Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-02-20 / 4. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. február 20. PaTVPilT-a 1t-Ít>ÓWI *•“ Memesitett 48-as édes paprika egyedül: l api IKd Allaly i Kovács Sándornál Mokrin. iw- ba Paprika király! A vendéglősök serfőzdéje. Megemlékeztünk arról a mozgalomról, a mely néhány vendéglős hozzájárulásával indult meg s a mely azt czélozza, hogy a vendéglősök részvényre serfőzdét alapítsanak. Most azt olvassuk, hogy az „ Orient“ - ben meg is alakult az előkészítő-bizottság Molnár Sándor elnöklésével; de hogy kik az előkészítő-bizottság tagjai, arról hallgat a tudósítás. A bizottság az alapítási tőkét 3 millió koronában állapította meg s 15 ezer 200 koronás részvényt bocsátanak ki. A részvények jegyzésének gyűjtését egy szaklap szerkesztőjére bízták. Hogy találkozik-e 15 ezer részvényes, azon nem tanakodunk; mert hát ez mellékes. Mellékes ebben az esetben, mert a mint beavatott helyről értesülünk, ez a serfőzde csak névleg lesz a vendéglősöké, a „Vendéglősök Részvénytársasága“ csak titulusnak kell, nincs szükség a pénzükre, ha alapos az a hirlelés, hogy az uj serfőzde tényleg ifj. hagenmacher Henrik és Oszkár vállalkozása lesz, a kinek a megbízásából Sztehló dr. már vásárolt is egy 9000 D-méterestelket 10 kor.-val Kőbányán, az Ohegyen levő 8363—67 helyrajzi számú ingatlanokat, az uj sörgyár czéljaira. Az uj sörgyár olcsó, 10^-11 fokos, úgynevezett abzug-bier előállítására lesz berendezve. Ez a sör Ausztriában és Németországban — olcsóságánál fogva — kedvelt itala az alsóbb néposztálynak, de nálunk — mint a megkísérelt behozatal mutatta — ezeket sem elégítette ki; tehát kétséges, hogy egy hazai gyár tudjon ilyen termékkel elegendő közönséget hódítani. Különben Ausztriában is alapítottak a vendéglősök czégére alatt élelmes vállalkozók ilyen serfőzdét, de csakhamar belebuktak s a gyárat Lueger megvétette a város számára. Ez is megfontolásra intő példa, annál is inkább, mert nagyobb vendéglőink csak kitűnő sört mérhetnek s a kisebb vendéglők nagyobb részét anyagi kötelezettségek kötik meglevő serfőzdéinkhez, a melyeknek, tagadhatatlanul, igen sokan köszönhetik boldogulásukat. Nekünk tehát az a véleményünk, hogy a vendéglősök ne szolgáltassák ki nevüket idegen vállalkozó czégéréül s ha még tudnának is a maguk erejéből, valóban a maguk hasznára gyárat alapítani, akkor is kétszer gondolják meg, hogy belemenjenek egy koczkázatos vállalkozásba akkor, a mikor a maguk hasznát kisebb erőfeszítéssel, koczkázat nélkül is elérhetik. Ennek az útját, módját már annyiszor megjelöltük. Ez a szövetkezés. Alakítsák meg, a mit évek óta sürgetünk, a vendéglősök fogyasztó, illetőleg vásárló szövetkezetét. A szövetkezet vásároljon nagyban sört és bort tagjai számára s igy maguknak megszerzik a kereskedelmi hasznot, ami elég tekintélyes lesz arra, hogy alapja legyen a szövetkezet, illletőleg a tagok vagyonosodásának. Ily módon elérik azt, hogy a sörhöz tetemesen olcsóbban juthatnak, mégis a legjobbakat mérhetik. Puhatolóztunk, hogy a sörgyárak a szövetkezeti sörraktárakat pártolnák-e s azt az impressziót nyertük, hogy a szövetkezet a legmesszebbmenő jóakarattal találkoznék. Mi tehát újból és újból a szövetkezeti eszme mellett foglalunk állást s bár barátai vagyunk a vendéglősök minden vállalkozásának, mégis óva kérjük, hogy a nagy tőkét igénylő és sok esélytől függő sörgyár-alapítás elé helyezzék az üzletük természetének mindenben megfelelő, szükségleteiket teljesen fedező szövetkezetek alapítását. * A sörgyár-alapítók túlzott számítással akarják a válalkozásokból remélhető haszon nagyságát fokozni. Hogy a dolgot a való színében láthassuk, néhány tényleges adattal szolgálunk. így a kőbányai serfőzdék s a budafoki Hagenmacher-gyár évi produktuma ösz- szesen 800.000 hektoliter, a mi el is fogy asztatik. Ha már most a vendéglősök sörgyára az egész fogyasztást ki akarná elégíteni, legalább oly terjedelműnek kellene lennie, mint Prágában a Smichovi-gyár, mely a világ legnagyobb serfőzdéjének tekinthető s termelő-képessége évenkint 550 ezer hektoliter, de csak azért, mert a bécsi abzug-biernél is gyöngébb sört állít elő. Ám ott ennek a sörnek nagy a kelete, mert a kis korcsmák is 20—25, a nagyobbak pedig 30—40 hektoliter sört mérnek ki naponkint. Erre nálunk, a hol a borfogyasztás túlnyomó, semmi kilátás. De a tervezett sörgyár nem is produkálhatna ilyen mennyiséget, mert hiszen a számára vásárolt Hagenmacher-Sztehlo- féle telek 4000 □-méterrel kisebb a „Polgári serfőzde“ területénél is. Mindebből az következik, hogy a tervezett sörgyár 3 koronával nem adhatja olcsóbban a sörét s nem produkálhat annyit, hogy a részvényes vendéglősök haszna másfél millió koronára rúghatna. De bármennyi legyen is az uj I sörgyár haszna, az nem a vendéglősöké lesz, hanem a Hagenmacher czégé, a mely minden bizonnyal eléggé meg fogja fizetni azt a néhány vendéglőst, a ki figuránsként szerepel az igazgatóságban, ha ugyan igaz, ■ hogy a vendéglősök sörgyára tuldonképpen csak az uj Hagenmacher-gyár czége lesz. * Lippert Lajos vendéglős annak a kijelentésével bízott meg minket, hogy ő a tervezett sörgyár kezdeményezőivei összeköttetésben nem volt és nincs ; tehát ezeknek a megbízottai visszaélést követtek és követnek el, a mikor az ő tudta és beleegyezése nélkül, az ő nevében szólítanak föl vendéglősöket, mint Prindl Nándort is, részvények előjegyzésére. Lippert Lajos a leghatározottabban tiltakozik a qualifikálhatatlan eljárás ellen s ez utón figyelmezteti szaktársait, hogy méltó elbánásban részesítsék a nevével visszaélő gründolókat. A hamisított bort nem kell elfogadnunk. Az olyan árut, melynek elárusitását a hatóság megengedhetőnek nem tartja és a mely áru e miatt a kereskedelmi forgalom tárgyát nem képezheti, az eladó visszavenni köteles, tekintet nélkül arra, hogy az árunak erről a hiányáról a vevő már az ügylet megkötése alkalmával tudomással birt-e vagy sem. így döntött a Kúria 1905. deczember 1-én, 939/904. sz. alatt, mert azzal a beigazolt ténynyel szemben, hogy kolozsvári rendőrfőkapitányi hivatalnak a felsőbb hatóságok által is jóváhagyott határozatával a kérdéses bor mesterséges bornak nyilváníttatott és mint ilyennek sóval való denaturálása elrendeltetett, alperes eladónak az a védekezése, hogy a felperes vevő által alperestől elszállított borból alperes pinczéjében visszamaradt boralja a k-i rendőrkapitány által folyamatba tett eljárás folyamán természetes bornak bizonyult, figyelembe azért nem vehető, mivel az a kérdés, hogy a kolozsvári főkapitányi hivatalnak idézett határozata helyes-e és szabályosan keletkezett-e, birói utón felülvizsgálat tárgyává nem tehető, mert amiatt, hogy felperes a bort kellő időben nem kifogásolta és alperes rendelkezésére nem bocsátotta volna, alperes kifogással nem is élt, de ezzel a kifogással a hatósági eljárás fentebbi eredményre való tekintettel sikeresen nem is élhetett volna. Az a körülmény pedig, hogy az ügylet megkötése alkalmával felperes pinczemestere a bort megizlelte és azt kifogástalannak találta és ugyanezen alkalommal a bor le- pecsételtetvén, annak az ügylet megkötése után alperes részéről történt meghamisítása ki van zárva, sulylyal azért nem bírhat: mert ha elfogadtatnék is alperesnek az az álláspontja, hogy a bornak vízzel történt vegyesitése izlelés utján is megállapítható, az a körülmény jelen esetben döntő jelentőséggel akkor sem bírhatna, mivel az olyan árut, melynek elárusitását a hatóság megengedhetőnek nem tartja és amely áru emiatt a kereskedelmi forgalom tárgyát nem képezheti, az eladó visszavenni köteles, tekintet nélkül arra, hogy az árunak erről a hiányáról vevő már az ügylet megkötése alkalmával tudomással birt-e, vagy sem. A társadalmi állás. Igaz, hogy nem sokan, de vannak még most is olyanok, kik lenézik a pinczér-fog- lalkozást. Jelenlegi helyzeti viszonyunk azonban annyira megváltozott, hogy azok a pin- czérek, kiket mi szaktársnak ismerünk el, nem igen kifogásolhatók sem műveltségűk, modoruk, sem előzékenységük, vagy életmódjuk miatt. Magyarországon, hol a kereseti viszonyok nem a legjobbak, mégis azzal dicsekedhetünk, hogy egyes-egyedül magyar honfiakat alkalmazunk; nálunk külföldi pinczér nagyon ritkán, de akkor is csak mint volonteur lesz alkalmazva, de nem használható. Külföldön, legyen ez Páris, London, New-York, Peking, Sidney, a kerek föld minden nagyobb városaiban találunk idegen pinczéreket. Magam is bejártam egypár országot s volt alkalmam látni, mennyi magyar van kint és boldog; de aki itthon nem tudja megkeresni kenyerét, kint sem jut magasabb állásba. Mi könnyen felfogható; ügyetlensége, hanyagsága és tehetetlensége' elnyomja kis akaraterejét és kész a koldus, a szégyenletes hazafi. Büszkén és bátran mondhatom, magyar pinczér nem igen jut ebbe a helyzetbe s el kell ismerni azt is, hogy külföldön volt pinczéreink, főpinczéreink, üzletvezetőink és ezekből lett gazdák, kik majdnem mind — MÜTTL THÍ 1\ /l:7 porczellángyáros, császári és királyi udvari szállitő BUDAPESTEN. I IVrtiJriK. Gyár: VI. kér., Angyalföld. <s><8><$><8><8><$><$>«> Raktár és iroda: IV. kér., Dorottya-utcza I4. szám.
