Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-12-05 / 23. szám

XXII-ik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1906. deczember 5. („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. érsz. pínczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéházi segédek egylete“, a „Szatraár-Németi pinczér-egvlet a Székes- fejérvari pinczér-egylet“, a Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipártársulata“ az „Aradi pinczer-egylet“-nek, a „Szabadkai pmczér-3gylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások vendég­lősök es kávésok ipartarsulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek a „Székesfejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata“-nak és’az Országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, a „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“ a Gvőri vendég­lősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre“, a „Londoni Magyar Pinczér-Kör“ a „Pozsonyi pinczérek és markőrök Egyesületéinek 13" H8VAYALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 kor. II Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ |j Évnegyedre . . 3 ,, Laptulajdonos és feielős szerkesztő : j IHÁSZ GYÖRGY. ! i Szerkesztőség es kiadóhivatal: VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ík szám. Kéziratok és előfizetések ide íntézendők. Czim és jelleg. Mint századokon át annyiszor, nem­zetünk legutóbb ismét oly szomorú időket élt át, amikor elnyomás fe­nyegette. Ilyen időkben kétszeres szükség volt arra, hogy a nemzeti érzület mindenkiben eleven legyen, s hogy a mindnyájunk boldogulására, szabadságára induló veszedelem ellen egysziviien küzdjünk. Hogy a nemzet érzése mentői ha­talmasabban nyilvánuljon, erre min­den alkalmat meg kell ragadnunk, minden teret el kell foglalnunk. Magyarországunkkal, a nemzeti tö­rekvésekért való buzgóságunkkal min­denképpen tüntetnünk kell s nem sza­bad engednünk, hogy legyen bármily jelentéktelen terület, ahol a nemzeti érzületnek hiánya, foltja lehessen. Ez ugyan misjden öntudatos nem­zetnek normális törvénye; de úgy a veszedelem, mint a szebb jövő nap­jaiban nyoxnatékosabban, kötelezőb­ben egyaránt kell hangoztatnunk. Éppen ezért örömmel üdvözöljük azt a mozgalmat, amely a nemzeti viseletét akarja divattá tenni; öröm­mel azt, amely a hazai ipar pártolá­sát, illetőleg az osztrák kizárását czé- lozza; mert ezzel a nemzeti érzés foglal teret s a nemzeti vagyonoso­déi mozdittatik elő. Ez nem is lehet másképp, mert minden szellemi áramlat hatása a gya­korlati élet nyilvánulásaiban láttatja eredményeit. A korszellem befolyása ellen mi sem zárkózhatik el, sőt nem is sza­bad elzárkóznia ; mert ettől válik ter­mékenyebbé. Föieg áll ez az iparra, különösen a mi szakmánkra. Mindjárt szembeszökővé válik ennek az állításunknak az igazsága, ha egy kevéssé gondolkodunk a vendéglősök czimén és jellegén. Meddő, színtelen időkben keletkez­tek az ilyen czimek: Vörös ökör“, „Fehér farkas“, Arany bárány“. A nemzeti érzés hanyatlásának, a meghunyászkodás, hizelkedés szé­gyenletes napjaiban jött divatba a „Római császár“, „Hét választó“, „Radetzky“, „Windischgrätz“, „Csá­szárvadász“ stb. Amikor a nemzetet az önkény el­tiporta s vérbefojtani iparkodott, ül­dözve a nemzeti vonatkozásokat min­den vonalon, ekkor nyilatkozott meg a nemzeti szellem ily félénken : „Makra pipa“, „Csikóbőrös kulacs“, „Két huszár“, „Csikós“, „Tűri süveg“. Majd amikor leráztuk lánczainkat, rohamosan szaporodtak a nemzeti jogok diadalmaként az ilyen czégek: „Rákóczi“, „Zrínyi“, „Kossuth“, „Szé­chenyi“, „Szabadság“, „Kurucz“. A vendéglők czimeinek megválasz­tásában tehát a korszellem, a viszo­nyok befolyása kétségtelen. Nem is lehet ez máskép, mert a vendéglő akkor igazán vendéglő, ha nemcsak üzlet, hanem a társadalmi élet szín­helye. Ahol ez az élet lüktet, ott a ke­retnek, a külsőségnek is ennek az életnek a szelleméhez kell idomulnia. Ha voltak és vannak politikai diva­tok, úgy ezeknek a divatoknak a jel­lege vendéglőinkben domborodik ki leginkább. Éppen a jellegről akarunk szólni, arról, hogy vendéglőink czimiiknek megfelelő jelleggel bírjanak. Ha egy vendéglő „Rákóczihoz“ van czimezve, úgy abban minden kép Rákóczi idejének történetét ábrázolja, falain dicsőségét zengő költemények legyenek olvashatók, tárogatós zenénk az ő korának dalait kultiválja ; sőt ünnepélyeink is az ő emlékezetére j kuruczos szokásokkal rendezgessenek. Szóval a vendéglő czime jellegének kifejezője legyen; mert nem furcsa-e, ha egy „Kossuth“-hoz czimzett ven­déglőben idegen katonaképek vigyo­rognak ránk, a falakról német fel­iratok biztatnak a trinkolásra s a „Schrammel“ ländlerekkel gyötör bennünket. Mily szép volna, ha vendéglőink a kegyelet ébresztői volnának, ha egy- egy asztalnál márványtáblán olvas­hatnék : „Itt ült Vörösmarty.“ „Itt Szilágyi Dezső“. „Ott Vajda János“. Mindnyájan könnyen beláthatjuk, hogy egy-egy vendéglőnknek mily vonzóerőt adna a jellegzetesség s tör­ténelmi érdekű emlékeinek megőrzése. A czim és jelleg megfelelősége, illetőleg vendéglőinknél a specziális jellegzetességre való törekvés kétség­telen hasznot igér, mert a mai napság nyakra-főre engedélyezett vendéglők minden karakter híján vannak s leg­többször ezért lesznek kárbaveszett vállalkozások. Hogy a jellegzetességre való tö­rekvés mindenben a nemzeti vonat­kozásokat keresse, ez nemcsak a mai idők követelménye, nemcsak hazafiui kötelesség, hanem üzleti érdek is az idegenforgalomra való tekintetből. Telefons 63—90. FANBA ÁGOSTON HRLRSZMESTER BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok). Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. 8zállit a legmagasabb királyi udvar, valamint József főherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom