Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-07-20 / 14. szám
1907. junius 5 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 7 nagyobb gyűlölettel bélyegzik meg ezeket a bűnös manipulácziókat. c) Egy kommentár. A fentebb közlött két levelet a következő kommentár kíséretében kapta szerkesztőségünk: Kedves Szerkesztő ur! Légy szives a bennlévőket átolvasni. A két levél vendéglőstől való. Az egyik az ő felszólító levelük, a másik pedig az a halálos ítélet, melyet az áldozatnak kell aláírni, ha hozzájuk bemegy békés egyezséget kötni. A következők neveit pedig ezen levelek nélkül is közölheted, amelyért felelősséget vállalok: Gröschl I. Dob-utcza (az iratok az „Artézia“ ügyvédjénél vannak). Kéry Antal Csarnok-tér (az iratok dr. Bernjeidnél vannak). Lukács J. Lónyai-uteza (ahol kérnek, hogy személyesen mennél el). Ölel igaz hived B.............. Ehhez nem kell több kommentár! Börtön vagy szájkosár. Lapunk megfenyegetése. És most eljutunk a bizonyítás legérdekesebb pontjához. Mint akarta a vállalat terrorizálni lapunkat, hogy üzelmeit hallgassuk el. ígért pénzt,, ha hallgatunk, és megfenyegetett a birsággal, ha tovább beszélni merünk. Választást ajánlott: börtön és szájkosár között! íme az arczpiritó tartalmú levél: Tekintetes Ihász György urnák mint a „Vendéglősök Lapja“ felelős szerkesztőjének Budapesten, Akáczfa-utcza 7. szám. Olvastuk b. lapja f. hó 5-én megjelent 13-ik számában az ellenünk intézett támadást és valóban csodálkoznunk kell, hogy ön, aki éveken át zavartalan üzleti összeköttetésben állott velünk, megengedi, hogy ilyen támadás jelenjék meg b. lapjában. Amidőn több héttel ezelőtt ugyanezen tárgyban először jelent meg egy a jelenleginél sokkal enyhébb támadás b. lapjában, Palotai Ödön igazgatónk Önnel személyesen megállapodott abban, hogy többé ellenünk támadásoknak b. lapjában helyt nem ad és hosszas tárgyalás után megállapodott Önnel azon hirdetési megbízásban is, mely szerint 12-szer egymásután az utolsó boritékoldalon V2 oldal nagyságban közlendő hirdetésért fizetünk 300 korona átalányárat, amely megállapodást Ön hozzánk intézett levelében írásban elismerte. A f. hó 5-iki b. lapjában megjelent támadás oly természetű, hogy ez jogot ad nekünk Ön ellen a sajtópert folyamatba tenni. Mégis fogjuk tenni. Ki fog derülni, hogy miért és kinek érdekében jelenik meg b. lapjában ilyen támadás, melynek alaptalanságáról a felelős szerkesztőnek kell h gy tudomása legyen. (íme már van is! — Szerk.) A mai közhangulat a lapok ilyen támadásaival szemben olyan, hogy nem kételkedünk, miszerint az esküdtbiróság szigorú Ítéletet fog mondani. Elvégre, miután a cikk aláírva nincsen, nem tudható, hogy az esküdtbiróság ítélete, mint a cikk Íróját, kit fog megbüntetni, de kétségtelen, miszerint a közvélemény előtt b. lapjának sem lehet erkölcsi szempontból hasznára. Mielőtt azonban b. lapja ellen a peres eljárást folyamatba tennök, még egyszer megkíséreljük a békés elintézést és ezért felkérjük, hogy a mellékelt nyilatkozatot válaszul b. lapjának 13-ik számában megjelent támadására, közölni szíveskedjék. Maradunk tisztelettel Szt.-Lukácsfürdö Kutvállalat R.-T. 1 melléklet Palotay Ödön. F. Először is konstatáljuk, hogy a levélben foglalt állítások hemzsegnek a valótlanságoktól. Mert igaz ugyan, hogy Palotai Ödön állandóan futkált felelős szerkesztőnk nyakára, de szerkesztőnk magát sem szóban, sem írásban le nem kötelezte. Ellenben Palotai Ödön kígyó simaságu előzékenységével, szerfölött lekötelező udvarias modorával igyekezett rávenni szerkesztőnket, hogy ha már a lap nem támogatja, legalább ne támadja a vállalatot. Mig a panaszok sürüek nem voltak, szerkesztőnk ezt nem is tette. Egy darabig elnéztük vigéczeinek ezt, a vendéglős ipar terén folytatott kalózkodásait. De mikor láttuk, hogy egyre sűrűbben zaklatják perekkel a vendéglősöket, akiknek érdekeiket védeni kutyakötelességünk, mikor láttuk, hogy a vállalat a fenti furfangos, ravasz, tisztességtelen eszközökkel hajtja örökre rabszolgajármába a vendéglősöket, mikor láttuk, hogy egy jogtudós és törvényhozó is megbélyegzi garázdálkodásaikat, mikor már a panasz és jaj általános, nem nézhettük el tovább szó nélkül ezeket az üzelmeket és felszólaltunk ellene. Jól mondja Palotai, először „enyhén“. Hogy most ilyen „erősen“ bíráljuk el a vállalat üzelmeit, annak a fenti kiáltó bizonyítékok, a vendéglősök jajszavai és az a tántorithatlan kötelességérzet az indító oka, amely mint tisztességes szaklapra háramlik, akik immár huszonhárom év óta szolgáljuk, védjük és óvjuk bátran a vendéglős ipart, még a kalózkodástól is. Viszont, hogy most ily nagy terjedelemben, ily teljes bizonyítékokkal állottunk elő, annak semmi más nem az oka, mint ez az arczpiritó levél, mely egyik markából pénzt ajánl föl a megvesztegetésre, másik markában pedig a bírói pallossal fenyeget bennünket. A czikkiró majd előfog állni, mint önzetlen becsületes férfiú, aki hivatásos hírlapíró és senki más érdekében, mint szent kötelességének szigorú teljesítése érdekében fogott tollat, megóvni a közérdeket. A bizonyítékok súlya az ő erős vára, amelyből nyugodtan és öntudatosan várja a független magyar bíróság igazságos ítéletét. Fordítva van a dolog Palotai urak, nem az igazságot védő czikkirónak, hanem a kalózoknak van a helye a vádlottak padján. Azoknak, akik ilyen fondorlatosán hálóznak be egy hatalmas nagy iparágat és csalárd eszközökkel más hazai gyárvállalatok véres hulláján akarnak maguknak kizárólagos uralmat teremteni. Ezek valók a vádlottak padjára! Mi nem tettünk semmi kötelező Ígéretet és valamint minden a Kristály-vállalattól kiáradó levél, okmány irás, magán viseli az egyetlen bélyeget: a legkörmönfontabban kieszelt ravaszságok bélyegét, épp olyBn ravasz ez a levél is, mely egészen kiforgatja a maga valóságából a Palotai Ödön és Ihász György között fennállott érintkezést és társalgásokat. Mi a vállalat hirdetését hetek óta nem közöltük. Y étszer is intéztek hozzánk sürgető leveleket, hogy miért nem hozzuk már a hirdetésüket ? Mi nem is tartottuk érdemesnek e levelekre válaszolni. Mert e hirdetés is lealázó. Azonkívül megrendelése is a legfurfangosabban van kieszelve. Már maga az is ostoba pökhendiség, hogy a 300 korona hirdetési dijat „átalány“- nak nevezi. Más vállalatok, kisebb hirdetésért jelentékenyebb összegeket fizetnek ki évenkint és nem merik azt szerénytelenül „pau- sálé“-nak nevezni. A hirdetési dij nem „általány“, hanem egy hírlapi hirdetés soványan való megfizetése. Az újság nem lopja a pénzt, nem csinál az előfizetőkkel csalárd szerződéseket, a kiadónak a lapot nem nyomják ki ingyen, neki annak a hirdetésnek a kiszedése és egy évig való közlése szintén fíónzébe kerül. Ha a hirdetés „átalányakkor „átalány“ az a pár fillér is, amit a léprecsalt vendéglősök egy-egy palaczk Kristály-vízért fizetnek. Az inkább átalány. (És kidobott pénz!) Amellett még kikötötte a „Kristály“ - vállalat, hogy az utolsó oldalon nagy terjedelemben hozzuk. Végül kijelentette, hogy ez a hirdetés visszavonható. A ravaszságok egész Jánczolata fűződik egybe ebben a megrendelésben is. Mert „átalány“-nak nevezi, hogy a sajtó állandóan érezze, hogy a vállalatnak le van kötve, „pausálét“ élvez, tehát jó lesz hallgatni. Végül visszavonható bármikor, hogy jaj, nehogy megtámadja az újság, mert egyszerre elvész a hirdetési dij ! És megtörténhet, hogy egy teljes év után, mikor már huszonháromszor a hirdetését a lap leközölte, a huszonnegyedik számban eszébe jut egy kicsit megbolygatni a vállalat tűrhetetlen turpisságait, akkor vége a hirdetési díjnak. És, óh, — jámbor sajtó, te is „Palija“ lettél a Kristály-vállalatnak, mert huszonháromszor ingyen közölted le a hirdetéseit. így nevet a markába még te fölötted is Palotai Ödön! . . . Végül pedig ebből a hirdetési díjból is levon önkényüleg három százalékot a vállalat alkalmazottainak nyugdíjalapja javára. Még a nyugdiját sem maga, hanem a „Palikkal“ fizetteti meg. De mi ezért még szívesen lettünk volna „Palik“. Nem ezért utasítottuk vissza a hirdetést, hanem szégyeltünk volna olyan vállalatnak hirdetni, amely igy bánik el a magyar vendéglősipar érdemes tagjaival. A hirdetést ezért nem közöltük. Az üzelmek részletes bizonyítására pedig a fenti levél kényszeritett bennünket. Örökre bántó volna reánk,ha * két Palotai jót nevetne rajtunk és lenézne bennünket, hogy rongyos pár koronáért befogjuk a szánkat, hozzájárulunk egy ily vállalat reklamirozásához és némán türjük üzelmeit. Nem Palotai úr! Ne bizakodjék el millióival! Ne gondolja, hogy meghunyászkodunk fenyegető henczegése előtt. Az egyszer csalódott. Éppen az ellenkezőjét érte el. Felbőszített bennünket és fölkorbácsolta lelkűnkbe az önérzetet. Arczunkon szégyenpirral állunk szembe önnel, sajgó szívvel töprengve, mint nézhetett ennyire aljasoknak bennünket. Önnek milliói vannak! Nekünk bizonyítékaink vannak! Önnél van a pénz! Nálunk van az igazság ! Gyerünk e két erővel a független bíróság elé! ítéljen fölöttünk! A független bíróság elszokta Ítélni a rágalmazókat! Súlyosan bünteti a személyes támadásokat. Igaza van! De védi és megóvja az igazakat! Büntetlenséget biztosit azoknak, akik vádjaikat bizonyítani tudják. Fölmenti és fényes elégtételt ad azoknak, akik fontos közérdekek védelmére Írják meg az igazságot. És ha máshol nem teheti, Ítéletének indokolásában sújtja le azokat, akik millióikban elbizakodva, az újságírót, aki pénzű
