Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1907-11-05 / 21. szám

19U7. november 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 IpnniH aáj Iprtínhh \)ÍlártíH^ kastélyok, villák, uradalmak, kórházak, >CIIUIÜ-gd£ d Icyjuyu Vlldgild^ hotelek, vendéglők, gyárak, laboratoriu­10k, állomások, kaszárnyák, te .iplomok, iskolák, községek és kisvárosok részére. — öltségvetés ingyen min- Magyar Benoid-gáz r.-társ. Arad. en kötelezettség nélkül. Iroda és raktár: Budapest, VI. kerület, Andrássy-ut 17. szám. Nem acetylen ! Nem acetylen 50 normálgyertyafényü láng óránként í'6 fil.-be kerül Legegyszerűbb kezelés ! Robbanás veszélye kizárva Bel- es külföldi elismerő nyilatkozatok és szabada mák. Számos kitüntetés. — Érdeklődőknek bő fe világositást adunk. Telefonsxám 28-60 Elhunyt franczia főszakács. Gyász a Nemzeti Kaszinóban. Rendkivül érdekes ember dőlt ki a sor- 31. Távol franczia hazájától elhalt hirtelen t messze idegenben, Budapesten ALlet- uche Dániel, honi franczia polgár, akit I tűnő szakácsi képességei sodortak ide a essze Magyarország szép fővárosába, íol a legelőkelőbb és legelső konyhát, a emzeti Kaszinó konyháját vezette. A ínyás magyar mágnásokat szolgálta a gnagyobb megelégedéssel. Kitünően kép- ;tt szakférfiú volt és bizony nem is sej- j tte, hogy ilyen hamar, magyar földön jezi be az életet. Mindössze negyvenéves, erőteljes férfiú )lt. A nyakán valami pattanást kapott, uely inficziálódott és pár nap alatt vég­it a jeles konyha-mesterrel. A szakköröket nagyon váratlanul érte llet-Coche halála. Siettek is tömegesen az meleg részvétükkel adózni az elhunyt szakácsnak. Különösen kitüntette magát Hámor Jó- ef, a Nemzeti Kaszinó érdemes vendég­be, aki a maga költségén sietett az el- nytnak megadni az illő végtisztességet. yy a maga, mint neje és az elhunyt jó- rátai és ismerősei nevében megható ászjelentésben tudatta a szomorú esetet. ;után gondoskodott díszes temetéséről. Stáhly-utczai halottas házból ment végbe temetés október 23-ikán. A gyászházban ígjelentek az elhunyt összes i merősei, ímos vendéglős, szállodás, Müller Antal in az Országos Kaszinó személyzete, a ikácsok, pinczérek, lapunk képviseleté- n Ihász György szerkesztőnk. Koszoru- t küldtek az Országos Kaszinó, a Hun- ria személyzete stb. Az elhunytat a köz- nti uj temetőben helyezték örök nyuga- nra és másnap requiem volt a ferencz- idiek templomában. 4llet-Coche Dániel takaros kis összeget hagyott hátra. Ezt Hámor Józs.ef a fran- a konzulátusnál helyezte letétbe. Magyar­ságon senki rokona nem volt, rokonai tólag Liónban vannak, akik most szépen ikölnek. igen kedves barátja volt az elhunyt fő- ikácsnak Oradateix Mihály, a „Hungária“ zakácsa, aki nejével együtt szintén gjelent a temetésen, elsiratni a derék barátot. udarcz a vasúti vendég­ősök szervezése körül. Országos Egyesület ala­kulása a czél, de nin­csenek résztvevők. /alami élelmes vállalkozó kiszámította, ry milyen tekintélyes summát képvisel vasúti vendéglősök száma Magyaror- gon. Cbből a jómódú karból lehetne egy or- gos egyesületet gründolni, amelyből a gründolónak is meglenne a tisztességes polgári haszna. Mert megszoktuk már az utóbbi idők­ben, hogy az egyesülés és társulás sem annyira a képzelt magasztos czélokat szol­gálja, hanem egyes arra termett alapítók magán üzleti czéljait. Harczolnak, dolgoznak, küzdenek, hogy talpraállíthassanak valami társulatot, egye­sületet, szövetséget, melynek már a szer­vezése körül is lehet némi pénzt keresni, hát még a sikeres megalakulás után? Mi nem akarunk gyanúsítani senkit, de erre vall legalább az a kudarcz, mely a vasúti vendéglősök legutóbbi szervezése körül lejátszódott. Egy meghívó jelent meg nemrégiben, mely az ország vasúti vendéglőseit októ­ber hó 27-ikére Budapestre, a József fő- herczeg szállodába alakuló gyűlésre hívta egybe. A gyűlés tárgya: „Vasúti Vendég­lősök Országos Egyesülete“ alakítása. Indokolása pompás és raffinirozott: „Az idegenforgalom fellendítésére, a közélel­mezés okszerű irányítására, a magyar vas­úti vendéglősök erkölcsi (? !) szakszerű és anyagi érdekeinek előmozdítására, ápolá­sára és védelmére“ . . . stb. stb. Alá volt írva huszonhét vasúti vendéglős, ' mint egybehívó. És a kitűzött napra az alakuló gyűlésen megjelentek összesen nyolezan. Tehát még az úgynevezett „egybehivók“- nak is egy nagyrésze hiányzott. Nyolcz emberrel nem lehet országos alakulógyülést csinálni, akárhogyan eről­ködik is az önzetlen gründoló. A gyűlés tehát csúfos kudarczczal járt. A „napirend“ hat válogatott pontját nem lehetett letárgyalni. Pedig föl volt benne véve az előkészítő-bizottság megválasztása is. Ehhez azonban kevés volt az egész alakuló gyűlés is, ha önmagát egyhangú­lag, közkiáltással meg is választja. Ebből láthatjuk, hogy ez nem egy olyan komoly mozgalom, amit az ország összes vasúti vendéglősei akarnának, amelyiken akármelyik oly mohón kapna, mint a csuka a gilisztán, hanem egy okos ember spe- kulácziója, aki egy meghívóra és néhány bombasztikus frázisra aranyhidat épített. Ez egyszer a gründolás nem sikerült. És a vasúti vendéglősök ez egyszer nem lustaságból maradtak távol a nagy­hangon egybehívott alakuló gyűléstől. Hanem elővették a jobbik eszüket. Mi­nek egyesüljenek külön, mikor részben | úgy is tagjai az országos szövetségnek. Eléggé megvédi ez az ő érdekeiket is. Ha pedig már éppen szükség van a szervezkedésükre, hát egyszerűen alakí­tanak maguknak a szövetség kebelében egy külön szakosztályt érdekeik védelmére. A vendéglősipart nem segítenek ok nél­kül ők is pártokra és osztályokra bontani, csak azért, mert egyes emberek, szerep­lési vágyainak és üzleti érdekeinek úgy tetszenék. Ezért nem csinálnak annyi sok pénzt megemésztő országos egyesületet, hanem megmaradva tömören az országos szövet­ség kebelében, gyarapítják ennek erejét és egyesült erővel igyekeznek megvédeni közös érdekeiket. A vasúti vendéglősök azért nem mentek el erre az alakuló gyűlésre. A nagyhangú frázisok hidegen hagyták őket. Ok bizony minden szire-szóra nem utazgatnak, értekezgetnek. Annak a jó világnak már vége van, mi­kor ilyen trükkökkel ki lehetett mozgatni fészkükből a jámbor naiv és jóhiszemű embereket. Jól tették! Valakinek az üzleti spekuláczióit ugyan megrontották, de a vendéglősök országos és egyetemes érdekének -nagyon sokat használtak, mikor nem ugrottak bele a pártokra való szakadozásba. Pedig ez a fő, a közös érdek, és nem egyes gründolók haszna! Hiszen igy jártak, körülbelül, Szabadkán Januráék is! Egy öreg vendéglős gondolatai. A pinczérekkel minden héten legalább egyszer egy félórai komoly értekezést kell tartanunk, amikor az újabban észlelt hiány­latokat és miheztartást meg kell tárgyal­nunk. * Nincs olyan vendég, akinek ne tetszenék, ha újabb kívánságai felől tudakozódunk, tudniillik ételek dolgában. * Minden ember szeszélyes olykor s azért az ilyes eseteket nyájas mosolylyal kell honorálni. * Kezet nyújtani a távozó vendégnek, sohasem bántó. De ezt sem szabad sűrűn gyakorolni. * Nem kell azt hinni, hogy ha egy üzlet­nek jó menete van, az így fog maradni mindvégiglen. Kutatni kell folyton, hogy mi által lehetne azt még jobbá tenni. * Ha a vendégek közt komolyabb össze­tűzés történik, a rendőrt csak legvégső esetben hívjuk be. De alkalmazott szemé­lyek ne avatkozzanak a dologba. * Lehetőleg úgy kell intézkedni, hogy a fizetni akaró vendég azonnal fizethessen. Különösen áll ez a futó vendégekre nézve. * Ha egy vendég bármily ideig kimarad, annak visszatérése esetén egy szót sem szabad szólni. * A zsörtölődő vendég még nem akar elmaradni az üzlettől és azért türelemmel kell elbánni vele. Amely vendég el akar maradni, az már némán viseli magát. * Rendkivül lekötelező eljárás egy vendég iránt, ha véletlen esőzés beáltával bármily Budapesti föpinezérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet Eü=a BUDAPEST, es VII. kér., Baross tér 18« Tudatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — melynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óva- iékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg előnyös feltételeinkről. Felvilágosítással minden rányban szolgál a társulat vezetősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom