Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-09-20 / 18. szám

1906. szeptember 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 HERCZEG TESTVÉREK ásványvíz nagykereskedő szá'lít legjutányosabb árak és pontos Budapest, vm., józsef-kórut 3i b. telefon 53-66. kiszolgálás mellett mindennemű hazai és külföldi ásványvizeket. 2. Szabadban: a) Fedett területért négyszögméterenként 4 korona. b) Fedetlen területért (saját pavilion vagy más építmény) négyszögméterenként 2 kor. Félméteren alóli terület félméternek, fél­méteren felüli terület egész méternek vétetik. Ha valaki saját költségén akar pavillont emelni, úgy köteles a tervrajz beküldése mel­lett, eziránt a végrehajtó-bizottság engedélyét j kikérni. Ily magánpavillonok felépítésére a | végrehajtó-bizottság szabja meg a félté- i teleket. Asztalokat, szekrényeket, állványokat a ki­állító maga köteles beszerezni. Ezeknek tervei előzetesen a végrehajtó-bizottságnak jóvá­hagyás végett beküldendők, — E tárgyakat a kiállító kívánságára és költségére a végre­hajtó-bizottság is elkészítteti. Czégtáblákról és feliratokról a kiállító kivá- natára és költségére esetleg a végrehajtó­bizottság is gondoskodik. Ha valaki maga óhajt saját költségén díszí­tésről gondoskodni, ezt a végrehajtó-bizott­ság a terv előzetes bemutatása mellett meg­engedheti. A kiállítás a következő csoportokra oszlik: A) Ipari készítmények. I. Vas- és fémipar. II. Gépgyártás és közlekedési eszközök gyár­tása, villamossági ipar, hangszer-ipar, mű­szerek, tudományos eszközök és tanszerek gyártása. III. Kő-, föld-, agyag-, aszbeszt- és üveg-ipar. IV. Fa- és csontipar. V. Bőr-, sörte-, szőr-, toll-, viaszos-vászon- és rug­gyanta-ipar. VI. Fonó- és szövő-ipar. VII. Ruházati ipar. VIII. Papiros-ipar. IX. Élel­mezési és élvezeti czikkek gyár­tása. X. Vegyészeti ipar. XI. Épitő-ipar. XII. Sokszorosító- és műipar. B) Mezőgazdaság. I. Mezőgazdaság és ker­tészet. II. Erdészet, vadászat és szénégetés. III. Méhészet, selyem- és haltenyésztés. IV. Halászat. V. Bányászat és kohászat. C) Háziipar, női kézimunka és amatör munkák. D) Állattenyésztés 'H) Borászat. Az ipar- és háziipar-csoportba tartozó készítmények bejelentési határ­ideje 1906. évi október hó 1 - je, a mezőgazdasági csoportba tar­tozó terményeké pedig 1906. évi deczember hó 1-je. A kiállító a bejelentési ivet a végrehajtó­bizottságnak 2 példányban köteles beküldeni. A bizottság a bejelentés elfogadásáról a zára­dékkal ellátott bejelentési iv másodpéldányá­nak visszaküldésével értesíti a kiállítót. A bejelentési határidőn túl érkező bejelen­tések után 50<Vo-kal magasabb térdij fize­tendő. Kívánatos, hogy csakis gyakorlati értékű, piaczképes és napiszükségletet képező tár­gyak állíttassanak ki, kivétetnek a női kézi­munkák és amatörök tárgyai, valamint a mű- becscsel biró régi ipari készítmények. Mindennemű felvilágosításokkal, részletes programmal, tervrajzokkal, bejelentő-ivekkel stb. levelező-lapon való egyszerű megkere­sésre készségesen és azonnal szolgál a «K i- állítási iroda P é c s.» Itt jegyezzük meg, hogy jövő évi vendéglős-kongresszusunk a kiállítás időtartama alatt ugyancsak Pécsett tartatik meg. fi vendéglősnők sorsa. Olyan nagy fordulat semmiben sem állott be Magyarországon, mint a nőnevelés terén 30 esztendő alatt, i A hetvenes évek leányai még gazdasszonykodtak, főztek, mostak, 1 varrtak, dolgoztak. Jutott idő a lelki művelődésre is és a munkától . meg­viselt rózsás ujjacskák épp oly ügye­sen futottak végig a zongora billen­tyűin, mint a házi teendőkön. Az első volt azonban, hogy minden leány először is jó gazdasszony le­gyen. Meg tudja főzni az urának az ebédet, ha főkötő alá kerül. Tellett idő mindenre, olvasásra, zongorára, himzésre, kötésre, varrásra, Ilyen volt a lány a hetvenes években, teljesen háziasán nevelve. Harmincz esztendő alatt nagyot fordult a világ. A kisasszonykák, orvosok, doktorok, professorok lesz­nek vagy ha hangjuk van, megtanul­nak énekelni, s ha az sincs, végső esetben tánczolni. Kötés, varrás, hím­zésről már szó sincs. Elvégzik azt olcsóbban és jobban a gépek. A főzés? Hát minek a főzés, mikor ott a — vendéglő! A vendéglőből olcsóbban kikerül két szerető fiatal pár részére egy adag étel, mintha otthon pancsolná az újdonsült menyecske, holmi avult szakács- könyvből. Ezeket az életképeket mindnyájan ismerjük a mai korból. Azt mondják, hogy az a régi ne­velés jobb volt, mint a mai, boldo­gabbak voltak a férjek és a felesé­gek. Ezt mutatja a válóperek szerte­len szaporodása és hogy ma minden szegény beamter ember nyakig úszik az adósságban. De hát lehet, hogy ez nem is igaz! Csak úgy mondják! A régi időket mindig jobbnak tartják, mint a jelent. Az újdonsült asszonyok azelőtt azért nem ültek egész délután egy szelet fagylalt mellett a kávéházban, mert akkor még nem volt a kávéház divatban. A gyereket azért nem bízták daj­kára, mert nem volt más dolguk, mint a családnak élni. Ma már fordult a világ. Van kávéház, van vendéglő, van szakácsnő és vannak — jámbor férjek. Ebben az uj modern világban, mint egy darab hagyomágy a múltból, — állanak ragyogóan vendéglős asszo­nyaink és leányaink. Oh, ők nem tanulnak jogot, éne­ket, tánczot, ők nem ülnek egész délutánokat a kávéházban. Nem is csoda! Hisz ő rájuk számit ma minden modern leány és újdonsült asszony. A vendéglősné főzi meg nekik az ebédet. Bizony kalapot kell előttetek emel­nünk magyar vendéglősnők. Virágai, díszei vagytok a mai modern kulturtársadalomban a női nemnek! Ha a mai leányok látnák, hogy mily terhes nehéz tisztet tölt be egy vendéglősnő a maga körében, hát azt mondanák rá szánakozva, hogy martyr! Pedig nem martyr, hanem igenis tiszteletreméltó, kötelességtudó nő, akit a kor ferde felfogása meg nem rontott, aki a maga tiszta valóságá­ban áll legszebb hivatásának magas­latán. Bizony nehéz ez a hivatás! Tanulhatnának valamit belőle azok, akik a modern élet megromlott lég­körében azt hiszik, hogy helyesen és okosan élnek. Ha egy vendéglősnő férjhez megy, abban a pillanatban, amikor leteszi a menyasszonyi fátyolt, kezébe veszi egy ház vezetésének soha meg nem szűnő gondját. Milyen jó gazdasszonynak kell lenni annak, aki ott áll élén egy vendéglő konyhájának. Bizony szomorú, hogy sokszor még a gyermeknevelésre sem fordíthat elég gondot. A kicsinyt kénytelen sok vendég­lősnő dajkára bízni. És milyenek a mai cselédek? Olyanok, mint a mai modern asz- szonyok. A modern élet megrontotta őket is. A vendéglősnők tudják ezt leg­jobban. Nekik van legtöbb dolguk a cselédekkel is. Az egész magyar társadalomban ők azok, akik igazi női hivatást tölte­nek be. Budapesti főpinczérek óvadék letéti társaság mint szövetkezet E=3f BUDAPEST, g=3 VII. kér., Baross-tér 18* Tudatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — melynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óva­dékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t. Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg előnyös feltételeinkről. Felvilágosítással minden irányban szolgál a társulat vezetősége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom