmazható, annak zamatát nemcsak nem rontja, sőt inkább kellemesebbé teszi, egy próba bizonyítani fogja, hogy nem is hasonlítható ama II- odrendü és drága külföldi vizekhez. Fel tehát hazafias szaktársak I Sorakozzunk hazánk jobbléte érdekében a „TULIPÁNKERT“ dicső szolgálatába mindannyian. Elégtétel a pinezéreknek. Pozsonyban a f. évi február 18-án tartott pinczérbál alkalmából több nyilvános helyen sértőleg nyilatkozott Rudolf Károly ligetfalusi vendéglős. A pinezérek súlyosnak találták a sértést, s pörre vitték a dolgot. Az ottani járásbíróság a minap tárgyalta az ügyet, s miután a sértő fél hajlandónak nyilatkozott a megsértett pinczérkartól hirlapilag bocsánatot kérni, s a 25 kor. perköltséget fedezni, a pör Ítélet nélkül, békés megoldást nyert. Adó az ásványvizekre. Már több Ízben felszólaltunk amiatt, hogy némely vidéki város az ásványvizekre adót vetett. Felszólalásunk nem esett hiába, mert nemrégiben a „Balneologiai Egyesület“ is szóvá tette ezt a dolgot, amennyiben e tárgyban fölirt a pénzügyminiszterhez. A minisztérium a napokban leíratott küldött az egyesületnek, amelyben azt hangoztatta, hogy habár megvan az a jog, hogy egyes városok adót vessenek ki az ásványvizekre, ezt a minisztérium csak kivételesen engedte meg némelyeknek, s a jövőben nem igen fogja megengedni. Rátért a leirat a külföldi ásványvizek megadóztatására is, ami annyival inkább bir érdekességgel, mert nemrégiben kalandos hírek jártak, hogy a külföldi ásványvizeket megadóztatják. A leiratban közli a miniszter, hogy a külföldi ásványvizek adó alá vonását nem tarthatja megengedhetőnek, mert akkor külföldön bizonyára megadóztatnák a magyar ásványvizeket, már pedig ebből a czikkből a mi kivitelünk kb. 6,000.000 kmona, mig a behozatalunk 2,000.000 korona. Pénzügyőrségi szaklap. Ezzel a czimmel hézagpótló szaklap jelent meg Preszly Gyula pénzügyminiszteri számellenőr szerkesztésében. A lap főmunkatársa Preszly Gyula pénzügyőri főbiztos és Lukács Ferencz pénzügyőri biztos s munkatársai közé tartoznak a pénzügyi szakma irodalmi és gyakorlati kapaczitásai. A programm szerint, a lap tárgyalni fogja mindazt, ami az államjövedékekre tartozik, igy többek között az italmérési jövedék, a szeszadó, a boritaladó dolgát, továbbá a pénzügy- őrség működési és bárminő jövedék ellenőrzési szolgálatába vágó összes kérdéseket. Az uj lapnak, mely minden hó 10-én és 25-én jelenik meg, csinos kiállításban, előfizetési ára egész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedévre 3 korona. Egyes szám ára 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, II. Szénatér 7. alatt van. Mint a programmból látható, a buzgalommal szerkesztett lapnak a vendéglősök is hasznát vehetik. Borvizsgálók kinevezése. A kereskedelmi miniszter a kolozsvári állandó borvizsgáló bizottság elnökévé az 1908. év tartamára gróf Béldy Ákost, elnökhelyettesül báró Jósika Gábort, tagokul Baintner Ferenczet, Nagy Gábort, B. Deák Józsefet, Farkas Samut és Eőry Tivadart nevezte ki. A titkári teendők végzésével dr. Ruzitska Béla egyetemi magántanár bízatott meg. Tojások eltartása. Az eddigi tapasztalatok szerint jó szernek bizonyult a tojásnak vizüvegből és vízből álló oldatba való berakása, ezt az oldatot 1 liter vizüvegből és 10 liter tiszta kút-, vagy vízvezetéki vízből állítjuk elő alapos keverés mellett. A tojások kisebb vagy nagyobb számához képest a megjelölt arány szerint kevesebb vagy több vizüveget és vizet használunk. A 10 liter vízből és 1 liter vizüvegből álló keverék a tojások nagyságához képest elégséges 130—150 tojás eltartására. A konzerválandó tojásokat egy agyagedénybe rétegezzük, azután ráöntjük a kész viz- üvegoldatot. Az oldatnak legalább 2 ujjnyira kell a tojások fölött állania. A fazekat néhány iv ujságpapirossal kötjük be és hűvös helyre állítjuk, legjobb a * pin- ezébe. Ha nagyobb mennyiségű tojás eltartásáról van szó, akkor az agyagedények helyett faedényeket is használhatunk. A vizüvegoldattal eltartott tojások egy évig is jó állapotban maradnak, feltéve, hogy friss tojásokat használunk, azaz olyanokat, amelyek 14 naposaknál nem öregebbek. Tiszta bort! Hogy a közönség lassan- lassan belátja, hogy legokosabb, ha maga őrködik egészségén, s ha gyanúja van az elébe adott bor tisztaságán, maga juttatja el a vizsgálók kezébe, kitűnik a bécsi mezőgazdasági vegykisérleti állomás 1907. évi jelentéséből is. Ugyanis a jelentésből azt látjuk, hogy a múlt évben a bortermeléshez tartozó vegyi vizsgálatok száma szaporodott. A megvizsgálás végett beküldött borok szám szerint 2285 közül 798 Bécsből, 1161 Ausztriából, 297 pedig Magyarországból ered. A borpancsolók ősei. Már kétezer év előtt is volt borkérdés, „puristákra“ és a „javítókra“ oszoltak meg. Érdekes példa foglaltatik „ Archeologischer Anzeiger“ 1907. folyamában, mely szerint 1906-ban Karthágóban az amfiteátrum mellett következő feliratú bázist leltek fel: „Deo Libero amplissiame Karthaginis oenopole cum merariis omnibus“, azaz: a Bachus istennek Karthago legkiválóbb borkereskedései az összes „puristákkal,,. Ezek alatt ma olyan borivókat értenek, a kik csak tiszta bort isznak. Az „Oenopole“, azaz a borkereskedők, az „ Arch. Anzeiger“ szerint külön egyesületet alkottak, a milyen még ma is sok van, ellenben a mearii (oon merus — tiszta) aligha. Miután az ókorban az erős délvidéki bort majdnem mindig vegyítve itták, innen erednek a borhigitó edények, sőt Athenaeus szerint a nagyobb ebédeknél és ünnepségeknél egy borfelvigyázót is állítottak fel, a kinek a bornak megfelelő mennyiségű vízzel való keverését kellett ellenőriznie. Az tűnik ki