Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-10-20 / 20. szám

4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. október 20. A ki igazán jó és Ízletes szalámit akar venni, az kérjen Herz szalámit! Ezen legjobb hírnévnek örvendő magyar szalámi a legtisztább kezelés mellett kizárólag elsőrendű húsból készül. Csak az a valódi Herz-féle szalámi, melynek rudja ólompecséttel van ellátva, melyen a gyár védjegye: látható, amire úgy a rudakban, mint mint a ' . = n , x IX. kér., Soroksári-ut 16. felvágott állapotban való bevásárlásnál ügveljünk. Kapható Hpr>7 A r IT19 H rlííl Kllfl5) HPQt minden jobb csemege-, fűszer- és hentesüzletben. IICI ™ 1111,1 1 Iai? WUUCipOOI sz. majdnem magyar- és olasz szalámi-gyár. Weigand József. (Mai képünkhöz.) Egy képzett, kiváló vendéglős szaktársunk arczképét mutatjuk be olvasóinknak, aki még nemrégiben is Ő fensége néhai József kir. főherczeg kitüntetett gondnoka volt az alcsuthi udvarnál, egész annak föloszlásáig. Weigand József, a Nádor-utcza 13. sz. alatti vendéglő uj tulajdonosa, melyet napok­kal ezelőtt vett csak kezelésbe. A Weigand-család, százados vendéglős család. Atyja Weigand István immár 25 éve vezeti a tétényi tiszti étkezdét, melyet 70.000 korona költséggel maga épített föl kitűnő ízléssel és néhai József főherczegnek 35 éven át kinevezett cs. és kir. udvari hentese volt. Weigand József 1877. márczius 2-ikán Tabajdon, Fehérmegyében született. Úgy atyja, mint művelt lelkű édesanyja, született Kiss Erzsébet úrasszony, a leggondosabb nevelésben részesítették. Középiskoláit és az állami felső építő ipar­iskolát Budapesten végezte kitűnő sikerrel. Mint műépítész sok kiváló monumentális mű építésében részt vett. Hét évig volt a hires Schubert és Hikisch műépítész czégnél, továbbá Czigler műegyetemi ta­nárnál és Mann József építőmesternél. Atyjának tétényi katonai lövöldéiét is ő építette. Soká vezette édesatyja oldala mel­lett a tiszti éttermet s az üzleti gyakorlatba testvéröcscseit is bevezette. Innen ment 1902-ben József kir. főherczeg alcsuthi udvarába, ahol 1905-ig mint udvari gondnok működött. A főherczeg magas ki­tüntetésével jutalmazta hű és érdemdús mun­kásságát. Az alcsuthi udvar föloszlattatván, mint a legkitűnőbb bizonyítványt nyert udvari tiszt­viselő távozott és jutott arra a gondolatra, hogy megvalósítja kedvencz eszméjét és ven­déglőt nyit. 1905. január 21-én oltárhoz vezette C z e i- n e r Mária urhölgyet, C z e i n e r köztisztelt és tekintélyes nagyiparos leányát, aki rend­kívül müveit lelkű, szeretetreméltó nőnek és kiváló gazdasszonynak bizonyult. Weigand József most bájos nejével megvette a Nádor-utczai vendéglőt és vele a magyar vendéglős-ipar egy kiváló, képzett és jeles taggal szaporodott. A pompás konyha, melyet Weigandné úr­asszony személyesen vezet és igy rendkívül népszerűvé fog csakhamar válni a Lipótváros­ban, érdekes speczialitással kedveskedik a vendégeknek. Hetenkint kétszer, minden szerdán és szom­baton disznó-tor van a vendéglőben, al- csuti mintára. A boldogult főherczeg ugyanis nagyon szerette ezeket a disznó-torokat s Weigand József teljesen úgy állítja elő, mint ahogy 35 éven át készítették azt az alcsuthi udvarnál. A közönségre nagy szerencse, hogy egy ilyen vendéglős otthonát keresheti föl és mi is büszkék lehetünk, hogy iparunk egy ilyen érdemes taggal gyarapodott. fi budapesti pinczéregylet memoranduma. fl miskokzi kongresszus színe előtt. (Folytatás .) Ezekben körvonalazván jogos és méltá­nyos kívánságainkat, meg vagyunk róla győ­ződve, hogy a tekintetes czim, épp oly jó- akarólag fogja eme kérelmeinket elbírálni, mint amily mértékben mi a vendéglősök ér­dekeit szem előtt tartottuk, sérelmeink egybe­állításánál. Kérjük a t. czimet, fontolja meg jól, hogy kérelmeink nem involválnak ha­talmi túlkapást vagy tultengést. Mi csak azt kérjük, ami nemcsak a pinczérekre, de a vendéglősökre is előnyös. És mivel a do­log igy áll, bizva-bizunk a tekintetes főnöki kar jóindulatában s erős a hitünk, hogy ipa­runk javára és felvirágoztatására, kérelmein­ket teljesíteni fogja. Kik egyébiránt Vagyunk a t. Czimnek kész­séges tisztelői. A szövetség közgyűlésén a memorandumot Gun del János kisérte először a következő megjegyzésekkel: Tisztelt közgyűlés! Jól tudjuk mindnyájan, hogy a közvetítőknek a kizsákmányolása és visszaélése, amelynek napról-napra tanúi le­hetünk, tűrhetetlen. Sokkal czélszerübb volna tehát, ha egy olyan intézmény volna léte­síthető, amelynek utján a közvetítést czél- tudatosan eszközölni lehet. Ez rendkívül fon­tos volna, bár azt hiszem, hogy ezeket a közvetítőket nem lehet közösen mellőzni. Jól tudjuk, hogy tavaszkor, amikor kezd a nap sütni és a személyzet már a fürdőkre és a nyári helyekre gondol, akkor bizony oda kell fordulni az embernek, ahol alkal­mazottat találhat és szerezhet. Hiszen ily kö­rülmények között, ha kategorice azt mon­danánk ki, hogy alkalmazottért csak a pin- czérek szakegyesületéhez lehet fordulni, bi­zony meg volnánk akadva. Hát az a kérdés egy nagy tengeri kígyó, megoldása évek óta húzódik és ki tudja, mi­kor leszünk vele készen. Nagyon lényeges és kívánatos volna, hogy a kérdést mielőbb és minél gyorsabban rendezzük. Azért én szív­ből és melegen ajánlom, hogy még mielőtt a végleges megoldás bekövetkezik, támogas­suk teljes odaadással a pinczérek közvetítő intézetét, így talán közös érdeket szolgálunk és a czélt is hamarabb érhetjük el, Nem titkolhatom azonban, hogy vannak bizonyos aggodalmaim. Aggodalmaim vannak azért, mert a mai szocziálisztikus mozgalmu világ­ban olyan jelenségek ötlenek szemünkbe, a melyeknek következményeit előre kiszámí­tani nem lehet és bizony nem tudjuk, hogy az ilyen mozgalmak hova czéloznak, hova vezetnek. Én azt mindenesetre kárhozatos- nak tartanám, ha az ilyen közvetítő intézetek szocziális kérdések megoldásába mennének és működésük olyan irányban mozogna, mint a kávéssegédek elhelyező intézetéé, ahol parancsolólag kimondják annak az alkalma­zottnak, aki közvetítésért hozzájuk fordul, hogy ennyit és ennyit kell követelned. Az ilyen intézmény aztán a legnagyobb terroriz­must fejti ki, elmennek a főnökökhöz és az alkalmazottak nevében, akik még szerződ­tetve sincsenek, követelményeket állítanak fel és bojkottal fenyegetnek. Nagyon félek, hogy a pinczérek is ilyen kizárólagos közvetítési intézettel ide törekszenek. Ennek daczára úgy az én törekvésem, mint az országos szövetség igazgatóságának törekvése, egybe­hangzóan a budapesti ipartestület törekvé­sével oda irányul, hogy a pinczérekkel egyet­értésben olyan módot találhassanak a hely- közvetités kérdésének rendezésére, amely mód aztán főnököt és alkalmazottat egyaránt kielégítheti. így békés utón inkább lehet czélt megvalósítani, mint örökös harczok árán. Hiszen a pinczérek is arra törekszenek, amit mi akarunk. Nekik is be kell látniok, hogy nem mindig lesznek alkalmazottak és az ő törekvésük is az, hogy főnökök legye­nek. Be kell látniok, hogy ami nekem ma tetszene, holnap, ha vendéglős leszek, nem fog tetszeni. Ezzel is kell a pinczérnek szá­molni. Mindezekről különben bővebben fo­gunk szólani akkor, amikor előterjesztjük a budapesti pinczérek egyesületének a memo­randumát, amelyet úgy a budapesti ipartes­tülethez, mint az országos szövetség közgyű­léséhez beküldtek. Az indítványok előterjesztése után azután tárgyalták a memzorandumot és Gundel Já­nos elnök azt a következő szavak kíséreté­ben terjesztette elő: Tisztelt közgyűlés! A budapesti Pinczér- egylet egy memorandumot intézett a ven­déglősök Országos Szövetségének közgyűlé­séhez. Ez nagyon fontos tárgy és szükséges­nek tartom, hogy a pinczéregyesület memo­randumát nagy figyelemmel kisérjük és le­hetőleg olyan határozatot hozzunk annak tárgyában, hogy az a jó egyetértés, amely eddig uralkodott a budapesti ipartársulat és a budapesti pinczéregylet között, fentartas- sék és a jövőben se legyen koczkáztatva. Ez a 'memorandum olyan kívánságokat tar­talmaz, amelyekből jó egyik-másik dolgot elfogadni; sok lesz olyan is, ami egy ki­csit aggályos, de azért megfontolás tárgyává kell tenni; mindenesetre azonban a leg­messzebbmenő méltánylással és jóakarattal kell e memorandumot tárgyalnunk. Min­denek előtt méltóztassanak meghallgatni a memorandumot, amelyet fontosságánál fogva teljes szószerinti szövegében fog felolvasni dr. Solti Ödön ügyész ur. (Felkiáltások Már elmúlt egy óra! A lényeget kérjük! Zaj. El­nök csenget.) Elnök: Kérem tessék nyugodtan meghall­gatni, mert ezt egész terjedelmében fel kell olvasnunk. (Felkiáltások: Tárgyalta már az ipartestület,) Nem tárgyalta! De a kettő egy­mástól külön áll. (Folytonos felkiáltások.) Halljuk a memorandum lényegét! (Nagy zaj.) Elnök: Kérem az urakat, hallgassák meg nyugodtan ezt a memorandumot, mert ez a legelemibb kötelességünk és majd azután határozunk afelett, hogy belebocsátkozzunk-e a memorandum érdembeni tárgyalásába, vagy pedig előkészítés végett kiadjuk az igaz­gatóságnak. Kérem az urakat, hallgassák meg nagy figyelemmel. A kongresszusnak már távozófélben levő nagyszámú tagjai visszatérnek, elfoglalják helyeiket és dr. Solti Ödön ügyész felolvassa a budapesti pinczéregylet memorandumát, a melyet mindinkább növekvő érdeklődéssel hallgatnak végig a közgyűlés tagjai. A memorandumhoz elsőnek Barnay An­dor (Nagymihály) szólott a következőképen: Tisztelt közgyűlés ! Én szivvel-lélekkel csat­Vásároljunk SCHNITZER MÓR, magyar teakereskedönél! Ajánljuk a t. kávés és vendéglős urak figyelmébe a kitűnő és elsőrangú teakereskedést. Budapest, VI., Váczi-körut 9. (Szerecsen-utcza sarok.) Alapittatott 1850-ben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom