Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-08-05 / 15. szám

4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. augusztus 5. Herz Armin Fiai szalámigyár Budapesten, IX., Soroksári-ut 16. mortadellát. Minden egyes rúd ólumpecsétte! Ugyanott I-a pesti disznózsír és szalonna szerezhető he. van ellátva, melyen a gyár vedjegye lathato. <5. -----------------------------£.----------------------------------------------------------------------­Bo rok javítása. Minthogy mai napság nagyban dívik a bo­rok javítása, melynek örve alatt azonban nem egyszer azoknak pancsolását, hamisítását kö­vetik el, azért helyénvalónak találjuk, hogy Maurer János gyakorlatiasan szerkesztett «Szőlészeti és borászati Lap»-jából idézzük a következő figyelmeztetést: «A borokat hagyjuk lehetőleg eredeti állapotban. Csak szükség eseté­ben kövessük az összeházasítást, da ekkor is ne sok és különösen ne sokféle (heterogén) bort vágjunk össze, mert ezzel az illető bor minősége és iide'sége csorbát szenved. Lehetőleg kerüljük a borok mes­terséges javítását, mivel adandó eset­ben amúgy is képesek vagyunk az eredeti sav 3 30/o-át, sőt többet is természetes módon el- enyésztetni és ezután összevágás által a még fenmaradt hiányokat könnyen kiegyenlíteni. Ha a javításra mégis rászorulnánk, akkor tegyük ezt mindjárt őszkor. Későbbi áter- jesztés minden bort meggyengit, habár ez némely esetben nem kerülhető el egészen. Minden javításnál, áterjesztésnél a must vagy bor tekintetbe jövő alkotó-részeit elő­zetesen pontosan meg kell vizsgálni és ezek alapján egy ügyes szakférfiú által tétessük meg a javításhoz szükséges számításokat, ha erre magunkat nem érezzük képeseknek.» Erről a kérdésről különben a «Borászati Lapok» is igy ir: «Nincs kétség az iránt, hogy minden bor­termelő országban igen nagy súlyt vetnek a termék realitására és ez teljesen indokolt is, mert a bor kezelésénél a reális borjavitás nagyon könnyen megy át borpancsolásba és borhamisításba. Ebben a körülményben rejlik a kérdés kényes volta. Becsületes ember senkit sem fog meg­csalni, sőt azon lesz, hogy vevőinek minden lehető módon kedvezzen. Az ilyen becsületes ember minden olyan előzetes mesterséges kezelést el fog hagyni, a melynek eredményé­vel nincs tisztában, az egészségre ártalmas anyagokat sohasem fog használni; amellett, ha borait házasítja, hogy ezt vagy amazt tar- tósabbá tegye vagy megjavítsa és hogy köze­pes áron eladhassa, ezt szabadon és nyíltan be is fogja vallani. Ha bora tetszik vevőinek, akkor el van adva, ellenkező esetben vá* más vevőt, aki csakhamar fog jelentkezni, mert hiszen a borivók ízlése nagyon külön­böző.» 'Mindebből pedig áz a tanulság, hogy lehe­tőleg tisztán, tőkeszüzességében mérjük bo­rainkat; mert a mesterséges javítás, nevezz’ék ezt gallizálásnak vagy bárminek, mindig töb­bet vesz el a bor természetes jóságából, mint a mennyit ad. A bortermelők italmérési joga. Minthogy már igen sok kérdést intéztek hozzánk ebben J az ügyben, a B. L. után közöljük: j A szőlősgazdák részére az 1899. évi XXV. t.-cz. 3., 4., 8., 9., 10., 11., 13., 14. §-a két­féle italmérési kedvezményt biztosit. Ezen kedvezmények egyike «a kismértékbeni eláru- sitás», mely a saját termésű boroknak ki­zárólag zárt edényekbeni (palaczkokbani) el­adására jogosít. Másik «a korlátolt ki­mérés» («utczán át való kihor­dás »), midőn nem csak zárt edényekben árulhatja saját termésű borait a termelő, ha- 1 nem ezenfelül álló vendégeknek legfeljebb egy decziliter nagyságú poharanként, to­vábbá literszámra is kimérheti saját termésű borát azon megszorí­tással, hogy ezt már otthon kell elfogyasztani a vevőknek. Ki ezen kedvezményt elnyerni óhajtja, mindenekelőtt kérjen saját elöljáró­ságától erkölcsi bizonyítványt, melyben a szőlőbirtokosi minőség is kitüntetendő. Az erkölcsi bizonyítványra 2 koronás bélyeg, a tárgyalási jegyzőkönyvre pedig 1 koronás bé­lyeg melléklendő. Ezután az erkölcsi bizo­nyítvány csatolása mellett az illetékes pénz- ügyigazgatóságtól kell kérelmezni «a k i s- mértékbeni elárusitás» vagy pedig «a korlátolt kimérés» megengedését. A kérvényben felemlítendő, hogy az engedély határozott vagy határozatlan időre szóljon. Továbbá megjelölendő a vármegye, a köz­ség, az utcza és a házszám, ahol a kedvezmé- j nyes italmérést gyakorolni kívánjuk. Végül megjelölendő, hogy egész éven át, vagy a z év mely részében fogjuk az ital- mérést gyakorolni. A kérvényre 2 ko­ronás bélyeg ragasztandó. Ezenfelül az en- j gedélyirat kiállításához egy darab kétkoronás bélyeget is csatoljunk. Illeték fejében az idő­szak tartama és a lakosok száma sze­rint községekben 3—30 korona, városokban 4—60 korona fize­tendő. Ezen illetékeket a pénzügyigazgató­ság fenti határokon belül esetről-esetre szabja meg. Korlátolt kimérés után természetesen nagyobb összeg fizetendő, mint kismérték­beni elárusitás után. A borfiu bűne. Ős-buda áldozata. Intelem a főnökökhöz. A múlt héten megint egyr nagyon szomorú rendőri hir verte föl a sajtót. A Drechsler-féle vendéglő főnöke, Kass Béla észrevette, hogy a vendéglőben ijesztő mérvben tűnnek el az evőeszközök, asztal­terítők, edények stb. Följelentésére a rendőrség aztán kiderí­tette, hogy a tolvaj nem más, mint C s é p á n Lajos borfiu. A gyereket le is tartóztatták. A legszomorubb ebben az esetben az o k, ami a gyereket a lopásra rávitte. A vendéglői záróra után a Lajos gyerek ki-kirándult Ös-Budába szórakozni. Ott a ta­pasztalatlan gyereket valami félvilági tánczos- nő elbolonditotía. Mikor már a borravalóból nem telt a rosszhirü nőknek, a gyerek lopás­hoz folyamodott. Ennyi az egész. Az esetet nem is említe­nénk meg, ha pusztán egy fiatal lélek elté­velyedéséről volna szó. De az eset okai nagyon is megérdemlik, hogy komolyan foglalkozzunk velük. Sehol Európában nincs oly szabadon ki­téve a tapasztalatlan gyermekiélek a rossz­hirü nők csábításának, mint itt Budapesten. A prostituczió elterjedése fölött valóban meg­döbbenhetünk és nem tulzunk, ha azt mond­juk, hogy egyes helyeken még világos nappal is ki van téve a férfi közönség a legundori- tóbb ostromoknak. Ezt az állapotot gyökeresen és alaposan rendőrhatósági intézkedésekkel kellene meg­reformálni. De ez a belügyminiszter és az államrend­őrség dolga. . A két hatalmi faktortól az országgyűlés feladata gyökeres reformot kö­vetelni. Mi a főnökökhöz szólunk! A főnökök vigyázzanak a gyerekekre. A főnökök lelkiismeretbeli kötelessége, minden uton-módon megakadályozni az alkalmat is a tanonczok megromlására. Fogják kézbe ra­dikálisan a dolgot. Hisz mig a borfiu tanoncz- kodik, a főnök neki atyja is, a tanoncz nem csak főnöki, de atyai hatalma alatt is áll. A szülők, akik rája bízták gyermekeik sor­sát és jövendőjét, bizonyára hálásak lesz­nek, ha gyermekeiket megóvják a bűntől, ha mindjárt az atyai virgács árán is. A borfiuknak nem szabad megengedni, hogy idegen szállásokon háljanak. A borfiu aludjon a főnöknél, a főnök pedig ne engedje meg, hogy a borfiu éjjel, záróra után csatan­goljon. Adjanak a főnökök nappali kimenőt és szigorúan tiltsák meg az éjjeli járást-kelést. A rendőrség pedig, mely annyi razziát tart, ha az éjjeli tivornya-tanyákon ilyen fiatal gye­rekeket rosszhirü nők társaságában talál, a fiukat szállíttassa haza, a nőket pedig bün­tesse meg és tolonczolja el. így aztán majd nem lesznek sikkasztó bor­fiuk és korán megromlott éretlen gyerekek. A tokaji borok Németországban. A Német­birodalom területén forgalomba kerülő to­kaji borokra vonatkozó határozmányok tár­gyában a m. kir. földmivelésügyi miniszter, a kereskedelemügyi és pénzügyi miniszterek­kel egyetértőleg 1399. ein. sz. a. rendeletet adott ki, melyet tudomásulvétel és mihez­tartás végett az összes szőlészeti és borá­szati egyesületeknek és közegeknek, a bor- ellenőrző-bizottságoknak és vegykisérleti ál­lomásoknak megküldte. A rendelet a Német­országgal kötött s f. hó 1-én életbe lépett uj szerződésbe foglalt — általunk már kö­zölt — határozmányokat közölve, kimondja, hogy: «tokaji, gyógytokaji, tokaji aszú, sza­morodni, vagy a tokaji borvidék helyiségeire utaló elnevezések alatt, a Németbirodalom területére csupán tényleg a tokaji borvidéken, a szerződésben felsorolt községek határában termett valódi bort szabad bevinni és a Né­metbirodalomban forgalomba hozni. Ezen borokhoz a bormennyiségnek 1 térfogat­százalékánál több alkoholt hozzá adni, to­vábbá ezen borok előállításához vagy ké­szítéséhez külföldi (görögországi stb.) ma­zsolaszőlőt, aprószöllőt vagy más szárított gyümölcsöt, ezeknek kivonatait vagy főze­teit és egyéb sűrített mustanyagokat használni tiltva van». Nemes szakácsok. Bauer Károly a «Szakácsok Köre» tavaszi ismeretterjesztő estélyén igen érdekfeszitő és tanulságos felolvasást tartott a szakácsművé­szet múltjából. A magyar szakácsmüvészet hajdanából is több érdekes adattal szolgál. Ezek nyomán közöljük az alábbiakat: Nem hiába, hogy már régente is nagy jó hire volt a magyar konyhának, nagy volt a szakácsok tisztessége is úgy a királyi udvar­nál, mint a főuraknál. A királyi szakácsok például, mint condítio- nárius nemességet képezitek s egész községet birlaltak, a mely a Balaton nyugoti partján terült el és Szakácsinak nevezteték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom