Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-05-05 / 9. szám

XXIV-ik évfolyam. 9. szám. Budapest, 1908. május 5. ^ ff mm A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZEREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre. . . 12 kor. Félévre ..... 6 kor. Háromnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. R köznyomor és a korcsmák. Talán egy korszaknak sem volt annyira tulajdonsága a túlzás, mint a mostanié. A politikus, a szocziológus, az új­ságíró, az orvos, a kereskedő, mind­mind superlativusokban beszél, a mi a nyegleség bélyegét süti nemzedé­künkre. Nem keressük lelkiismeretes komolysággal az igazságot, hanem egy porszemnyit csípve belőle, a ha­zugság elefántjává fujjuk. Az orvos, aki valamely uj gyógy- eljárást fedez fel, az egész világot az ő rendszerébe akarja kényszeríteni. Tele torokkal hirdeti, hogy az ő rendszere gyógyulást szerezhet a fol­tos tífusztól a hajhullásig. Az újságoknak két szolgáló pofoz­kodása is szenzáczió s a legneme­sebb ügy is háttérbe szorul előttük, ha valami pletykát botránynyá fújhat­nak. Minden párt veri a mellét, hogy ő visszaszerzi a népnek az elvesztett paradicsomot. Egyik azzal bolonditja polgártár­sait, hogy az általános szavazati jog mindent megad; egyszerre leveszi vállukról a nyomorúság keresztjét s mindenkinek ezresek repülnek be az ablakán. Mert ha valaki mértéktelenül ren­deli a bort, hát részeg lesz; az em­ber boldogitását kiabáló, de tulajdon­képpen csak a maguk hasznát ke­reső apostolok a legiszonyúbb méreg­nek állítják a bort, pedig a telhetet- lenség éppen oly veszedelmes a víz­ből, mint a borból. Betegségnek, erkölcsi züllésnek, anyagi pusztulásnak csak egy oka í van s ez a szeszes ital. Most ennek a divatja járja, pedig ennek a kereszténységével kérkedő kornak eszébe juthatna, hogy a bort Krisztus megáldotta, sőt vérévé szen­telte s testamentumban hagyta ne­künk az ő emlékezetére. Eszébe juthatna a túlzó agitáto­roknak, hogy valamikor több bort ihattak s ittak is az emberek, a mai borzasztó nyomorúság mégis isme­retlen volt a földön. Ámde eszmékben szűkölködő, meg­szorult államférfiak kapva-kapnak az alkalmon s népüknek ugyancsak ki- j nálgatják a vizet. Romániában, a földesurak bérlőitől lelketlenül halálra éheztetett parasztok fellázadtak, mert nehéz munkájukért nem kapnak annyi bért, hogy meg­szerezhessék a mindennapi kenyeret s e mellett agy talpalatnyi földet sem juttatnak nekik. Ám derék kormányuk segítségükre siet, nem ugyan jobb bérrel, nem földosztással, hanem úgy, hogy né­hány ezer korcsmárostól elveszi a kenyeret nem a nép, hanem a kincs­tár számára. Lakjál jól oláh paraszt, békélj ki sorsoddal, mert ezután maga az állam lesz gondos korcsmárosod, aki hitelbe nem ad ugyan, de majd annál rosz- szabb spirituszszal öntözgeti kiszá­radt torkodat. Minő tévelygés, mekkora csalás ez az abstinencia köpenyébe kapaszkodó szükkeblüség. Hát az a kenyerétől fosztott, föl­dönfutóvá tett korcsmároscsalád nem megy emberszámba, ennek a léte kívül esik a könyörület határain, ők nem gyermekei a bojárok hazájának? Korcsmák államosítása. Mint a „Borászati Lapok“ jelenti, a tavalyi parasztlázadásoktól tettekre sarkalt román kormány népsegitő akcziójának leg­lényegesebb része az, mely a falusi korcs­mák államosítását kívánja keresztülvinni. Első pillanatra ez a terv, ha nem is ki­vihetetlennek, de olyannak tűnik fel, mely az adófizető polgárok egy részét tisztes­séges keresetétől fosztva meg, az államot akarja busás haszonhoz segiteni. Azután közel fekszik a gondolat is, hogy az állami korcsmatartás a köztisztviselők korrupczió- ját csak fokozni fogja. Hisz tudjuk, hogy pl. Oroszországban a szeszes italok ki­mérési joga a papok kezében van és a derék pópák mesterségesen ingerük a szegény muzsikokat iszákosságra, csakhogy a maguk megélhetését (sőt megtollasodását) biztosítsák. A román tervezet azonban igen szigorú morális alapokon nyugszik, (vájjon persze a legsötétebb Balkánon úgy is lesz-e majd majd végrehajtva, az kérdésesnek látszik). Azáltal, hogy az állam a korcsmából be­folyó jövedelmet kizárólag iskolák czéljára, utak javítására és gazdasági munkások jutalmazására fordíthatja, kétségtelenül az emberi gyengeséget ismét az emberi jólét és kultúra javára gyümölcsözteti. Tehát a bűn áldássá válik. Egyébként a javaslat úgy szól, hogy korcsmák tartása ezentúl csakis a községi hatóságnak lesz megengedve. A falusi korcsmák száma olyképen lesz korlátozva, hogy minden 150 családfőre juthat csak egy korcsma. Ötven családfőnél kisebb lélekszámú községben korcsma egyáltalán nem nyitható, ha a legközelebbi korcsmás falu nincs távolabb 5 kilométernél. A korcsmák adminisztrálására hivatott bizottság feje a községi biró, tagjai a helybeli lelkész, a tanítók és a községi képviselőtestület néhány tagja. Sem a bizottság tagja, sem a tagnak valamely rokona nem lehet korcsmáros. Az italokat a bizottság vásárolja és az árakat is a bizottság állapítja meg, de ebbe a községi képviselőtestületnek is van beleszólása. A korcsmáros, akit persze a bizottság választ, munkájáért csakis megszabott fizetést kap, részesedés minden formában és a legkisebb mértékben is lehetetlen. Az étel és nem szeszes tartalmú italok eladásából nyert haszon azonban egészen az övé. A község kezelésében lévő állami korcsma nem ad hitelt s a korcsmáros csere-üzlete Telefons 63—80. FANDA ÁGOSTON ♦ ALAPITTATOTT 1820. HRLRSZMESTER BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok). Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, [valamint József föherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója. A „Balatoni Halászati Társaság“ budapesti főelarusitója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom