Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-12-05 / 23. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1907. deczémber 5. 99 Baja CONSUM” PINCZÉREK RÉSZVENYTARSASAGA BUDAPESTEN, VII., KERTÉSZ-U. 48. Kávésok, vendéglősök és pinczérek bevásárlási helye. Saját szipkagyárában mindennemű csinos kivitelű, jó min6 ségü szivarszipkák készülnek, kívánságra czégnyomással Iáját gyártmányú szivarkahüvelyek nagy választékban. Állandóan raktáron: „CONSUM“ svéd gyújtó, azonkívül minden más fajta gyufa is: króták táblák« szivaosok, fogvájók, gyertyák, kénlap, fémtisztitó szerek és tekeasztal-kellekek legnagyobb választéka. Játékkártya gyár raktara 0ÍF* Árjegyzék ingyen és bérmentve. Talafaa-szám 80—14« intézkedések megtételére kényszeritette, melyek — habár czéljuk az önvédelem — re- pressziv jelleggel bírnak. A kollektiv munkaszerződés, melyet a budapesti pinczéregylettel kötöttünk, Írott bizonyítéka annak, hogy munkásaink követeléseivel szemben a jogosság és méltányosság legvégsőbb határáig elmentünk, ámde a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a kívánt czélt ezzel nem értük el és még több, még újabb és még nagyobb áldozatokra kell elkészülve lennünk, ha csak idejében kellő e'lenszerek- ről, kellő védelemről nem gondoskod unk. Az, hogy a szervezett pinczérség most már a szakácsokat s az összes segédszemélyzetet szervezni igyekszik, beleszólási jogot követel magának a munkaadó legsajátosabb jogaiba, minő például az óvadékkérdés, hogy állást foglal az ipartörvény revíziója alkalmából iparunk képesítéshez kötése ellen, hogy féktelen pressziót gyakorol azok ellen, kik agitátorai előtt nem hajtanak fejet hogy a szabad szervezet palástja alatt a kollektiv szerződés kikötéseit uton-utfélen kijátsza, mind-mind azt bizonyítják, hogy a szervezett pinczérség megkezdett utján megállani nem, hanem mindinkább előretörni igyekszik. Ezért nem lehet különbség közöttünk az iránt, hogy a szervezkedést nekünk is minél előbb végre kell hajtanunk. E szervezkedés azonban nem képezheti az ipartársulatnak — mint ilyennek — feladatát, hanem kell, hogy a «szabad szervezetek» mintájára öltsön testet. Az egybehívandó nagygyűlésnek csak informativ jellege legyen, oly értelemben t. i. hogy az ezen nagygyűlés iránt mutatkozandó érdeklődés arányaiból legyen módunk meggyőződni arról, mennyiben lehet majd számítanunk a vendéglősök összességének komoly erkölcsi és a legszélsőbb határokig is elmenő áldozatkészségére. Ha tehát a már megtett indítványon kívül — amint azt az október 12-iki választmányi ülés határozata tőlem megköveteli — a szervezkedés végrehajtására pozitív javaslatot kell tennem, úgy indítványozom: «Mondja ki az egybehívandó közgyűlés, hogy megvalósítja és életbe lépteti a budapesti vendéglősök szabad szervezetét, e czél- ból az ipartársulati tagok sorából egy tizenkét- tagu küldöttséget küld ki, melyet a szervezkedés végrehajtására nézve teljhatalommal ruház fel, oly hozzáadással, hogy e bizottság határozatai a szakipar összes, önálló üzlettel biró tagjaira nézve úgy erkölcsileg, mint anyagilag egyaránt kötelezők » A választmány határozatának e javaslatom benyújtásával lényegileg eleget téve, úgy vélem, nem kell a tekintetes választmány előtt külön is hangsúlyoznom, hogy a további teendők megbeszélése és megállapítása a kiküldendő tizenkéttagu bizottság feladata leend. E bizottság munkálataitól, a vendéglősök egyetértő összetartásától fog függni, eredményes lesz-e szervezkedésünk vagy sem. Ha igen, úgy még remélhetjük, hogy a szervezett munkásság romboló, iparunkat károsító munkájának útját állhatjuk; ha nem, i bizonyítékaink lesznek arra, hogy mi megtettük kötelességünket s a bizonyára a maiaknál még elviselhetetlenebbé váló viszonyokért bennünket felelősség nem terhelhet. Indítványom elfogadását ajánlva maradok kiváló tisztelettel Wilbc/rger Károly pénztáros, választmányi tag. fl szakácsok újságot akarnak! Az ipartársulathoz foldultak. De sok az akadály. Derék szakácsaink egy igen okos tervvel foglalkoznak. Szaklapot akarnak teremteni maguknak, mely előre vinné őket kulturális haladásukban. Az olvasóközönség azonban, melyre számíthatnak, szükkörü és kicsiny, már pedig egy lap kiadása nagy anyagi áldozatokba kerül. A hirdető közönség az, amelynek támogatására még appellálhatnak, de az is j bizonytalan, mily mértékben tudnak e téren | boldogulni s még csak később válik el, hogy j mekkora összeg gyűl be e réven a lap fenn- ' tartására Pénzük pedig nincs, elhatározták tehát, hogy az ipartársulathoz fordulnak anyagi támogatásért. A «M agyar Szakácsok Köre» kérvénynyel fordult e tárgyban az ipartársulathoz. Az ipartársulat választmánya foglalkozott is a kérelemmel, de végleges döntést nem hozott, hanem egy albizottságot küldött ki véleményezés végett. Bármennyire örülnénk is, ha e nemes törekvésüknek sikere lenne, el kell ismernünk, hogy az ipartársulatnak nagyon nehéz e kérdésben a helyzete. Mert közvetlen a vendéglői, szállodai és kávéházi ipari szakmában annyira égetően szükséges szakirodalmi müvek előállításához sincs elég vagyoni ereje és igy föltétien annak a rovására, sőt hátrányára adná segélyét az ipartársulat egy oly ipari szakmának, mely bár hozzá közel áll, de még se rokon. Ezt nem teheti. És itt látjuk, hogy milyen nehéz nálunk szaksajtót teremteni, ennél a kérvénynél is, amely mellett még senki sem kardoskodott, de ellene már száz oldalról is emelkedtek holmi hiú aggodalmak. Éppen arra mutatunk rá mai vezérczik- künkben, hogy milyen mostoha a mi közönségünk a szaksajtóval szemben. Azért vagyunk úgy elmaradva a külföldtől, mert közönségünk még a garasok kiadásától is fázik, amit a kultúra oltárára kellene áldozni. így pl. a hirdető közönség körében, melyből szakiparunk meríti szükségleteit, már félnek, hogy a szakácsok szaklapja uj hirdetési pausálé terheket rak rájuk, amikre ők nem hajlandók. Félnek, hogy egy újabb ostromnak lesznek kitéve hirdetésekért. A vendéglősök egy nagy része is igen szürke álláspontra helyezkedik. Többen hangoztatták az ipartársulatban, hogy a vendéglősök javarésze nem tart szakácsot csak szakácsnőt, nem tartják tehát megokoltnak, hogy az általuk fizetett közpénzből egy szakács-sajtót támogassanak, a melyhez semmi közük. Van közeli állóbb érdekű intézmény is, mely nagyon rászorulna a segélyre. No, még a mészárosok a legáldozatkészebbek. Azt mondják: ők úgyis minden újévkor megszokták tisztelni a szakács urákát bizonyos újévi ajándékkal. Ezt most oda fog- ják adni hirdetési dij gyanánt a szaksajtó fölsegélyezésére. Nekik végre mindegy. Ebből a mostoha helyzetből tehát azt a lehangoló tanulságot meríthetjük, hogy a kérvénynek aligha lesz eredménye. Hanem más utón kell kézbe venni a dolgot. Állítsa talpra a szaksajtót magánvállalkozás. i Hiszen egy kis kitartással, lelkesedéssel igen szép eredményeket lehetne elérni. A «M agyar Szakácsok Köre» rövid fönnállása óta is megmutatta, hogy milyen értékes, lelkes, müveit elemekkel rendelkezik. Számos ambicziózus, jeles tollú és tehetségű tagjai vannak, lelkes hívei a kulturális haladásnak, a tábor, mely kicsi, de oly értékes, hogy büszkék lehetünk a magyar szakácstestületre. P a 1 k o v i t s elnök tehát és Beer titkár, aki már a szerkesztésre is vállalkozott, ily lelkes tábor támogatása mellett bátran vállalkozhatnak a lap kiadására is, mert annak eredménye bizonyos. Az ipartársulat is fogja őket erkölcsileg támogatni és igy lehet, hogy az önkéntes vállalkozásnak nem várt sikere lesz. Annyi bizonyos, hogy a mai viszonyok mellett a lapkiadás kemény dió. Közönségünk közömbös és ami a legnagyobb baj, ' — kicsiny is. És mert kicsiny, minden vállalkozás rátámaszkodik, tehát sok felül j igénybe van véve. És végre a közönséggel szemben is tartozunk honorálni annyi igazságot, hogy egy í nagy része már nem is bírja! Ez is egy nagy bajunk, de hogy ez honnan ered, annak taglalása már lapunk keretén kívül esik. Nasz a „Bristol“-ban. Egy igen kedves és érdekes esküvői hir került a toliunkra. Nem haladhatunk el csak úgy szárazon mellette, mert egy szimpatikus, derék férfiúról van szó, aki szakiparunknak büszkeségére válik, mert megmutatta, hogy a pin- czéri pályán is lehet szorgalommal, erős akarattal, példás, józan élettel és komoly tanulással európai műveltségű gentlemanná képződni. Igen, gentleman, ez illik Frenn- reisz Istvánra, mert tetőtől talpig az Kiemeljük lelkesítő például a hajdani borfiut a mostani borfiuk és a mindenkori pincérnemzedék előtt, hogy ime pályájuk milyen szép és mily magasra viheti őket, csak oly szépen, okosan, szorga'ommal, becsületté', tudással kell járni rajta, mint ahogy ő haladt idáig. Frennreisz István, a «Bristol» szálloda igazgatója e hó 16-án oltárhoz vezette Budapest egyik legtekintélyesebb vagyonos és előkelő köztisztviselőjének Hoffmann Sándor Budapest székesfőváros nyug. fő- pénztárnokának és neje Wissny Auguszta úrasszonynak egyetlen, bájos, szép, 18 éves Margit leányát. A fényes esküvőn a vőlegény násznagya Rátkay László országgyűlési képviselő, a menyasszony násznagya Preiss Gusztáv volt. A belvárosi plébánia-templom ez alkalommal zsúfolva volt fényes násznéppel és előkelő közönséggel. A boldog vőlegény feleségével, kiben a legszebb budapesti urleányok egyikének szerelmét nyerte el, nyomban nászúira kelt Angliába és Frnaciaországba. Kivánjunk-e boldogságot annak az ifjú házaspárnak, akiknek szivét igaz, hü és szenvedélyes szerelem hozta ösiSze s akiknél szebb ifjú pár régen hagyta el a budapesti pályaudvart hogy elvigyenek idegen világokba egy darab boldogságot ebből a folytonos küzdelmekben élő Magyarországból?
