Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-05-05 / 9. szám

2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. május 5. HERRMANN J.L. cs. és kir. fémáru-gyár. Budapest, IV., Eskü-ut 6. Ajánlja a legszolidabbnak elismert gyártmányait alpacca-ezüst. chinai ezüst s alpaccából szálloda, kávéház és vendéglő felszerelések. Árjegyzékek, költségv. díjmentesen. Alapítási év 1819, Rz automobil-társaskocsikról. Minthogy már több szállodás tervezi, hogy a vasúti pályaházakhoz automobil­omnibuszokat járat s hozzánk is többen in­téztek kérdést, hogy ezeknek az engedélye­zése minő feltételekhez van kötve; ennél­fogva szükségesnek látjuk az erre vonat­kozó miniszteri rendelet közlését. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter 71.863 VII/1905. számú rendelete szerint egyes alsófoku iparhatóságok a gépkocsi- járatú társaskocsi-ipar gyakorlására szóló iparengedély iránti kérvényeket erre vo­natkozó jogszabályok, illetve törvényes rendelkezések hiányában elutasítják. Erre való tekintettel miheztartás végett a következőkről értesíti a miniszter a II. fokú iparhatóságokat: A közforgalom s kizárólag személyek szállításának czéljaira szolgáló gépkocsi­járatok az 1884. évi XVII. t.-cz. 10. §-ának e) pontjában említett rendes járati időhöz kötött személyszállítási iparnak tekintendők s következéskép azok, akik ilyen foglal­kozást űzni kívánnak, iparengedélyt köte­lesek váltani. Amennyiben a tervezett gépkocsi-járat esetleg több iparhatóság területét is érin­tené, ez esetben a vállalat tulajdonosa ki­zárólag attól az elsőfokú iparhatóságtól köteles iparengedélyt kérni, melynek terü­letén a vállalat székhelye fekszik, mely hatóság az engedély kiadásával egyidejűleg az engedély kiadásáról mindazokat az ipar­hatóságokat értesíteni köteles, melyeknek területét a gépkocsi járat érinteni fogja. A kérdéses ipar gyakorlására — ez idő | szerint — általánosságban véve a társas- j kocsi-iparra vonatkozólag érvényben álló helyhatósági szabályrendeletek rendelke­zései irányadók s amennyiben a gépjáratu társeskocsiközlekedés bizonyos tekintetben való specziális jellegénél fogva közrendé­szeti szempontból esetleg különleges ren­delkezéseket is igényelne, az érvény­ben levő társaskocsi-ipari szabályrendelet megfelelőleg módosítandó, esetleg pót­szabályrendelet utján kiegészítendő. Ebből a rendeletből világos, hogy az automobil-társaskocsik közlekedésére az iparengedély meg nem tagadható. Minthogy azonban ilyen omnibusz-közle­kedésre leginkább a vidéki városok szál­lodásainak van szükségük, hassanak tehát oda, hogy a hatóság eleve pótolja a társas- kocsi-iparra vonatkozó szabályzatát az automobil-omniszokra vonatkozó intézke­désekkel úgy, amint ezt az idézett minisz­teri rendelet meghagyja. Mindebből világos, hogy az automobil- társaskocsik engedélyezéséhez semmi kü­lönösebb eljárás, illetőleg miniszteri enge­dély nem szükséges, ez tisztán a helyi iparhatóság jogkörébe tartozik. A magyar szakácsok köréből. A „Magyar Szakácsok Köre“ érdemes megalapítója és buzgó ügyvivő alelnöke, Mayer Lénárd, a nyárra Oundel Károly igazgató meghívá­sára „Csorbató“ főszakácsi állását foglalja el. — A „Szakácsok Köre“ elnöksége a nyári évadra úgy intézkedett, hogy a keddi összejöveteleket minden két hét­ben kirándulással, minden két hétben pe­dig a folyó ügyeket elintéző gyűléssel tölti el. A kirándulások és gyűlések sor­rendjét lapunk utján publikálják. — A „Magyar Szakácsok Köre“ tagjainak száma eddig már 167. Ez a szám s az a nagy erkölcsi siker, melyet a kör aratott, ösztö­kéljen minden szakácsot arra, hogy saját érdekében siessen a kör védőszárnyai alá, annál is inkább ; mert eddigelé a szakács- müvészség minden kiválója csoportosult zászlaja alatt. Cháteau Palugyay. Irta: Jókai Mór. Huszonöt esztendeje annak, hogy Jókai Mór Pozsonyban jártában meglátogatta Palugyai J. és Fiai czég borpinczéjét. Haza­jövet ezt a tárczaczikkelyt irta a Hon 1879 május 18-án megjelent számában. Azóta sok minden megváltozott. Az öreg Palugyay Jakab tizenkilencz esztendeje, hogy meg­halt, ebben a tárczaczikkelyben emlegetett két ifjú Palugyayból öreg ur lett, csak a Chateau Palugyay maradt meg változatla­nul régi hírében. A huszonöt esztendő mun­kájának eredménye a Palugyayak pozsonyi, neszmélyi és villányi szöleinek nagy ki­terjedése, tokaji pinczéiknek hire, melyet az ifjú Palugyayak külföldi utazásaikban csak fokoztak, becsületet szerezve a nagy­apa alapította czéff nevének és a magyar­nak. Ezeket a sikereket Jókai, a költő akkorában látnoki érzéssel jósolta meg, s ebből az érzésből fakadt ez a kedves meg­emlékezés, a melyet a „Budapesti Hírlap“ tavaly tett közzé s a mely itt következik. A ki jó bort akar inni vasúton, vendéglő- j ben Magyaroszágon, csak azt mondja «Cha- | teau Palugyay^, s bizonyos lehet róla, hogy eszébe jut tőle a régi lengyel poharak fölirata: «unus non sufficit». Azután ha az ember tovább utazik Varsó vagy Szent-Pé- tervár felé, s valahol nem tetszik a szállása, csak mondja azt, hogy «Chateau Palu­gyay!» mindjárt kellemesnek fogja azt ta­lálni. Ennél a «biztos vár»-ná! pihenőt ta­lál Londonban is, úgy mint Berlinben, s ha átvitorlázik Nevvyorkba, ha lekerül Buenos- Ayresbe, a Chateau Palugyayra mindenütt rá­talál. S aztán visszajöhet a föld más olda­lán, ott is maga előtt találja őt. Hiszen emlékezünk rá, hogy két magyar ifjú főur, mikor Kalkuttában a legjobb bordeauxiból rendelt meg a vendéglőben, a Chateau Pa- lugyayt adták föl az asztalukra; s az angol vendéglős megmagyarázta szép geográfiá­val nekik, hogy ez a bordeauxi kerületnek legnevezetesebb bortermelő helye. A vasúti pályafő szomszédságában van egy szép emeletes ház, elől diszkertecskékkel szegélyezve: ez a Palugyay-kastély. Itt la­kik a hires magyar ember két legidősebb fia, a kik közül az egyik a magyar borászat érdekében körülutazta már a földtekét, s ki­tanulta, hogy milyen bor kell odakünn a né­metnek, angliusnak, muszkának, lengyelnek, a brazíliainak, meg a yankeenek. Mert nem elég a bort ismerni, az ivónak a tanulmá­nyozása, az az igazi tudomány. A kapu alól mindjárt az üzleti irodába lé­pünk, a hol a falakat a sok rámába tett ki­állítási érmek és dicsérő oklevelek födik; az asztalokon a megrendelő levelek a föld minden részéből. Éppen akkor hoznak oda egy táviratot Afghanisztán belsejéből, mely­ben az angol hadsereg kér uj segélycsapa­tokat a Chateau Palugyaytól: egri és to­kaji veres-sipkásokban. Innen me­gyünk egyenesen a pinczébe. Mert nincs itten borcsináló, bormeg- nemesitő, glazirozó, petiotirozó műhely, nincs mesterséges gyár, nincs szőlőczukor, konyakhabaró konyha, itt a vizet még hor- dótisztitásra sem használják, nem kerül be ide más, mint a tiszta, hamisítatlan szőlő­nedv. Ott fogad bennünket legelőször is a ti­zenkilencz apostol. A biblia csak tizenhár­mat ismer; itt hattal megszaporodott. Tisz­teletreméltó hittérítők! Egyenkint százhúsz akós mindegyik. A fenekére szobrászati re­mekműben kifaragva a képviselt apostol életnagyságu alakja, azután két hosszú sor­ban a többi kisebb misszionáriusok, két- három rendben egymás fölött: a hosszú, kivilágított pinczebolt olyan, mint a bu­dapesti Sugár-ut éjjel, S ilyen bulevárdja van e földalatti kastélynak három, ugyanannyi összekötő avenükkel. Mindannyiban folyik a munka. Hatvannégy munkás csapolja a nagy hordókat gőzhajtotta tömlőkkel, mossa az üvegeket furfangos motolláló kefékkel, a mikkel akár hírlapot lehetne nyomtatni; (No, de ez okosabb munka) s aztán csoma­golja a kész palaczkokat deszkaládákba. De ezt a csomagolást is érdemes megnézni. Minden palaczk kap egy olyan zsuppból fonott csuklyát, a mi hasonlít a spárgata­karóhoz s a mi azt úgy megvédi, hogy három sor egymás fölé rakott palaczkon csárdást lehet tánczolni. A tokaji bor pa- laczkjai még azontúl egy gyönyörű, honi ké- szitményü nádfonadékot is kapnak, a mi úgy emeli a termetüket, mint valami princzesse ruha. Végre eljutunk a sanktuáriumba. Egy sza­bálytalan négyszögü pinczebolt az. Csak azért nem huzzuk le a saruinkat, mikor ide belépünk, mert nem tudjuk, hogy rájok ta­lálunk-e megint, mikor ki akarunk menni. Itt vannak az ősfejedelmei, az ereklyéi, a mesebeli csodatevői a magyar borvilágnak: a Hegyalja egész nemzetsége! Föl egész a boltozatig, mint egy orgona- palaczk mellett: a legalsók már feketék, a régiségtől: a tokaji palaczkok ismeretes nemes rozsdájával bevonva. S ez mind arany: — olvadt arany; — olyan drága is, mint az arany, de mennyivel édesebb. Egész nektár, egész ambrasi gyűjtemény. Csak­hogy okosabb a múzeumi régiségtárnál, mert arra csak rá szabad nézni, de ezt a muzeum-őr közvetetten tapasztalás utján vési emlékünkbe. Kezdjük a költői müveken. Az első pa­laczk neve: Die Poesie der Weine. (Hátrább egy kicsit azzal a macskazenével! Persze, hogy németül van. Hiszen azt akar­juk, hogy németek olvasgassák. Mi úgy sem élünk vele, mert a magyarnak, ha egy faczér ötforintos ágaskodik a zsebében, vagy egy leküzdhetetlen toaszt a nyelve hegyén, hát dehogy hozatna tokajit: akkor pezsgőt parancsol, még pedig azt sem magyart: arra az időre nem hazafi: franczia pezsgő kell neki! Pedig, ha megtudná azt az anekdotát, „Asbestoid“ A legszebb és legtartósabb- — Prospektus, minta és árlapok kívánatra ingyen és bérmentve. SÁTORI, FRANK, VÖLKER flSBESTOIb dombormű £s épület-diszitmény^k, gyára Budapest, VI., Hungária-körut 72. sz. Menyezet és faldiszitések, valamint falburkolatok (lambériák) szab. Asbestoid- ből, domborművű kivitelben, szállodák, vendéglői és kávéházi helyiségek részére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom