Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1907-08-05 / 15. szám

8 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1907. augusztus 5 végre. Hasonló figyelmeztetést küldőit vala­mennyi gazdasági egyesületnek, gazdakör­nek, szőlészeti és borászati egyesületnek. Az ellenőrzés nemcsak a rendes közigazga­tási apparátusnak, hanem az összes vinczel- lér iskolák, szőlészeti és borászati felügye­lőségek személyzetének hivatalos kötelessége. A közigazgatási hatóságnak feladata, hogy hirdetmények és dobszó utján, szóval min­den alkalmas módon figyelmeztessék a kö­zönséget, hogy a mustba, borba, valamint a már kész, kierjedt törköly borba vizet keverni föltétlenül tilos; hogy tilos a ter­mészetes bornak törköly-borral vagy gyü­mölcs-borral való összekeverése és végül, hogy a mesterséges borok készítését a tör­vény szigorúan bünteti. A földmivelésügyi miniszter a belügyminisztert is megkérte, hogy a rendőrhatóságokat a borhamisítások megtorlása végett a legszigorúbb eljárásra utasítsa. A vendéglős kapitány utóda. Többször megemlékeztünk K ö 1 b e r Elemér méneskari századosról, mint szakiparunk egyik büszke­ségéről, aki kilépett a hadseregből és ven­déglős lett. A derék kapitány gondolt egyet és visszament régi kedvencz mesterségéhez, a hadsereghez, ahol mégis csak jobban lehet parancsnokolni, mint ebben a mai szoczialista pinczérvilágban. A Krisztina-körut 75. számú vendéglőt most Kürty Mihály szaktár­sunk vette át Kölber kapitánytól, akiben szintén igen derék, kiváló szakférfiút nyert e vendéglő. A vendéglöipar képesítéshez kötése. Az ipartörvény küszöbön álló revíziója alkal­mából a M. V. 0. Sz. a szállodás- és ven­déglős-iparnak a képesítéshez és enge­délyhez kötött iparágak közé leendő so- roztatása tárgyában újabb beadványt intézett a kereskedelemügyi miniszterhez, melyben azt kéri, hogy az ipartörvény küszöbön álló revíziója alkalmából a kellő törvényhozási intézkedéseket tegye meg aziránt, hogy a vendéglőipar a képesítés­hez és engedélyhez kötött iparágak közé soroztassék. A beadvány felhozza, hogy a szövetségi közgyűléseken is a szállodás- és vendéglős-iparnak képesítéshez kötése tárgyalásaink állandó tárgyát képezte, és az Országos iparegyesület és a legtöbb kereskedelmi és iparkamara is a szállo­dás- és vendéglős-ipar képesítéshez kötése mellett nyilatkozott: Iparunk a képesítés­hez kötőit iparágak közé sorolandó annyi­val is inkább, mivel az 1888. évi február 20-án kelt 6719. sz. alatt kelt földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszteri elvi ki­jelentés szerint a vendéglős-üzletben alkal­mazott pinczérek különben is iparossegé­deknek tekintendők. Az 1889, évi XXV. t.- cz. 7. §-ának szövegezéséből is nyilvánvaló, hogy az iparhatóságunk is számba kell vennünk a szakképzettség föltételeit is. Kérik tehát, hogy az uj ipartörvény meg­alkotásánál Budapesten és a törvényható­sági joggal felruházott városokban ital­mérési engedély csak oly egyéneknek adas- sék, kik az iparüzlet gyakorolhatóságához szükséges szakképzettséggel is bírnak, ne­vezetesen, akik kimutatni képesek, hogy valamely fenálló pinczérszakiskola évfolya­mait elégséges eredménynyel elvégezték és ezenfelül szállodai, vendéglői üzletben mint pinczérek három évig kifogástalanul mű­ködtek. Bornagykereskedök italmérési engedélyei. A miskolczi szövetségi közgyűlésnek a pénzügyi kormányhoz e tárgyban intézett beadványára leirat érkezett a M. V. 0. Sz. elnökségéhez: A pénzügyminisztérium a szövetségnek azt a kérelmét, hogy az 1899. évi XXV. t.-cz. 3. §-a törvényhozás utján akként módosittassék, hogy a bor­nagykereskedők korlátlan kimérési enge­délyeket ne kaphassanak teljesíthetőnek nem tartja. Midőn a törvény — mondja a miniszter — a törvényben felsoroltak ki­vételével — minden kifogástalan honpol- 1 gárnak megadja a jogot arra, hogy bármi­nemű italmérési engedélyért folyamodjék és az engedély elnyerése esetén azt gya­korolhassa, ellenkeznék úgy az osztó igaz­sággal, mint a méltányossággal, ettől a jogtól éppen csak a bornagykereskedőket megfosztani. Ami a szövetségnek ama további kérését illeti, hogy az 1899. évi XXV. t.-cz. oda módosittassék, miszerint a korlátlan kimérési engedélylyel bíró bornagykereskedők az adószedési jogosí­tottal átalányösszegben ne egyezhessenek ki, hanem a boritaladót tételenként tar­tozzanak fizetni,^ ez elsőrendű kincstári ér­deket sértene. Értesíti azonban a minisz­ter az elnökséget, hogy ha a pénzügymi­nisztérium különös intézkedést nem is tehet, azért a szövetség tagjainak, a kor­látlan kimérőknek érdekeit kellő figyelem­ben részesíti s ahol és amennyire lehet, azt előmozdítani is igyekszik. Torma, nürnbergi óriás, sajáttermésü, nemes s édes, hosszú vastag gyökerekben métermázsán­ként 18 korona, 25 kilogramm 5 korona Kemény­nél, Regeteruszka, posta Galgóczbogdány. Vi- szontelárusitók kerestetnek. Felhívás a szaktársakhoz! Mutassuk meg, hogy hazafiak vagyunk! Itt az idő, hogy mi is elősegíteni iparkodjunk az ország­nak boldogulását, azért szaktársak haza­fias cselekedetet végezünk azzal, hogy a külföldi ásványvizekért kiküldendö temérdek pénzt meg apasszuk és helyette a kitűnő hazai ásványvizeknek nagyobb forgalomba- hozatalát elősegítsük s ezáltal sok pénz marad itthon kedves hazánkban. Pinczér szaktársak! Akiben egy csepp magyar vér buzog, tartsa becsületbeli kötelességének vendégei körében a hazai ásványvizeknek ajánlatba hozatalát; mint kitűnő asztali és bor viz kiállta a versenyt 26 év óta minden külföldi ásványvízzel szemben a mohai Agnes-forrás I- sö rendű szabad szénsavas nátron ásvány­víz ; ennek becsét és gyógyértékét nem tudta legyőzni a nagyhangzásu reklámok serege sem, — különösen akkor — ezután még úgy sem, ha a magyar vendéglősök tömege pinczér-szaktársaikkal egyetemben, a hazai ásványvizeknek elsőjét, a kitűnő MOHAI ÁGNES-FORRÁST felkarolva kínálják, minden fajbeli borral alkalmazható, annak zamatét nemcsak nem rontja, sőt inkább kellemesebbé teszi, egy próba bizonyí­tani fogja, hogy nem is hasonlítható ama II- odrendü és drága külföldi vizekhez. Fel tehát hazafias szaktársak I Sorakozzunk ha­zánk jobbléte érdekében a „TULIPÁNKERT“ dicső szolgálatába mindannyian. Mikor a halász maga főz. A magyar em­ber, mikor a Tisza partján meglátja a To­tyogó halászlét ott a vasbográcsba fölbu- gyogni, önkéntelen összekapja és megczup- pantja az öt ujját. A paprikás halászlé a leg- specziálisabb magyar étel és olyan nagyon csakugyan egyedül a magyar ember szereti, mert mikor pl. a dán tudóst megkínálták vele, az köhögni kezdett, kicsordultak a könnyei és ezt hebegte akadozva, hogy na­gyon jó, csak úgy érzi, mintha kilenczven macskát nyelt volna és azok most mind a körmeikkel kaparásznák. Ennek a hires tiszai halászlének a mását produkálta F a n d a Ágoston, ez a mi derék, hires ha- lászniesterünk künn Mátyásföldön, Kraj- csovits Rezsőnél. Díszes előkelő vendég­sereg gyűlt össze és gusztussal nézte, mint főzi maga F a n d a Ágoston a pompás ha­lászlét vendégei számára. Mivel a hal csak kétszer szeret a vízbe úszni, másodszor ak­kor, mikor fölbontják és megtisztítják, a derék társaság gondoskodott, hogy bőséges borban ússzon. Lett is belőle olyan detekas mulatság, hogy párját ritkítja. Persze az ünneplés központja a derék halászrnester F a n d a Gusztáv, a diszszakács volt. A kőbányai vendéglősök szikvizgyára. A kőbányai vendéglősök szikvizgyárat alapí­tottak. A szikvizgyárat Hazslinszky gyógy­szerész és társai czég (Verseny-utcza 12.) rendezte be kitünően. E jeles czéget vidéki szaktársainknak is melegen ajánljuk. A kő­bányaiak is a legnagyobb elismeréssel adóz­tak a kitűnő berendezésért. A kőbányaiak elhatározták azt is, hogy minden pénteken összejöveteleket tartanak. A szikvizgyár részvény- társaság elnökéül a kőbányaiak ifjú R o i t h Györgyöt választották, aki a leglelkesebb iszakférfiak egyike. Ö a mozgató lelke a kőbányai vendőglősségnek. Gratulálunk a szép sikerhez és nem mulasztjuk el nekik is figyelmükbe ajánlani, hogy lépjenek be tömegesen az anyaipartársulatba, gazdagít­sák példás összetartásukkal és kitűnő tehet­ségükkel az ipartársulat jeleseinek számát. Borfiuk vizsgája Kolozsváron a kolozs­vári vendéglősök szakiskolája első esztende­jének záróvizsgáját junius 25-ikén tartották meg. A szakiskola hosszabb előkészületek után, minden állami és városi támogatás nél­kül alakult meg, négy kolozsvári vendéglős lelkes áldozatkészségéből és néhány nem ke- vésbbé lelkes tanférfiu közreműködésével. Az iskolafentartó testület négy tagból áll és pe­dig: F é s z 1 József, Gráf János, Nagy Gá­bor és T a u s z i k Alajos vendéglősökből. Az iskolafelügyelő bizottság Nagy Gábor el­nöklete alatt a fentartó vendéglősökből és Pausinger Sándor jegyzőből és Széchy Ákos igazgatóból verbuválódott össze. Az is­kolának öt tanára van és pedig Széchy Ákos igazgatása alatt Czinhober Ferencz a konyhaművészetet, Fészl József az illem és felszolgálást, Pausinger .Sándor a nyel­veket és számtant, R u z i t s k a Béla dr. az alkalmazott vegytant adta elő. A fiuk ér­telmesen feleltek. Három nyelven — ma­gyarul, németül és francziául — vizsgáztak szakmájukból és vlóban meglepő jártasságot tanúsítottak mindarról, amit elméletileg el­sajátíthattak. Grosz Ödön sikere! A szálloda- és ká­véházi üzletek vétele és eladásáról ismert és jóhirnévnek örvendő Grosz Ödön (Budapest, IV., Semmelweiss-u. 4.) az ezen téren már elért sikerei ismét gazdagodtak, amennyiben a már jelzett üzleteken kívül a közel napok­ban ismét a következő üzletek lettek eladva, illetve megvéve az ő közvetítése mellett. Miskolczon a korona szállodát, melyet Bok­ros Károly jelenlegi tulajdonosa ezelőtt négy évvel ugyancsak Grosz Ödön által vett meg, Nagy Lajos vette meg Aradról 120 ezer koronáért. Aradon Nagy Lajos központi szál­lodáját Rónay János vette meg Kolozs­várról 200 ezer koronáért. Kolozsvárt Ró­nay János Európa kávéházát B r e i n e r Her­mann vette meg Marosvásárhelyről 50.000 koronáért. Marosvásárhelyt Breiner Her­mann «Transylvánia» szállodáját Schwei- czer Adolf vette meg Radna-Lippáról 80 ezer koronáért. Budapesten Kmetykó Lajos Üllői-uti «Medikus»-kávéházát S c h e i b e 1 Alajos vette meg. Budapesten Almásy Ká­roly kávéházát Teréz-körut 44. Marosi Ger- son vette meg Érsekújvárról. Budapesten Frisch Antal kávéházát Ráday-utcza 15. sz. Szirucsek és Társa vette meg. Budapes­ten Puschnik János vendéglőjét (Kecskeméti- és Magyar-u.. sarok) Fries Mihály vette meg. Budapesten Groszmann Árminn «Elite» kávéházát (Rákóczi-ut 20.) Kmetykó La­jos vette meg. Budapesten a Doktor László- féle vendéglőt (Tavaszmező-utcza 7.) Ko­vács József vette meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom