Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-03-05 / 5. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. márczius 5. PoyypÍVo lr-l-pól-ir! *•“ Nemesílett 48-as édes pappika egyedül: r djJIlAd Alldiy i Kovács Sándornál Mokrin. ür* Paprika király! hódolunk Glück Frigyesnek, e nagy eszme melengetőjének s nemsokára lelkes apostolának. Ha ő kibontja ifjúságunk védelmének fehér zászlaját, bizonyára az emberszerető vendéglősök egész sokasága seregük táborába s csakhamar állni fog tanonczotthonunk, ifjaink testi, lelki egészségének ez a hatalmas mentsvára. Isten áldja azokat, a kik alapját vetik és a kik betetőzik! A záróra Újpesten. Az újpesti vendéglők, kávéházak és kávémérések záróráját a vármegye törvényhatósága szabályrendeletileg a következőleg állapította meg: 1. A vendéglőket éjjeli 12 órán túl reggel 4 óráig nyitva tartani tilos. A tilos időben vendégek nem időzhetnek a vendéglőkben. A tilalom nem szól azon éjjelekre, amidőn tánczvigalmak és mulatságok rendeztelek és étteremmel kapcsolatos helyiségekben. — 2. Kávéházak egész éjjel nyitva tarthatók. Kávéháznak csak azon üzlet tekinthető, amely utczai földfeletti helyiségben gyakoroltatik, amelyben kávé, tea, csokoládé, italmérési engedély tárgyát nem képező szeszes ital, az utóbbiakhoz szükséges nedvek és sütemények mindig kaphatók, amelyben legalább két rendes nagyságú tekeasztal folyton a közönség rendelkezésére áll; kivéve a szállókban lévő kávéházakat, melyekben egy tekeasztal is tartható; végre amely üzlet kávéházfelirással van megjelölve. 3. Kávémérések — tekintet nélkül az évadra — csak 11 óráig tarthatók nyitva és reggeli 3 óra előtt ki nem nyithatók. Aki a záróra ellen vét, 100 koronáig, visszaesés esetében 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtható. A szabályrendeletet a kereskedelmi miniszter jóváhagyta. R husnagyvágó. A hús drágasága s ezzel a megélhetés nehézsége egyre fokozódik s már-már nemcsák a fővárosban, hanem a vidéken is tűrhetetlen. Nálunk a fővárosi tanács úgy viselkedik, mintha a lóhus-székek felállításával teljesen eleget tett volna kötelességének: semmiféle kezdeményezésre sem mutat hajlandóságot. A vásárpénztár, amely a hús drágulásának egyik fő okozója, még mindig zavartalanul sáfárkodik; mert az ellene megindított vizsgálat szekerét, úgy látszik, kátyúba juttatták s addig akarják huzni-vonni, mig vagy feledésbe merül, vagy pedig a terhelő körülményeket sikerül a javukra maszkírozni. Egy van még, ami kisért s ez a husnagyvágó, amelynek az a czélja, hogy a budapesti vágóhídon egy részvénytársaság űzze a vágást s ez lássa el hússal az összes mészárosokat és henteseket. Akkor, amikor ennek a hire először került nyilvánosságra, mindjárt aggodalmunkat fejeztük ki, hogy ennek a részvénytársaságnak aligha az lesz a czélja, hogy a főváros közönsége mentül olcsóbban juthasson a húshoz, hanem inkább az, hogy mentül nagyobb haszonnal zárhassa évi mérlegét. Éppen ezért meggondolandónak mondottuk, hogy hosszabb időre monopolizáltassék, a közönség nyakára szabadittassék egy társaság, amely semmiféle garancziát sem nyújt arra nézve, hogy nem törekszik-e a közönség kizsákmányolására. A husnagyvágó kérdését már az «Országos Gazdasági Egyesület» is tárgyalta s szinte abban a véleményben van, amiben mi, vagyis hogy a nagyvágó tervezői semmiféle garancziát nem szolgáltatnak arra, hogy kiváltságos helyzetükben nem nyomják-e el az állattenyésztők és a közönség érdekeit. A tervezők külömben már a minisztérium elé terjesztették ajánlatukat s a kereskedelmi miniszter már át is irt a székesfővárosi tanácshoz, hogy nyilatkozzék a husnagyvágó kérdésében. Erre az a különös eset történt, hogy egyszerre több ajánlat is érkezett a miniszterhez. Ezek között igazán nagyszerű, a magyar állattenyésztésre kiváló jelentőségű egy titokzatos angol társaság ajánlata, amely Fiúméban akar óriási tőkével husnagyvágót és feldolgozó-gyárat létesíteni, hogy egész Európát magyar hússal láthassa el; pedig hát ez magunknak is kevés, mert az osztrák sógor eleszi előlünk. Ha a fiumei terv valósulását megengednék, úgy a budapesti piacz forgalma minimumra szállana s a hús drágasága országszerte emelkednék. Ez a kilátás alkalmas arra, hogy a fővárost megrettentse s valószinüleg azért eszelték ki, hogy a tanács és a közgyűlés sebtiben- vaktában megadja a budapesti nagyvágónak a monopóliumot, illetőleg a szerződést. Szóval, a husnagyvágó keletkezésénél igen gyanús tünetek mutatkoznak, amelyek arra intenek, hogy óvatosak legyünk s hogy megmaradjunk azon véleményünk mellett, hogy — ha már éppen husnagyvágó kell — ezt maguk a mészárosok és hentesek létesítsék. így nyilatkozott a pozsonyi kereskedelmi- és iparkamara is. A szövetkezetekről. Évek óta törekszünk arra, hogy a szövetkezeti eszmét megkedveltessük vendéglőseinkkel. Kimutattuk, hogy a szövetkezetek mindenféle szükségletek kielégítésére alkalmasak s minthogy nem haszonlesés a czéljuk, a nép- segitésnek egyetlen igazi alakulatai. Éppen ezért jónak véljük ismertetni azt a széles körben nagy érdeklődést keltő felolvasást, amelyet dr. Nagy Ferencz volt államtitkár tartott a «Magyar Tudományos Akadémiá»-ban a «Szövetkezetek alapelvéről». A felolvasás nemcsak tárgyánál, humánus eszmemeneténél, hanem azért is különös figyelmet érdemel, mert köztudomású, hogy dr. Nagy Ferencz megalkotója a majdan törvényhozásunk elé kerülő szövetkezeti törvényjavaslatnak. Ajánljuk tehát felolvasásának ismertetését olvasóink figyelmébe, hogy végre-valahára a vendéglősök is élvezhessék szövetkezeti intézményeik áldásait. Ezek nélkül iparunk pangása meg nem szűnik s helyzetünk egyre lealázóbbá válik. Dr. Nagy Ferencz szerint a szövetkezetei a humanizmus szemével fölismert szükség hozta létre. A kis existencziák elszaporodásával egyre nagyobb szüksége mutatkozott annak, hogy a gyengék az őket kizsákmányoló nagy tőkével szemben szervezkedjenek. E szervezkedés azonban — éppen mert szegény emberek önsegélyét czélozza — nem lehet nyerekedő. Ezen a ponton külömbözik minden más kereskedelmi vagy részvénytársaságtól, mely mind arra dolgozik, hogy a részvényesek tőkéjét minél dusabban kamatoztassa. Ezekkel szemben fogalmilag a szövetkezet olyan társaság, mely a saját tagjainak hitelét, keresetét vagy gazdálkodását mozdítja elő. Jelszava tehát az önsegély és ezzel ki van zárva, hogy önmagán nyerészkedjék; mert akit támogatni akarunk, azt nem húzhatjuk meg egyúttal. Ugyanez a mozzanat megkülömbözteti mindenféle más üzleti társaságtól is, mely bárkivel köt üzletet, ha hasznát látja mellette és melynek tagjai vagy részvényesei csak akkor mennek a saját bankjukhoz, ha ennek előnyét látják. Ellenben a szövetkezeti ember éppen azért állt be a szövetkezetbe, mert hiteligényét vagy munkaértékesitési czélját csak ott remélheti. Mig tehát a betéti vagy részvénytársaságnak mindegy, kitől hajtja be a hasznot, csak osztalék legyen; addig a szövetkezet, mely saját tagjaiból él, nem dolgozhat nyereségre, hanem csak önfentar- tásra. Állásai is inkább tiszteletbeliek és munkásainak csak u. n. életbentartó javadalmazást biztosíthat. Szóval itt minden a tagoké, a tagoknak és tagokkal létesül. Itt az együttműködés önzetlensége a mértékadó; az osztalék nem főczél, emelésére dolgozni nem szabad, mert ellenkezik a főelvvel, az érdekek szolidaritásának, vagyis egyetemlegességének elvével. A szövetkezet tehát első vonalban a saját tagjaival dolgozik, de nem kizárólag. Ennek elrendelése megbénítaná esetleg az eszmében rejlő társadalmi olajcsepp hatását. Hiszen lehetséges eset, hogy egy szövetkezet a reá szorult tagok érdekében csak úgy működhet üdvösen, ha fenmaradását nem tagok is segítenek előmozdítani. Lehet az is, hogy pl. romlásnak kitett czikkeit — éppen, mert csak önfentartásra dolgozik — kénytelen hirtelen eladni bárkinek, éppen azért, hogy humánus hivatását teljesíthesse. Ez azonban csak kivétel; a normális állapot: a tagoknak s tagokkal való üzletkötés, melyet igen korlátol az a körülmény, hogy tagjai csak jogosultak, de nem kötelesek ott vásárolni. Tehát belső szükség szorítja a szövetkezetét a jó és olcsó kiszolgálásra, igényeinek lehető csökkentésére. Rögtön ellentmond a saját létczéljának, ha nyereségre dolgozik, mint más vállalat, melyben a tőkés saját munkájának és pénzének bő kamatozásán fölül még jó nyereséget is óhajt. A szövetkezetben az alakulási czél kizárja a nyereséget; czéljának egyenes megtagadójává válik, ha nem a tagokért tesz mindent. Jelszava tehát az olcsóság és jóminőség együtt. Minthogy azonban esélyek őt is érhetik, valamicskét félre kell tenni váratlan csapások elhárítására. Ha azonban ezek nem következnek be, az óvatossági fölösleg is a tagok javára fordítandó visszatérések alakjában, melyek a vásárolt czikkeken elért haszon arányában téritendők vissza az egyes egyéni számlákon. (Toute comme chez nous!) Itt az alaptőke rendszerint törvényesen lekorlátozott kamatot hoz és a részjegyesek nem kaphatnak több osztalékot, mint az általuk szedett kamat százaléka. HÜTTL TIVADAR porczellángyáros, császári és királyi udvari szállitö BUDAPESTEN. Gyár: VI. kér., Angyalföld. <£>«><8><$>«>«*<$•<£> Raktár és iroda: IV. kér., Dorottya-utcza 14. szám.
