Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-01 / 1. szám
(„PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. orsz. pínczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéházi segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet, a „Székes- fejérvári pinczér-egylet“, a Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-3gylet“-nek, -az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületé“-nek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősük és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az Országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, a „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre“, a „Londoni Magyar Pinczér-Kör“ a „Pozsonyi pinczérek és markőrök Egyesületéinek HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 kor. II Félévre . . . . C kor. Háromnegyedévre 9 „ || Évnegyedre . . 3 „ La^tuiajdonos és fejelés szerkesztő : j IHÁSZ GYÖRGY, ! í Szerkesztőség és kiadóhivatal: VH., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. 1907. Boldog újévet jó magyar vendéglősök és kávésok! Soha bensőbb, magyaros szívvel nem kívántuk, mint most. Sanyarú volt az ó-esztendő nagyon. Mikor az óramutató éjfélre kanyarodik és az ujszü- | lőttet ezer és ezer toaszt üdvözli, a régire nem gondolhat jó lélekkel senki. Ránk nézve hasonlatos a kiélt vén rué-hoz, aki bűnben fogamzott, törvénytelenül született s a nyomor rovására csinálja orgiái utolsó leheletéig. Ravatalánál senkinek sincs oka könnyet hullatni. A rué mostoha volt hozzánk is. Az ó-esztendő ölében sötét fellegek tornyosultak a magyar vendéglős iparra. Egyébb nem hangzott el a vendéglősök ajkairól, mint jogos panaszok, sóhaj és sopán- kodás. Vajh, ha kipirkadna! . . . Kívánatos volna, hogy az újszülött több örömöt, több vigaszt hozzon számunkra. Ennek a reményében üdvözöljük, ennek a reményében kívánunk boldog újévet, a derék jó magyar vendéglős iparosoknak. A szerkesztőség. Nyílt levél Ihász Györgyhöz a vendéglői műnyelv ügyében. Igen tisztelt Szerkesztő Ur! Régibb idő óta vagyok hü olva- lója, lapjában kifejtett törekvéseinek igyelmes szemlélője. Lelkem örül, ralahányszor kezembe veszem lapja gy-egy újonnan megjelent példányát; >röm fog el azért, mert az Ön lap- ának minden során meglátszik a nemes törekvés arra nézve, hogy közönségének hazafias szellemben szerkesztett, jó magyarsággal megirt czikkeket nyújtson. Hangsúlyozom azt, hogy jó magyarsággal megirt czikkei vannak. Hangsúlyozom pedig azért, mert ennek tulajdonitom, hogy lapjában még nem olvastam czikket, amely a vendéglőkben levő magyartalan kifejezéseket ostorozná, kiirtásukat tervbe venné. Ki ne ismerné azt, hogy a magyar pinczér szó rossz szó s a német kellner-bői csinálták. Mert a német kellner a német „pincze“ jelentésű keller-bői származik, hát 1812-ben csináltak a magyar pincze szóból pinczért. A helyes eljárás az lett volna, hogy felkutatták volna a régi magyar udvartartásról, korcsmákról stb. szóló könyveket s megnézték volna, hogy a régi magyarok hogyan nevezték a pinczért. S ott azt látták volna, hogy a régi magyarok az ilyen ételhordót étekfogó-nak, tál- ! nők-nak, asztalnok-nak hivták. A pinczér szót azonban, bár hibás alko- tásu, nem lehet ma már kiszorítani, s nem is tanácsos. Van azonban sok olyan magyar szóval megjelölt tárgy, cselekvés stb. a vendéglői műnyelvben, ami nem magyaros. Magyartalan pl. ha valaki azt mondja a vendéglőben, hogy „fizetni“, mert ez szolgai fordítása a német zahlen-nek. Jó magyarul csak igy beszélünk: „fizetek“, „fizetünk“, de sohasem „fizetni“. Helytelen, ha valaki egy korsó sörét megakarván szerezni egy féllel, azt mondja, hogy kérek egy „vágást“-t. Magyarul fel lehet vágni az utat, vágni lehet fát, marhát, sőt főbe is lehet vágni, de sört nem lehet sem fel, sem le sem semmikép sem vágni. Ép azért hibás a magyar „vágás“ a német schnitt helyén. Jó magyar neve ennek „füles“, mert a csapos a „schnitt“-et kérő vendég korsójának a füléig csapolja a sört. Hibás és magyartalan a „bor- fiuu összetétel is, ez is magyar ruhába bujtatott német leventécske, mert a ,,weinbursch“ hamisítatlan fordítása. A magyarban érthető a bor-kő, bor-betegség, bor-csap, bor-tömlő, borember (részeges), bor-iszák, borzsák, bor-viz stb., de érthetetlen a borfiu. Ép azért helyes volna a régi magyar nyelvhez fordulni tanácsért, hogy az ilyen tanulófiukat hogy hivták egykor a czinkotai kántor uram korában. S ha igy felkutatjuk a régi iratokat, látni fogjuk, hogy az ilyeneket ö/?rÓ£/-oknak vagy gyermekek- nek hivták. Különösen a gyermek kifejezésre mogjegyezzük, hogy ez teljesen olyan, mint a franczia ,,garconu szó, amilyen tulajdonkép „fiút“ jelent, de jelent „pinczért“ is. A legtöbb hibás, magyartalan kifejezés azonban a konyhában s azokon az étlapokon van, amelyekre a ,,konyhafőnök ur“, kit a mi régi elődeink jó magyarán ,,főkonyha-mes- ter“-nek neveztek, a maga remekeit ráíratja. Kétségtelen, nekünk jobbak az ő főztjei, mint volnának a régi magyar szakácstudomány szerint készíttettek, de viszont a régi konyha- mesterek magyar nyelve hibátlanabb, kifogástalanabb a mai „konyhafőnök“ urak német gondolkodással megirt magyar mondatainál. Mert ezeken az étlapokon ott díszeleg a csirág (jó magyar neve: spárga, nyulárnyék) FANDA ÁGOSTON hr^zmester BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok). Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József föherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója.