Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-10-05 / 19. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1907. október 5. gyár pezsgő forgalmával a magyar gyáripart segíti elő, a magyar kereskedelemnek nyújt hasznot és a magyar munkásoknak ad kenyeret. Mivel hálálhatjuk meg ezt mással Törley Józsefnek, minthogy hálával őrizzük emlékét szivünkben és nagy becsű örökét a budafoki pezsgőgyárat minden erőnkkel támogatjuk, hogy szerezzen tovább is dicsőséget az egész világon a magyar pezsgőnek. A gyár uj igazgatóiban, amint említettük, valóban méltó férfiakat üdvözölhetünk. A budafoki pezsgőgyár oly világhírű és vezetése oly fontos jelentőségű egész szakiparunkra, hogy azzal komolyan foglalkoznunk kell. A Törley-cég teljhatalmú igazgatója Szente Imre még fiatal ember de már 16 éve tagja a czégnek, aki igen buzgó munkásságot fejtett ki mindenkor, Törley Józsefnek jobb keze volt és méltán fordult feléje a bizalom, amikor a világhírű cég igazgatója lett. Ő vezeti az Eszterházi utczai központi irodát. A budafoki gyár műszaki igazgatója pedig Pfender Emil, szintén tehetséges képzettségű férfu, aki kiváló szakértelemmel és tudással vezeti már 17 év óta a gyár technikai üzemét. Törley szellemét örökölték ők is mindenben, még a jótékonyság terén is. Legutóbb az országos vendéglős nyugdijegyesületbe, mint alapitó tagok 200—200 koronát küldtek, ami bizony dicséretes áldozatkészségre vall tőlük. Megemlékezünk még a gyár uj képviselőjéről, ami kedves régi ismerősünkről, szakiparunk egyik fárad- hatlan ügybuzgó tagjáról Bokross Károlyról, a nyugdíjintézet elnökéről. Nála méltóbb ember nem is képviselhetné a világhírű Törley czéget. Érdemes munkásságát ismerik, méltányolják széles körökben és Bokross Károly igazán nem szorul dicséretre. Sikerült egy kedves képet megszereznünk, azt a megható jelenetet, mikor mint a miskolczi „Korona“ szálló tulajdonosa, megvált szállodájától és személyzete szeretettel vette körül, hogy kedvelt főnökével legalább egy képben legyen megörökítve. A gondviselés hozta közénk vissza Bokross Károlyt, hogy egy ilyen méltó férfiú képviselje a világhírű Törley gyárat. A budafoki pezsgőgyár tehát, ilyen vezetés mellett, virágos reményekkel tekinthet a legszebb jövő elé! flz igazság! „Átok verte meg a magyart, Hogy az soha együtt nem tart!“ Régi nálunk már e nóta, Hangzik sok századok óta, Sok veszélyt hozott e honra: S nem okultunk mégse rajta . . ! Bölcs mondás ez, kérem szépen, De, — azt hiszem, — nem egészen . . ! Mert hisz arról nem tehetünk, Hogy pártütők vannak köztünk. Ki kell pusztítani őket: És majd élünk jobb időket! R stréberkedés netovábbja. fl tolvaj „fogd-meg"-et kiabál. Hogy lehet a végletekig arczát- lankodni ? Itt a legnagyobb rekord! A derék köpenicki kapitány, a hires So- moskeöy, a kiváló Strassznof pirulva bújhatnak el, mint afajta letört kapcza-svihákok, amellett a rekord mellett, amit ime a „Fogadó“ czimü pinczérlap reprodukál legutolsó számában. Olvassátok el figyelemmel e pár sort magyar vendéglősök, mert ennél szenzá- cziósabb, érdekfeszitőbb, mulatságosabb bün- iigyi rémregény témát a legvadabb fantáziával sem lehet elképzelni. A théma ez: Itt van egy régi vendéglősipartársulat és egy nagy fáradsággal megalakított tekintélyes kiterjedt szövetség, élén vagyonos, tekintélyes, kiváló elsőrendű vezéremberekkel. Hozzáfűződik sok ezer ember érdeke. Itt van egy lap, mely huszonhárom év óta küzd a vendéglősiparért és a mi van, az mind az ő küzdelmének sikere. A testület élén áll egy hatalmas ember: hófehér haja van. Minden tudását, egész életét a vendéglősipar érdekeinek szentelte. _ Dúsvagyonu polgár, jeles tehetség. Óriási összeköttetése és fényes befolyása van. Érdemeiért maga a király a Ferencz-József lovagrendet tűzte mellére és tekintélye előtt kalapot emelnek az ország legelső emberei. A kalandorok feladata ez : Ezt a terrénumot meg kell szerezni. Kincses talaj, nincs kiaknázva. Talán milliókat lehetne itt sápolni. A sok ezer vendéglősnek szövetkezeteket alakítani, gyárakat gründolm, részvényekkel manipulálni. Van itt pénz elég. A feladat tehát: kézbe kaparitani a vezetést. És pedig: 1. El kell tenni az útból a hatalmas elnököt, akinek puritán becsületessége miatt nem lehet manipulálni. 2. Ipartársulatot kell állítani az ipartársulat ellen. 3. Szövetséget a szövetség ellen. 4. Lapot a lap ellen. 5. Elnököt az elnök ellen. 6. Meg kell fordítani a dolgot és azt bizonyítani, hogy ők folytatják az aknamunkát, a kalandorok becsületes törekvésével szemben. És most kezdjünk a rémregénybe: Tíz esztendeje annak, hogy két faczér pinczér letette a szalvétát és Szegeden „Újkor“ czimen lapot gründolt a pinczé- reknek. Ez a két faczér pinczér : Flór Győző és Matsád János. Később feljöttek az újsággal Budapestre, ahol azt hitték, jobban érvényesülhetnek. És itt folytatták az újságírást, a maguk módja szerint. Irkáltak jó ideig tücsköt-bogarat, zagyva, éretlen stílusban, mig megbuktak. Egy garas nélkül állottak a nagy rideg fővárosban. Betevő falatjuk sem volt, még elutazni sem bírtak. Akkor jöttek fel hárman, névszerint Flór Győző, Iákai és egy másik czimborá- juk a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztőségébe és itt rimánkodva könyörögtek Ihász György szerkesztőnek, hogy segítse ki őket legalább úti költséggel. És az „öreg“ nem öntött „vizet“ a szemükbe azoknak, akik most undorítóan megköpdösik, hanem adott mindegyiknek fejenkint nyolcz-nyolcz koronát és azt a jó tanácsot, hogy igyekezzenek becsületes munkájuk után élni, ha már a betűvetéshez nem értenek. A három ritter eltűnt zsebében a nyolcz koronával és jó sokáig nem tűntek fel a láthatáron. De ők nem fogadták meg a tanácsot. A kinek a vérében van a kalandorkodás, az arról nem tud lemondani. Úgy járt velük Ihász György, mint a Jókai aranyembere az általa táplált világjáró csavargóval. Hálából ráfogják a puskát és fennhangon hirdetik, hogy megölik, elfogják pusztítani. Először újra kezdtek újságot gründolni. Az „Újkor“ átalakult „Fogadóivá. A pin- czéreknek azonban nem kellett. A lapot az ország egész pinczérsége bojkott alá helyezte. Mit tegyenek hát ? Ráfeküdtek a vendéglős iparra. Fogtak „elnököt“ Janura Károly személyében. Elkezdték megdolgozni a kisvendéglő- söket. A hatalom ellen mindig népszerű dolgozni. Elkaptak egyes jelszavakat, azon nyargaltak. Sikerült fogni egypár naiv embert, ami nem is csoda. Strassznoff a tudós zágrábi püspököt is tévedésbe ejtette. Gründoltak ipartársulatot, szövetséget, elnököt. Most Gründolni akarnak sörgyárat, jéggyárat, szikvizgyárat. Miből? Nekik ugyan egy fabatkájuk sincs j A vendéglősök pénzéből! . . . Eddig értünk a rémregény théma elbeszélésében. Ezek mind bizonyítható tények ! Köztudomású dolgok! íme most itt állunk a legidegizgatóbb jelenetek előtt. A végkifejlődést még nem ismerjük. De valószínű, mint minden rémregényben, a közönség megnyugtatására az in- trikusok elbuknak, az igazság győz és a tőrbe csalt áldozat meg lesz mentve ! Annyit azonban konczedálni kell, hogy a kalandorok pompás agyafúrtsággal dolgoznak. A „Fogadó“ legutóbbi száma a körmönfont strassznoffiádák egész légióját sorakoztatja. Cselszövénye pompás: A vezérczikkben úgy állítja oda az ipartársulatot, Gundelt, a szövetséget és e lapot, mint amely „aknamunkát folytat ő ellene ! Képzelem, azt a sunyi ravasz kaczagást, amellyel e „fogást“ papírra tették; „De az akna fel fog robbanni, — és maga alá temeti őket“ (tudniillik bennünket.) Es akkor jönnek ők! Micsoda aranyos világ lesz! Csak úgy potyog a pénz a kiéhezett zsebekbe, mint a polyva! A köpenicki kapitány megpukkad irigységében!
