Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-11-05 / 21. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. november 5. A ki igazán jó és Ízletes szalámit akar venni, az kérjen Herz szalámit! Ezen legjobb hírnévnek örvendő magyar szalámi a legtisztább kezelés mellett kizárólag elsőrendű húsból készül Csak az a valódi Herz-féle szalámi, melynek rudja olompecsettel van ellátva, melyen a gyár védipnvp ■ látható amire ugv a rudakban, mint mint a » • r. . n • a IX. Kér., SoroKsári-ut 16. SZ. felvágott L állapotban való bevásárlásnál ügyeljünk. Kapható AftlM Fiai, BUílapeSt majdnem minden jobb csemege-, fűszer- es hentesüzletben. 7 n magyar- és olasz szalámi-gyár. Megszűnt a nyájaskodás. (A „Fogadót“ végre megfogadták!) Halottak napján virradóra óriási csoda történt. Megjelent megint a mi kedves élczlapunk, a „Fogadó“, — akiről a múltkor megemlékeztünk, — és az egész újságban sehol nem találunk nyájaskodást, handabandázást, hat fontos gorombaságokat és azokat az egyes rovatok közé beékelt érdekes jelmondatokat cs szállóigéket, amelyekben Boros Antal „kidobott maláta-vigécz“, Molnár bácsi az „Oricnt“-os „fölfuvalko- dott, gőgös, rosszindulatú és korlátolt eszü jellem", Petánovics „lóversenyi ha- szonvágyi élvező“ stb. stb. voltak rendszeresen a „Fogadó“ minden számában heteken keresztül. A nagy csodának a derék Flór Győző egy nyilatkozatában azzal adja magyarázatát, hogy ezekkel a lecsepüit, állandóan agyoncsepelt urakkal kibékült és most már a „kidobott malátavigécz“, a „korlátolt eszü, gőgös szállodás“ és a spártai jellemű, szeplőtlen, kiváló Flór Győző között szent a béke. Most már „egy kézre“ dolgoznak. Hogy mennyibe került a lebecsmérelt uj szövetségeseknek ez a béke, azt nem kutatjuk, de annyi bizonyos, hogy ezt a békét hetekkel ezelőtt is megvásárolhatták volna, mert akkor most nem volna a szövetkezés olyan kompromitáló. Flór Győző elég őszintén megmondja, hogy ő jóhiszemű félreértésből csepiilte le őket, mert azt hitte, hogy csak a maguk kezére akarnak dolgozni, mert nem az ő irodáját választották a szervezés fészkéül és mert kiakarták csöppenteni a malátás hordóból. Ezért nem kellett neki a „maláta“! De így most már nagyon üdvös és jó a „maláta!“ Valóban sajnáljuk, hogy ilyen lett a fordulat! Mert most már nem élvezhetjük többé mohó gyönyörűséggel azokat a válogatott jelszavakat, amelyek még a buskomor emberekből is kiváltottak eg-egy jóizü kaczajt a „Fogadó“ olvasása közben. A legújabb számban már mindenki igen becsületes ember. És ez felette unalmas dolog. Mulatságos most csak egy akad benne. Valami Hegyháty Sándor nevű ur magya- rázgat a szellemi vakság káros voltáról, — bizonyára saját tapasztalatai alapján — és szól a „Vendéglősök Lapjáról“ is. Oh, csak tessék mulatni! Mi nem haragszunk érte. Mi nem polemizálunk. Mi igen jókat mulatunk Hegyháty Sándor és Flór Győző urakon. Mi egy szóval se állítottuk, hogy pl. Tóth Endre ur, a néhai kitűnő nyugdijin- tézeti taggyüjtő ne volna olyan nélkülöz- hetlen férfiú, aki nélkül a vendéglős-ipar nem érne egy fabatkát se. Oh, mi megvagyunk elégedve Önökkel! Folytassák kedves uraim, most már mi rajtunk! És hogy ne vádoljanak kenyéririgységgel bennünket, ime szolgálunk egypár uj szállóigével, helyezzék be a „Fogadó“ legközelebbi számában az egyes rovatok közé pl. ezeket a jelszavakat: „Nem mind boroz, ami Boros“. „Jobb ma egy malátagyár, mint holnap egy túzok. „Ki korán kel, részvényt nyer.“ „Jobb egy sovány béke, mint egy zsíros perpatvar.“ „Nesze részvény, fogd meg Jól.“ „Bolond lyukból, bolond szél fúj!“ A közönség majd bizonyára megérti és méltányolja az önök önzetlen — őszinteségét ! A boritaladóra vonatkozó adatok. Szőlőmivelésünk, mely még alig heverte ki azt a rázkódtatást, a mit a filloxera- vész zúdított rá, újból válság előtt áll. De míg a filloxera által okozott veszedelem hatása csak fokozatosan egy évtizednél hosszabb idő alatt nyilvánult az egész országban és közben már annak leküzdésére szolgáló eszközök is rendelkezésünkre állottak, addig a mostani válság összeroppanással fenyegeti egyszerre egész szőlőtermelésünket. Értve alatta az értékesítési nehézségek nyomán járó tulpro- dukezió veszedelmét. Túltermelésről beszélni akkor, midőn a szőlővel beültetett terület ma még mindig körülbelül egy negyedével kisebb mint 20 év előtt és mikor ma, daczára az újonnan telepitett szőlők nagyobb termékenységének, még mindig csak felét termeljük annak a bormennyiségnek, mit a régi időben, pedig azóta az ország lakossága is legalább 15 százalékkal szaporodott, első pillanatra visszásnak tetszik, de a valóságnak megfelel. Borfogyasztása hazánknak az utolsó évtizedekben olyan ijesztő mértékben csökkent, hogy ma az összes európai bortermelő államok közt (az egy Németország kivételével) a mi hazánkban van a legalacsonyabb átlagos borfogyasztás. Ezért áldoztak szőlőtermelőink emberfeletti munkát szőlőik felújítására, ezért fektettek bele egy félmiíliárdnál nagyobb összeget — nagyobbára nem is saját készpénzünket, hanem kölcsönvett tőkét — szőlőmbe, azért fáradtak, küzködtek, tanultak egy évtizeden át, hogy végre ez legyen az igyekezet pozitív eredménye ? De ezért áldozott a földmivelésügyi kormány is 15 év alatt 17 millió koronát szőlőink felújítására, hogy azon nagy áldozat- készségének ez legyen a gyümölcse ? Már pedig a dolog úgy áll, hogy tiz- ezerjei a holdaknak, melyek az utolsó 3—4 évben lettek telepítve, még nem termőképesek, a mellett a felújítási buzgalom számos hegyvidéken, de főleg az Alföldön még nem szállott alá, úgy hogy minden valószínűség szerint 5—6 év múlva jó esztendőben a mostani bornak kétszerese fog teremni. Mitevők leszünk akkor borainkkal és mily árakon leszünk kénytelenek akkor termésünket vesztegetni ? A kivitel fokozásában nem bizakodhatunk. A vámkülföldön a franczia, olasz és spanyol olcsó tömegborokkal árban soha sem leszünk képesek versenyezni. Az Ausztriába való kivitel fokozására sincs kilátásunk, sőt örülnünk kell, ha ezt a pr ezot továbbra is a mai mértékben megtart* hatjuk. Ha nem sikerül belföldi borfogyasztásunkat lényegesen felemelni, úgy az évről-évre szaporodó bortermések mellett még akkor sem lesz szőlőgazdaságunk hasznot hajtó, ha sikerül végre uj bortörvény megalkotása által a borhamisítást is jelentékenyen korlátoznunk. A bor ősidők óta nemzeti italunk. És nincs még egy terméke hazánknak, melynek a világversenyben már a régi időben oly hírnevet lettünk volna képesek szerezni, mint épen a bornak. A mellett a szőlőmivelés egyik legfontosabb közgazdasági águnk. A magyar szőlőben fekvő érték a legalacsonyabb számítás szerint is az egy milliárd korona értékét meghaladja, mig a jelen alacsony évi termések értéke is 120—150 millió korona, közt ingadozik. Nincs még egy mezőgazdasági termény a gabonaféléken kívül, mely annyi évi napszámot igényelne, mint éppen a szőlő. Egy kát. hold rendes évi megmunkálása körülbelül 80 napszámot követel, tehát a 503.000 kát. hold évenkint több mint 40 millió napszámot emészt fel. A szőlőbirtokosok számát együttesen 430.000-re tette az 1895-i mezőgazdasági statisztika, ezek családtagjaikkal és a borvidékeken lakó napszámosokkal együtt, kiknek az év hat hónapjában a szőlő képezi legfőbb kereseti forrásukat, hozzászámítva a vendéglősök és borkereskedők, a kádárok, kovácsok, egyéb kisiparosok újabb tízezreit, a kiknek megélhetése szintén a borral szoros összefüggésben áll, bátran mondhatjuk, hogy összesen legalább 2—2V2 millió ember, tehát a lakosságnak 10—12°/o-a van a szőlőmivelés fellendülésénél vagy pusztulásánál közelről érdekelve. De ha ettől eltekintünk is, társadalmi, kulturális és morális szempontok szólnak a mellett, hogy borfogyasztásunk lehetőleg •emeltessék. A bor a legegészségesebb szeszes ital. Egészségesebb, mint a sör, mely lustit és puffaszt és sokkal egészségesebb, mint a pálinka, mely a fogyasztás arányai szerint gyorsabban vagy lassabban ölő méreg. Mig a mérsékletes borfogyasztás az egészséges ember erőit fejleszti, a betegeknek és lábbadozóknak gyógyszerül szolgál, az öregeknek életkedvet ad, addig a pálinka — bár pillanatnyilag talán, az izgatás folytán — ad is erőt, de a munkakedvet mindenesetre aláássa, az erőket csökkenti, a szellemi képességet megöli, a családi békét feldúlja, az embereket bűnre csábítja, elzülleszti, a jövő generá- cziót nyomorékká teszi. Már pedig nálunk a borfogyasztás rovására a pálinkafogyasztás öltött ijesztő mértéket s igy az állam fejlődésének, a lakosság egészségének legfőbb érdeke, hogy ez az arány mielőbb a borfogyasztás javára billentessék. * Az elmondottak után világos, hogy az államnak elsőrendű érdeke szőlőtermelésünk fenmaradása és fejlesztése, a mi csakis a borfogyasztás emelkedése utján lesz elérhető. Ennek folytán az államnak mindent el kell követnie arra nézve, hogy ez Vásároljunk SCHNITZER MÓR, magyar teakereskedőnél! Ajánljuk a t. kávés és vendéglős urak figyelmébe a kitűnő és elsőrangú teakereskedést. Budapest, V!., Váczi-körut 9. (Szerecsen-utcza sarok.) Alapittatott 1850-ben.
