Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-08-20 / 16. szám

1906. augusztus 20. R mi szégyenünk. A pécsi járás borellenőrző-bizottsága nem­régen tartotta meg a pécsi járás főszolga- birói hivatalában ülését, ifjú Brázay Kál­mán elnöklete alatt. Az ülésen a borhamisí­tás ügyével foglalkoztak. Sajnos, borhami­sítással, daczára annak, hogy már elég bőven termelnek bort, mégis nagyon sokan foglalkoznak. Megállapították, hogy a pécsi járásban 1905. évben 5 esetben fedeztek fel hamis bort, amelyeknek előállítói szigorú büntetésben részesültek. Aborhamisitók között legtöbb korcsmáros volt. Megbeszélték még a szükséges intézkedése­ket, amelyekkel a bortermelők és korcsmá- rosok jobban ellenőrizhetők. Hát a hivatalos jelentésben nem kételked­hetünk, igy hát csak pirulnunk kell megtéve- lyedett szaktársaink miatt. Az ilyen elvetemültek a szégyen mellett kimondhatatlan kárt is okoznak a vendég­lős-iparnak, mert gyanússá teszik a közön­ség előtt valamennyi vendéglőst s elriaszt­ják a borivástól. Éppen ezért minden tisztes vendéglősnek erélyesen kell követelnie, hogy a lelketlen pancsolók és hamisítók kérlelhetetlen szi­gorral sujtassanak; sőt maguknak a vendég­lősöknek kellene egymásra ügyelniük s akit közülök gyanúsnak találnak, hogy a tisztes­ség, a vendéglős-ipar jó hírneve és ember­társaik egészsége ellen vétenek, juttassák a törvény és a közmegvetés kezére. Mig ezt nem teszszük, mindnyájan szen­vedni fogunk a közönség megszégyenítő gya­núja alatt. R nyugdijegyesület gyarapszik! (HizériáK a tagyyüjtés Körül.) Örömmel tapasztaljuk, hogy mint gyara­podik tagokban országos nyugdíjintézetünk. Az érdeklődés egyre nagyobb és nagyobb arányokat ölt a nyugdíjintézet iránt és most már az egész ország minden részéből tö­megesen iratkoznak be a tagok. Nagyon helyes ez igy, mert csak akkor fo­gunk eredményt flérni, ha egy hatalmas tá­bor támogatja a nyugdíjintézmény üdvös eszméjét. A nyugdíjintézet ily örvendetes haladása mindenesetre elsősorban az igazgatóságot dicséri, amelynek tagjai fáradhatlan buzga­lommal és lelkiismeretességgel töltik be fel­adatukat. Az igazgatóság állandó közeget alkalma­zott a tagoknak országszerte való összegyűj­téséhez. A megbízott taggyüjtő Delfin Sa­mu, aki ezért rendes fizetést és százalékot húz. Delfin Samu működését azonban nem VENDÉGLŐSÖK LAPJA mulaszthatjuk el némi megjegyzésekkel ki­sérni. Biztos forrásból értesülünk ugyanis, hogy Delfin Samu a nyugdíjintézet alkalma­zottja taggyüjtés közben egyéb privát dol­gokkal is foglalkozik. Az aláíró tagokat egyes lapok megrendelésére kapaczitálja. Több helyen gyűjtött megrendelést bizonyos szak­lapokra és az előfizetés gyűjtéssel rendsze­resen foglalkozik. Ez pedig helytelen és elitélendő, akármi­lyen lapot kolportál is. Mert hivatalos mi­nőségében nincs kizárva, hogy akármelyik szaklapot mintegy a nyugdíjintézet hivatalos lapjának gondolja a közönség s ő neki, aki­nek a gyűjtésből haszna van, egy csepp oka sincs azt czáfolni, sőt inkább érdeke úgy tün­tetni föl; ez pedig nemcsak a közönség és a többi szaklap, hanem az intézmény rovására is megy . A nyugdíjintézet taggyüjtője nézzen a dolga után, töltse be hivatását, kap érte ren­des díjazást és jutalékot és ne csapjon föl ügynöknek, mert e foglalkozás az ő hivatá­sával össze nem egyeztethető, az az intéz­mény kárára van. Hiszszük, hogy az igazgatóság el fogja til­tani attól, hogy tagok mellett előfizetőket is gyűjtsön, mert egy cseppet sem használ az intézménynek, ha közege a közönséget előfizetések gyűjtésével is zaklatja. Delfin Samu legyen vagy újság-ügynök, vagy taggyüjtő, de az nem engedhető meg, hogy az intézet költségén és rovására újság­gal is beügynökölje az országot. Üzérkedés a kasszírnőkkel. Nincs igazán sajnálatramélíóbb asszonyi teremtés a földön, mint az a nő, aki arra van kárhoztatva, hogy éjjeli tivornya tanyá­kon, bizonyos füstös kávéházakban, virrasz- szon egész éjeken át a szilvoriumos üvegek közt, fanyar mosolylyal biztatva mulatásra a vendégeket. Mióta a modern Magyarország kialakult, úgy a főváros, mint a vidéki városok kisebb- nagyobb éjjeli kávéházaiban és mulatóiban elmaradhatlan személyiség a kaszirnő. Sok kényszerhelyzetbe jutott, bukott nő került oda a kassza mögé, néhány évtized óta. És számuk annyira elszaporodott, hogy' az üzleti vállalkozók bizony válogathattak bennük, hogy melyik lesz vonzóbb, csinosabb a vendégek számára. Persze fizetésük a legkevesebb, alig pár garas. Amit bájaikkal, fanyar mosolyukkal elérni bírtak, ott a kassza mögött, az mind a tulajdonos zsebébe vándorolt. Úgy látszik azonban, hogy az utóbbi idők­ben megszűnt a kaszirnői mosoly hagyomá­nyos varázsa. Egyik uj kávéház a másik után nyílik, a konkurrenezia egyre nagyobb és azoknak a jámbor Paliknak a száma egyre 7 kevesebb, akik egy mosolyért teljesen ki­hagyják magukat fosztani. A kaszirnők is okosabbak kezdenek lenni és nem hajlandóik a csekély fizetésért egyébre, csak úgy uk-muk-fuk, mint a följegyzések teljesítésére. Ha a tulajdonos ur egyebet is akar, ré­szesítse őket is a haszonban. Ennek tulajdonítható, hogy egyes tivornya- tanyákon, bizonyos kávéházakban a kapzsi vállalkozók egy felette piszkos intézményt hoztak be: a «c z e h - k a s z i r n ő» intézmé­nyét. Bizonyos éjjeli üzletekben a kaszirnőket újabban úgy alkalmazzák, hogy fizetést nem húznak, hanem a vendéggel megitatott czehek egy bizonyos százalékában részesülnek. A piszkos spekuláczió arra van alapítva, hogy ezáltal a kaszirnő a legnagyobb mér­tékben ambiczionálva van a balek körülhá- lózására. Ha a «Pali» pityókosan betér egy feketére, a kaszirnőnek bizonyára nagyobb kedve lesz beugratni néhány üveg pezsgőre, ha tudja, hogy a «Törley»-ből neki is kijár üvegenkint egy korona és nem mind a tulajdonos zse­bébe vándorol, aki ha megunja őt, akkor dobja ki, amikor akarja. Hát ez bizony nagyon okos gondolat, de egyben nagyon becstelen üzlet. A konkur- rencziának legalacsonyabb foka, az er­kölcsi mételynek legundokabb produktuma. Ez aláássa ipari tekintélyünket és meg­támadja a közerkölcsöket. Aki ilyen mó­dokhoz fordul, hogy magának kényelmes megélhetést és nagyobb üzleti forgalmat biz­tosítson, annak nincs helye iparunkban, nincs helye a vendéglős és kávés polgárok között, mert megérdemli a hat évi fegyházat. Az ilyen kaszirnőt is le kell csukni, ki kell tolonczolni, mert rosszabb és veszedel­mesebb a legselejtesebb éjjeli pillangónál. Akinek kaszirnő kell, az fizesse meg tisz­tességesen és ne kívánjon tőle mást, mint hogy hűségesen jegyezze föl a felszolgált dolgokat. Amilyen aljas dolog fizetés nélkül fő- pinczért tartani, hogy az egzisztencziáját sza­bad lopásra alapítsa, százszor aljasabb do­log ilyenfajta czeh-kaszirnőt tartani, hogy az az ő jövedelmét és a saját egzisztencziáját a legnagyobb becstelenségre, balekfogásra alapítsa. Van arra hatósági tilalom is, hogy a ka­szirnőnek nem szabad a kasszából kilépnie és a vendég mellé telepednie. Szerezzen a hatóság érvényt e tilalomnak szigorúan, ez mindnyájunk érdeke, mert az ilyen aljas, lelketlen üzérkedés legnagyobb szégyene szakiparunknak. A berúgott embernek is legyen annyi esze, hogy ne igya le magát egész a «Pali» stá­diumáig. Felhívás a szaktársakhoz! mutassuk meg, hogy hazafiak uagyunk! Ii.1 __ jJ" hogy mi is elősegíteni iparkodjunk az országnak bol- lll aZ. IllU} dogulását, azért szaktársak hazafias cselekedetet végezünk azzal, hogy a külföldi ásványvizekért kiküldendö temérdek pénzt meg apasszuk és helyette a kitűnő hazai ásványvizeknek nagyobb forgalombahozatalát elősegítsük s ezáltal sok pénz marad itthon kedves hazánkban. PINCZÉR SZAKTARSAK! Akiben egy csepp magyar *vér buzog, tartsa becsületbeli kötelességének vendégei körében a hazai ásványvizeknek ajánlatba hozatalát; mint kitűnő asztali és bor viz kiállta a versenyt 26 év óta minden külföldi ásványvízzel szemben a moh ni Rinnnc-fnrrnc ,sö rentlü szabad szénsavas nátron ásványvíz; ennek becsét és gyógyértékét nem tudta HlvIKUl LlCjIiWJslvllVÍ5 legyőzni a nagyhangzásu rtklámok serege sem, — különösen akkor — ezután még ugv sem, ha a magyar vendéglősök tömege pinczér-szaktársaikkal egyetemben, a hazai ásványvizeknek elsőjét, a kitűnő MOHAI AGNES-FORRÁST felkarolva kínálják, minden fajbeli borral alkalmazható, annak zamatát nemcsak nem rontja, sőt inkább kelle­mesebbé teszi egy próba bizonyítani fogja, hogy nem is hasonlitható ama ll-odrendü és drága külföldi vizekhez. Fel tehát hazafias szaktársak I Sorakozzunk hazánk jobbléte érdekében a „TULIPÁNKERT“ dicső szolgálatába mindannyian.

Next

/
Oldalképek
Tartalom