Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-11-05 / 21. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. november 5. HERRMANN J. L cs. és kir. fémáru-gyár. Budapest, IV., Eskü-ut 6. Ajánlja a legszolidabbnak elismert gyártmányait alpacca-ezüs* chinai ezüst s alpaccából szálloda, kávéház és vendéglő felszerelések. Árjegyzékek, költségv. díjmentesen. Alapítási év 1819* Kell-e hát sörgyár? R vendéglősök sörgyára kérdéséhez. Az a fölmerült furcsa idea, hogy a vendéglősök a maguk körében részvénytársasági ilapon gründoljanak egy nagy, uj sörgyárai tgyre érdekesebb stádiumba lép. Valóságos mulatságot szerez az a harcz, amely kétféle irányban, külömböző felfogások és érdekek összeütközéséből származik. Mi egy részvénytársasági alapon létesítendő vendéglős sörgyár eszméjét elejétől fogva helytelenítettük. Se mellette, se ellene állást nem foglaltunk, hisz sem egy, sem más részről semmi érdekünk benne nem volt s ha lett volna is, mi az egyetemes vendéglösség érdekét nemcsak a magunk kicsinyes érdeke, hanem mindenek fölé helyeztük. Ellenben feladatunk és kötelességünk, a mint azt 22 éven át híven teljesítettük, okosan és a szaksajtó hivatásához méltóan, őszintén hozzászólni, minden akczióhoz, mely a vendéglősök nevében indul meg. A jelenben tervezett sörgyárat a hazai vendéglősök zsebére alapítják. Az egyetemes vendéglősségre számítanak, hogy az majd részvényeket jegyez, fogyasztó is lesz és akkor majd pár millióval fölépül a sörgyár. Ezen idea szolgálatában egyrészről vagyonos és komoly emberek állanak, akik jóhiszeműen cselekesznek, másrészről egyes érdekcsoportok, akik magánérdekből akarnának gyárat emelni, harmadik részről pedig olyan üres zsebü Walterek és kétségbeesett exisztencziák, akik a Don Quisott szélmalom harczánál komikusabban rugdalódznak, hogy maguknak a sörgyár révén egy kis exisz- tencziát teremtsenek. Nem is komikus, hanem undorító már az a könyökölés, gorombáskodás és erőszakoskodás, amelyet a sörgyár gründolásáért egyik szaksajtó orgánum hibbant elméjű tagja folytat, hogy magának érvényesülést szerezzen. A sörgyár részvénytársaság alapítása mindenképpen képtelen és hiú gondolat. Mert mit gondolnak az ábrándozók, hogy a fönnálló sörgyárak ölbe tett kezekkel fogják-e tűrni a nagy lármával, dobveregetéssel készülő konkurrencziát? * A vendéglősök egyszerűen maguk ellen csőditenek egy nagy konkurrens akcziót, mikor részt vesznek a sörgyár alapításban. Mert a sörgyárosok minden utczában tiz helyiséget nyitnak meg vendéglőnek, olcsóbban fogják adni a sört és a vendégek bizonyára majd inkább ezeket a helyiségeket fogják látogatni. Ezzel azt értük el, hogy a kontár-vendéglősök hires sörgyára megbukik, a részvényesek pénze odavész és egy sereg vendéglős konkurrencziát kapván nyakába, a bukás szélére jut. A jóhiszemű, derék, vagyonos gründolók tehát elszámitották magukat. De elszámitot- ták magukat azok is, akik magánérdekből igyekeznek e jó jövedelmet Ígérő sörgyárat fölállítani. Flór Győző akcziójáról nem is érdemes szólni. Ő egy Don Quisott ebben a harcz- ban, aki ellenségnek nézi a szélmalmot és neki ront annak is. Ami az ő kirohanásait illeti, legföljebb csak arra ad okot, hogy egészségi állapota fölött agódjunk. Ha megmaradt volna a régi mestersége mellett, biztosan boldogabb ember volna. Flór Győző gründoljon Durable-mühelyeket és ne igyekezzék Napóleonná lenni, mert Napóleon csak egy volt, aki korzikai ügyvédből vi- lágurrá lehetett. Csak nem gondolja, hogy ő rá fogják bízni milliónyi vagyon sorsának intézését? Csak nem gondolja, hogy a vendéglösség benne látja jövendő boldogulásának Mesiását? Ilyen merész fantáziát csupán beteg elme szülhet. De e rugdalódzás nem csak komikus, nem csak undorító, hanem bűnös is, mert könnyelműen a szegény vendéglösség zsebére utazik. Gazdag emberekre nem lehet bízni, mert azok — szerinte is — magán érdekből cselekesznek és kezükbe akarják kaparitani a gyárat. Szegény embereknek pedig nincs pénzük hozzá. Mit akar tehát Don Quisott? A szélmalom harczot! . . . Ezért nem helyeseltük kezdettől fogva a sörgyár alapításának eszméjét. Fölösleges is. Van elég tisztességes sörgyárunk, amely becsülettel látja el a fogyasztó vendéglősséget. Lucius Licinius LuculSus. — Mozaikok a nagy inyenczről. — Irta Bauer Károly főszakács. A görögök és latinok vallásában a legtöbb foglalkozásnak megvolt a maga istene, így pl. Mercurius isten a kereskedőké, Neptunus pedig a vizeké, illetve a hajósoké. Ezekhez az istenekhez fohászkodott, ezeknek mutatott be áldozatot a görög, a római, hogy vállalkozásai sikerüljenek. Voltak azután kisebb rendű istenek, illetve emberekből az istenek által örök ifjúsággal megáldott félig istenek, a kik hasonlóan védői lettek egy-egy foglalkozásnak, így pl. az örök ifjú Ganymedes a legfőbb istennek, Jupit~rnek volt a pohárnoka s egyszersmind az asztalnokok, tálnokok és pinczéreknek védője. A mi korunkban aztán gyakori szokás lett, hogy egy-egy kereskedő, illetve hajós-egylet vagy lap magát Mercurius- nak, Neptunusnak titulálja, a mivel azt akarja jelezni, hogy mintegy ennek az oltalmába ajánlja magát. Sok egylet, lap czimén kívül pecsétjébe véseti e rómaigörög, részben vallási, részben világi alakokat. Ez utóbbit tette a „Magyar Szakácsok Köre“, a midőn pecsétjébe a hires római inyencz és hadvezér nevét és alakját felvette, bevésetté. A kör nagyérdemű elnöke Palkovics Ede ur gondolata veit, hogy legalkalmasabb, a kör hivatását már a pecséten is legjobban kifejező dolog az, ha a kör pecsétjére Lucius Licinius Lucullus arcz- képét vési be. S abban a tekintetben is kiváló történeti érzékének adta tanujelét az elnök ur, hogy nem elégedett meg Lucullus közforgalomban lévő képmása reprodukálásával, hanem széles körű nyomozást, kutatást végzett arra nézve, hogy hol van meg Lucullus legrégibb, esetleg leghüebb képmása. Erről a legrégibbről akarta a pecsét részére készítendő képet csináltatni. Az ügybuzgó elnök ur kutatásaiban segédkezett e sorok Írója is, a mennyiben sikerült kettőjüknek Lucullus-nak egy XVI. századi szobrát felfedezniük, a melyet a szentpétervári hires czári képtárban, az „Ermitage“-ban őriznek. Megszerezték a mellszobor hasonmását s erről való a mi körünk pecsétje. A hasonmásról, illetve a mellszoborról annyit kell megjegyeznünk, hogy az nem egykorú, Lucullus idejéből való szobor. Lucullusról, a ki a Krisztus előtti első században élt, egykorú képmásunk nincsen. A mi körünk pecsétjén levő kép olyan, a milyennek Lucullust a XVI. századi szobrász magának elképzelte. Tehát a kép épp olyan képzeleti, mint a milyenek azok a képek, a hol Lucullus kövér ábrázattal van rajzolva, mintha az inyenczségből meg lehetne kövéredni. Ha azonban igy egyet-mást szóltunk körünk pecsétjében lévő Lucullus képmásáról, hadd szóljunk pár szót magáról Lucullus-r6\. Mind csupa ismert dolog s mi is csak más, közkézen forgó könyvek nyomán mondjuk az alábbi sorokat. Az emlékezetbe való felidézés növeli az ismeret biztosságát s ebből a szempontból nem árt, ha elolvassuk a következőket. Lucullus korának, a Krisztus előtti első századnak egyik legjelesebb, legszerencsésebb hadvezére volt. De nemcsak hadvezér volt. Élete vége felé megírta emlékiratait, életét, a mely müvei azonban elvesztek. Az íráshoz nyugodt életre volt szüksége, a melyet nagyúri kényelemmel, fényűzően berendezett Róma melletti villáiban s még híresebb kertjeiben élvezett is. Mint hadvezér, a ki hadjárataival a római köztársaságnak nagy hasznot hajtott, roppant vagyonra tett szert. Mindenütt, a hol hadakozott, mérhetetlen kincseket rabolta- tott el s vitette Rómába, villáiba. Itt aztán másoknak is juttatott e javakból. A római népet többször megvendégelte, Írókat és művészeket pártfogolt. Műveltségével, szelídségével, bőkezűségével sok volt a barátja, így váltak híressé lakomái is, a melyek érdekében a legnagyobb áldozatoktól sem riadt vissza. Beszélik, hogy egyszer egy nagy társaságnak olyan ebédet adott, a melyen az egyik húsétel csupa pávanyelvből készült. Képzelhető, mennyi szegény páva siratta meg e lakomát s ha van beszédük a madaraknak, talán még most is rebesgetnek róla a pávák egymás közt. Egy másik eset a cseresnye történetéből meríthető. Lucullus több sikeres hadjáratot viselt Kis-Azsiában. Egy ilyen alkalommal Kerasus városában látott olyan gyümölcsöt, a milyen egész Olaszországban nem volt. Ez a gyümölcs a cseresnye „Asbestoid“ A legszebb és legtartósabb' — Prospektus, minta és árlapok kívánatra ingyen és bérmentve. SÁTORI, FRANK, VÖLKER RSBESTOIb dombormű és épület-diszitménysk gyára Budapest, VI., Hungária-körut 72. sz. Menyezet és faldiszitések, valamint falburkolatok (lambériák) szab. Asbestoid- bol, domborművű kivitelben, szállodák, vendéglői és kávéházi helyiségek’ részére.
