Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-10-05 / 19. szám

1906. október 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 F. M. K. E. Szántói savanyúviz Honi termék, legkiválóbb termésietes szénsavas savanyúviz. Ne igyunk idegen vizet, hanem pártoljuk a magyar terméket, szállodák, vendéglők és kávéházakban fogyasszuk a FMKE fröcrcsöt. c&> <#> <#> Kizárólagos főraktára : PÉCZELY és GEBHRRD, Budapest, II. kér., Batthyány-utcza 3. sz. Telefon 40—97. 4 £ Kapható mindenütt. # <C <6 Telefon 40—97 a pinczérséget sújtó áldatlan, ügynöki zsaroló rendszer, a főnökök pedig szakszerű kezektől vezetett közvetítés révén szakembereket fog­nak kapni, nem befolyásoltatván az ügynöki rendszer fattyúhajtásaitól, midőn az ügynök képes a segédet helyéről csak azért elcsalni, vagy élzavartatni, hogy uj 'elhelyezésre al­kalma legyen és ennek révén úgy a főnö­kök, mint az alkalmazottak pénzét zsebre vághassa. bátrak vagyunk nyomatékosan a tekintetes czim szives figyelmébe ajánlani, hogy mi nem önző érdekeket szolgálunk, hanem tisztán iparunk felvirágoztatásán munkálkodunk és joggal reméljük, hogy a tekintetes czim ebbeli nehéz munkánkban mindenképen se­gítségünkre siet. Javaslatunk tehát ez: Mondja ki a tisztelt testület közgyűlése, hogy tekintettel arra, hogy úgy a Budapesti Pinczér-Egylet, mint a Budapesti Kávéssegédek Szakegylete ön­álló, az egész országot ellátni képes elhelyező intézetekkel bírnak, a helyközvetitést pro- grammjából kikapcsolja —,s személyzet-szük­ségletét az ügynökök kizárásával fentnevezett egyleti ingyenes elhelyezőknél s még eset­leg a vidék több pontján felállítandó ha­sonló intézeteknél szerzi be, s erre tagjait határozatilag kötelezi. Nem kisebb sérelmük a pinczéreknek az, j hogy jövedelmük a közönség nagylelkűségé­től vagy éppen gavallér-szeszélyétől függ és figyelemreméltó, sokszor emberfölötti fárad­ságos munkájukért nem becsületes bért, ha­nem feléjük dobott «borravalóit kapnak. Ez az állapot egyrészt önérzetüket sérti és társadalmi helyzetüket önmaguk előtt le­alacsonyítja. De másrészt anyagilag is ká­ros, mert bármily komoly és szükséges mun­kát végeznek is, mégis a közönség adakozó kedvétől függ a megélhetésük. A sajtóban és a közönség körében több­ször merült már föl humánus igyekezet, hogy e barbár állapotokon változtassanak. De az igyekezet mindig kudarczot vallott, mintha csak leküzdhetetlen akadályok lettek volna az útjában. Pedig a külföld bőséges példát nyújt rá, hogy a változtatás nemcsak nem lehetetlen, de okvetlenül szükséges is, nem a pinczérek, hanem a fogyasztóközönség érdekében. El­lenkezőleg, ez a nálunk divatozó rendszer a lehetetlen, úgy a vendéglős, mint a pinczér, valamint a közönség nézőpontjából, Külföldön egy pinczérnek 4 asztala van, amelyeket kiszolgál és egyúttal beszedi az általa felszolgált ételek és italok árait is. Egy­úttal számlára írja az ő megállapított diját is. Ilyenformán nincs a vendég kénye-kedve, avagy adakozási készségének kiszolgáltatva. Ez ugyan nem nagy kereset, de viszont a pinczér tudja, hogy asztalainál mennyi ven­déget helyezhet el s mint gondos kereskedő iparkodik, hogy minél több venciéget he­lyezzen el s előzékeny modorával azon van, hogy minél nagyobb fogyasztást érhessen el. A mai éthordói kereset a pinczérség hely­zetét tarthatatlanná tette. Az általános drága­ság következtében a vendéglőket látogató közönség kevesbbedett, aki pedig oda van kényszerítve, a vendéglős által felemel: ételt ; valahogy csak megfizeti, de borravalóra, pláne három borravalóra, főpinezér, éthordó, boríiu, már nem jut. Így hát egyedül a fő­pinezér, aki előtt resteli a Vendég, hogy borra­valót neki ne adjon — keres, de az éthordó­nak felkopik az álla. Régente az éthordónak 15—20 forint fi­zetése volt és alkalmazása helyén lakást is kapott, emellett szép mellékkeresete; ma 6, 8, 10, 12 forint a fizetése, lakás nélkül Fi­zethet kapupénzt, egyéb keresete pedig egy harmadára olvadt le. A mai pinczér tehát tisztán arra van utalva, hogy a vendéggel szemben oly magaviseletét tanúsítson, hogy abból a borravalót kikoldulja vagy arrogáns magaviseletével kierőszakolja. Sőt a kény­szer arra is ráviszi, hogyha alkalma akad, hogy még bűnös útra is lépjen, ha meg­élni akar. jWiért kell éppen a pinczérnek annak lenni, akit saját munkaadóik szorítanak arra, hogy minden emberi önérzetükből kivetköztetve koldus módjára kelljen életét tengetni. A mai magyar pinezéri rendszer szégyene a magyar- országi vendéglős karának. Egy ipar, amely segédeit a íogyasztóközönség terhére, azok önkéntes adományaiból való megélhetésre szorítja, az nem tarthat számot tiszteletre, megbecsülésre. Már pedig nem hiszszük, hogy iparunk nagynevű vezetői, valamint az összvendéglőskar ezt nem tudná! Még ke- vésbbé hiszszük, hogy ezt a mai alkalmat meg nem ragadnák iparunk tekintélyének és gazdasági fellendülésének érdekében. Remél­jük, hogy a t. czim kimondja, hogy a főpin- ezéri rendszer beszüntetendő és kimondja a «Revue»-rendszer életbeléptetését. Ennek a rendszernek előnyei a követke­zők : 1. A nagyközönségnek, amely nagyfor- galmu éttermeket látogat, nem kell a főpin- ezérre sokszor fél óráig is várnia, mig fizet­het, Megszabadul egy felesleges borravaló kiadástól s nem kell aggódnia, hogy a «fő- pinczér»-rel szemben «smuezig lesz, úgy mint azt manapság tapasztaljuk és nem kell feles­legesen tékozolnia a borravalóval, hogy elő­kelőnek és gavallérnak látszódjék. 2. A pinczérnek, aki munkájáért munkaadó­jától fizetést nem kap s ha kap, az csak koldusalamizsnának tekintendő, oly csekély — nem kell arczpirulva megalázkodnia, hogy evvel magának a borravalót bivtositsa, mert a tízszázalékos kiszolgálási dijat jogosan fel­számíthatja. llyformán meg van kiméivé a vendég, a pinczér pedig iparkodik asztalainál lehető legnagyobb forgalmat elérni. Ez a vendéglős haszna. Ma a pinczér nem törődik avval, hogy a vendég fogyaszt-e. Akkor min­den törekvése oda fog irányulni, minél na­gyobb forgalmat elérjen, mert hisz a nagyobb forgalom eléréséhez saját érdeke is köti. Végül 3. A vendéglősnek nem kell főpinezért tar­tania, aki egymaga tetemesen hozzájárul ahhoz, hogy a fogyasztás megdrágittassék, mert borravalón kívül százalékos hasznot is kap. Viszont azonban az eléggé jól javadal­mazott pinezéri kar, melyhez ilyképpen hozzá­jut, igazi ambiczióval azon lesz, hogy a ven­déglősök érdekeit minél jobban előmozdítsa. Nyilvánvaló tehát, hogy a borravalókérdés megoldása s evvel együtt a pinczérség hely­zetének megjavítása önként kínálkozik és nemhegy áldozatot kívánna valakitől, ellen­kezőleg, minden irányban nagy előnynyel járna. Javaslatunk tehát az, mondja ki a t. czim, miszerint az összpinezérség 90 százalékára tagadhatatlanul káros, a mai főpinezéri rend­szert megszünteti, s helyébe a külföldön szo­kásos «Revue»-rendszert honosítja meg, a vendég részéről fogyasztott s számla szerint szedendő kötelező 10 százalék javadalma­zással. Az a szakadatlan munka, mely az egész napon fogva tartja a közönséget, az idegenek bec»zönlése, a színházaknak, mulatóhelyeknek a késő éjjeli órákban való záródása, mind egy-egy indító oka annak, hogy a vendéglők záróórája mind jobban kitolódik a késő éj­jelre, de az ezáltal előidézett nagy munka- halmaz s a nagy 'forgalom miatt viszont a munka már a kora reggeli órákban kezdetét veszi. Csak erre a körülményre rámutatnunk is elég ahhoz, hogy föltüntessük azt a nagy külömbséget, mely a mai kor s a múltnak a munka iránti követelményei közt fennáll s kétségtelen, hogy a megtöbbszöröződött munka az időnek másnemű beosztását kí­vánja meg, minjt a hogy az annak előtte volt. A társadalom egy-egy rétege időnként elviselhetetlennek érzi a rásulyosodó terhe­ket s olyankor megmozdul, könnyíteni óhajtva magán. A fölötte álló körökhöz for­dul, kérve őket, segítsenek nyomasztó ter­hein. A budapesti pinczérség is igy van. Azt a szakadatlan munkát, mely vállára neheze­dik, nem bírja ki tovább s munkaadóihoz egy kis teherkönnyebbitésért folyamodik. A magyar társadalom legsorvasztóbb be­tegsége a tüdővész sorainkból veszi a leg­több áldozatát, mint a kik e szörnyű beteg­ségnek természetellenes, idegsorvasztó élet­módunkkal a legtöbb alkalmat adunk a ki­fejlődésre. Szükségünk volna egy kis szabad időre avégből, hogy kimehessünk a zöldbe friss levegőt szívni, a szivarfüstös levegőtől elgyengült tüdőnket felfrissíteni. Csak végig kell nézni sorainkon, alig akad köztünk erőteljes, kifejlett magas ember, majdnem valamennyien csenevészek va­gyunk, mert testünket kellőleg nem ápol­hatjuk. Ha a törvényhozás ez idő szerint még nem tartotta helyénvalónak a vasárnapi munka- szünetnek a vendéglői iparra való kiterjeszté­sét s még eddig fölebbvalóink nem gondos­kodtak arról, hogy mi egy hétköznapon pi­henjük ki a hét fáradalmait, nem lehet tölünk rossz néven venni, ha mi a saját erőnkből törekszünk arra, hogy ezt a munkaszünetet megszerezzük, mikor látjuk, hogy a müveit K ávéházi-, szállodai-, fürdői- és kórházi-berendezések. Sürgöny czim: Bruck, vasbutorgyáros. Vas- és Rézbutorgyár: IX, Liliom-utcza 8, sz (saját házban.) Bruck J. Henrik vas- és rézbutor-gyára-BUDAPEST^ Kizárólag hazai gyártmány. TELEFON 38—47. Dúsan felszereltraktár és iroda: VI, Andrássy-ut 32. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom