Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-10-20 / 20. szám
19U7. október 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 RpnniH ná-F a Iprtinhh \)i\ánifáQ kastélyok, villák, uradalmak, kórházak, Denom-gaz a legjoDD vnagiias hoteiek vendéglők gyárak iaboratoriu_ mok, állomások, kaszárnyák, templomok, iskolák, községek és kisvárosok részére. — Költségvetés ingyen min- Magyar Benoid-gáz r.-társ. Arad. den kötelezettség nélkül. Iroda és raktár: Budapest, VI. kerület, Andrássy-ut 17. szám. Nem acetylen! Nem acetyfen 50 normálgyertyafényü láng óránként 16 fil.-be kerül Legegyszerűbb kezelés ! Robbanás veszélye kizárva Bel- és külföldi elismerő nyilatkozatok és szabadal mák. Számos kitüntetés. — Érdeklődőknek bő fel világositást adunk. Telefonszám 28-60. A gondviselés, aki úgy szerette őket, megfogja adni, hogy friss erőben, egészségben, teljes munkaképességben találjuk őket ötvenéves jubileumuk alkalmából is, amikor újra lesz alkalma a Dréher-gyár- nak két derék tisztviselőjében a legnagyobb erényt: a hü, becsületes munkát ünnepelni. A két jubiláns életrajzi adatai a következők : Weiss Miksa irodavezető született 1852- ben Felcsuthon, Fehérmegyében, közép- és kereskedelmi iskoláit Budapesten végezte. 1867. évi szeptember 1-én jutott Dreher Antalnak schwechatti serfőzdéjébe, mint gyakornok. A személyében egyesült sokoldalú tehetség nagyobb hivatást jelölt ki számára. 1871. január 2-án Dreher Antal reá bízta a választást, mely szerint uj állását Csehországban vagy Kőbányán foglalhatja el. Szive haza vágyott s ekkor kezdte meg Kőbányán működését. Egyéniségének kiválósága igen fontos üzleti s egyéb ügyekben nem egyszer jutott kifejezésre. Hasznossága és érdemei már ekkor minden kétségen felül állottak. 1880- ban megnősült. Említésre méltó, hogy az Aich igazgató család három generáción át volt igazgató főnöke. Első igazgatója a jelenlegi igazgatónak nagyapja volt. Widter Antal főserfőző, született 1848. január 8-án Schwechaton, iskoláit Bécsben végezte. A Dreher-czéghez 1865. augusztus 12-én lépett be, hol pályájának kezdetén is már kiváló sör-tekintélynek bizonyult. 1877. szeptember hó 3Ő-án Kőbányán, mint főserfőző, foglalta el állását, melyet mindezideig a legnagyobb lelkiismerettel, pontosság és szorgalommal lát el. A Dreher-czég szolgálatában már 42 év óta áll és a Dreher-családdal rokonságban van. Példás családi életet él, a sörgyártás terén első szaktekintély. Ismét a pezsgődugókról. Bokros Károly kartársunk, a nyugdíj- egyesület nagyérdemű, fáradhatatlan elnöke, e lapok hasábjain a jó Isten tudja már hányadszor panaszkodik amiatt, hogy a pezsgődugóknak a nyugdijegyesület és menedékház érdekében^ való gyűjtését és beváltását nagyon hanyagul teljesitik szak- .társaink, jóllehet pedig csak saját, jól felfogott érdekükben állana, ha eziránt kissé nagyobb buzgalmat kifejtenének. Kedves Bokros ur, igen tisztelt Kartárs! Ne csodálkozzék azon, ha minduntalan elhangzó lelkes szózata nem talált nagyobb visszhangra, ha nem volt eddig nagyobb eredménye, mint amennyi ezen dugók összeszedésével, tehát elenyésző csekély fáradsággal elérhető lett volna. Ez a nem- bánomság, ez a fásult közöny is csak a mai üzleti korszak szüleménye. Mert hát honnan jöjjön, miből fakadjon buzgalom, jóakarat, lelkesedés, egy humánus, nagyon is szükséges közczél, közjó iránt oly időben, amelyben nincs, vagy legfeljebb csak közgyűlési banketteken, inter pocula megnyilatkozó kartársi szellem, amikor, s ez korunk jellege és fővivmánya, munkás és munkaadó nem mint barát, nem mint egymást kiegészítő, elválaszthatatlan egész, közös érdekben működő család, hanem mint elkeseredett ellenfél állanak szemben, a kölcsönös bizalom és megbecsülés már- már teljesen - kiveszettnek látszik, hogy honnan merítsen az ember akkor elég jó kedvet, önzetlen kitartást alkotni, építeni bölcs előrelátással olyasvalamit, amire (hiszen „mindnyájunkat érhet baleset“) nekünk, akár munkaadó, akár munkásnak szüksége lehet az élet telén, azt nem tudom. Jól mondotta tisztelt kartársunk az imént lefolyt pécsi közgyűlésen: „Ám vigyázzanak, vegyék szivükre azok, kik folytonos támadással, idokolatlan gyanúsításokkal, mesterségesen fabrikált és nagyobbrészt helytelen követelményekkel megakasztják, megbénítják az alkotási kedvet közügyeink terén, megbontják oknélkül a főnök és alkalmazott közti jó, barátságos viszonyt, ha vezérférfiaink megunják ezt a meddő küzdelmet és otthagynak egy tisztet, amivel jár ugyan kevés dicsőség és semmi jövedelem, de annál több munka felelősség és bosszúság. Mert a szép tervek aztán csak szép tervek maradnak, lévén bizony a rendbontóknak sem komolya szándékuk sem tehetségük azokat keresztül vinni.“ Hát kérem igy vagyunk most; de azért a fenyegető veszélyt még el lehet hárítani. Keresztül mentünk mi már más bajokon, átesünk tán csak ezen a kemény megpróbáltatáson is. Csak folytassuk nyugodtan, ujult erővel, edzett vasakarattal a megkezdett munkát. Teljesítsük továbbra is az iparunk fejlesztése körüli, mindnyájunk érdekében való kötelességünket, a siker nem fog kimaradni. Mint a nyugdíj egyesület titkári jelentéséből olvassuk, az elmúlt üzleti évben pezsgődugók czimén befolyt 769 kor. 55 fillér, kilencz, jól tessék érteni, csak ki- lencz oldalról. Ami összegnek ugyan nagyon szép, de eredménynek, tekintettel nagyon kiterjedt iparunkra, édes kevés. Némi nagyobb, a nemes ügy iránti figyelemmel lehetett volna ezerszer annyi! Látszik, mindamellett, hogy a czél nemes, életrevaló s máris jó volna ha volna, költséggel alig jár meg könnyen elérhető, még sem foglalkozunk e gyűjtéssel. Oka ennek részben a hivatásbeli elfoglaltság és gondok, részben pedig, mint említettem, a mai áldatlan üzleti és szocziális viszonyok. Van azonban praktikusabb és egyszerűbb módja is annak, a mellyel a menedékház és nyugdijegyesület javát sokkal sikeresebben emelhetjük, t. illik az a mód, mint ezt más vállalatok már régebben gyakorolják és a mit ezennel a mi intéző köreinknek is ajánlanék. Tudjuk, a pezsgőgyárosoknak nem az a czéljuk, nem azért kínálják a tiz fillért, minden régi, elhasznált dugó után, hogy azt még egyszer, ujabbi palaczkozásnál értékesítsék, hanem az a főczéljuk, hogy a pezsgőnek nagyobb forgalmat szerezzenek. Ha ez igy áll, akkor a dugók gyűjtése, bármilyen könnyű dolog, mégis csak nagyon körülményes eljárás; akkor tán felesleges ezeket a piccoló által összeszedetni, zsákszámra központba küldeni, ahol megint kénytelenek azokat kiválogatni, hogy az egyes gyárosoknak, kinek-kinek a magáét beküldhessék. Mi tagadás, hiszen látjuk, kevesen szeretnek bíbelődni vele, bármilyen üdvös eszmének szolgál. Ennek a dugógyüjtésnek helyébe inkább azt proponálnám, ahogy másutt szokás, a perczentuácziót. Vagy csatoljon minden gyáros, (már mint az, aki a tiz fillért felajánlotta) minden számlához, amit nekünk vendéglősöknek kiállít, egy megfelelő értékű bont, mely kizárólag a nyugdijegyesület, illetve menházi bizottságnál beváltandó; ezt a bont aztán már csak nem fogjuk a szemétre dobni? ennek az átadása épenséggel semmiféle körülményes elbánást nem igényel, és megvan a minden kétséget kizáró ellenőrzés. Vagy pedig szolgálja be a gyáros e százalékokat közvetlenül a központba, minden további czeremonia nélkül. 1900. okt. 1-től 1907. jun. 30-ig kapott a Felvidéki Közmivelődési Egyesület a budafoki Unio-gyufagyár részéről közel húszezer koronát, azaz forgalma után 5°/o-ot. Hét év alatt, ilyen csekély értékű árunál ilyen nagy összeget! Hazai pezsgőt többet mint három millió üveggel fogyasztanak évenkint; nem akarok vérmes reményeket táplálni, nem számitok még egy millió után sem ezen jövedékre, csak azt mondom, hogy ha félmillió üveg után kapjuk a százalékot, akkor is kitesz évente ötvenezer koronát. Ez azt hiszem nem ábránd, hanem helyes feltevés. Nincs okom kételkedni abban, hogy az illető gyárosok szívesen elfogadják e pro- pozicziót, és akkor, ha ez a dolog ezen az alapon lebonyolittatik, ha lelki szemeimmel pillantást teszek a jövőbe, akkor ezt a jövőt rózsásabb színben látom, mint a jelent, látok nem egy szegényes men- házat, hanem egy hatalmas Buen-Retiro-t, amelyben helyet és kényelmes pihenőt fog találni minden munkaképtelen vendéglős és pinczér, és nem látom azt a bizonyos izzadó, görnyedező alakot a szódavizes kocsi bakján, vagy ami még szomorúbb, a vásárcsarnok portáján, mint most látjuk, kéregetve a volt kollégáktól. — Nem fog rajtam múlni, ha ezen számításom valahogyan nem vág össze. Tóth Antal, a zsolnai vasúti pályaudvaj vendéglőse. Budapesti föpinczérek óyadék letéti társasága mint szövetkezet Tudatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — melynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óvadékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. . Ajánljuk t Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg előnyős feltételeinkről. Felvilágosítással minden hányban szolgál a társulat vezetősége.
