Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-04-20 / 8. szám

VENDÉGLŐSÖK LAPJA 7 1906. április 20. Üzleti hírek. Waldhauser Ernő a nagy- kanizsai „Központi kávéház“ főpinczéri állását foglalta el. — Szombathelyen a „Sabária“ éttermi főpinczére Klein Adolf lett. — A budapesti „Kar-vendéglő“ éttermi főpinczéréül Mirth József szerződtetett. Szakácsmüvészeti kiállítás Folyó évi jú­nius és julius hónapokban Amsterdamban Henrik németalföldi herczeg védnöksége alatt a néppalota állandó kiállítási épületben nem­zetközi szakácsmüvészeti kiállítás lesz. A ki­állítás négy csoportra oszlik, mely csoportok mindegyike több osztályból áll. Ezekben a hazai termelők és gyárosok is helyet bizto­síthatnának maguknak. A kiállításról köze­lebbi adatok a m. kir. Kereskedelmi Mú­zeumnál tudhatok meg, mely úgy annak szer­vezete, valamint az azon való részvétel te­kintetében és minden más irányban is kime­rítő útbaigazítással szolgál az érdeklődőknek. Vendéglősök estélye. Az aradi szállodások, vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és a pinczérek sikerült estélyt rendeztek április hó 4-ikén a Központi-szálloda dísztermében. A hangverseny változatos és érdekes műso­rát itt közöljük: 1. Zongora-számok. Elő­adta Kaletzky Vilma urhöigy. 2. Szavalat. Előadta Zima Tiborné, Aranyossy Janka ur- hölgy. 3. Cselló-szóló. Czigányzene kiséret mellett előadta Tarnóczy Árpád. 4. Ferde világ. Tréfás kettős. Előadta Szatmáry Ár­pád és Faludy Károly, az aradi Nemzeti Szín­ház tagjai. 5. Flóta-szóló. Előadta Gömöry Gyula, zongorán kisérte Sperber Frigyes. 6. Megfigyelések az életből. Magánjelenet, elő­adta Szatmáry Árpád, az aradi Nemzeti Színház tagja. — A hangversenyt előkelő közönség hallgatta végig. Ezután nagy kedv­vel kaptak a tánczba, amely reggelig tartott. Serfözök gyűlése. A Magyarországi Vidéki Serfőzők Egyesülete márczius 25-én tartotta idei közgyűlését Budapesten id. Gerber Nándor elnöklésével. A beterjesztett évi je­lentésből kitűnik, hogy a*z egyesület az el­múlt évben is széleskörű tevékenységet fej­tett ki a hazai söripar fejlesztése körül. A jelentés megemlékezik arról a sajnálatos tényről, hogy a magyar sörgyárak nemcsak komlószükségletük nagy részét, hanem a ma­gyar gyárak közönye következtében, beren­dezési tárgyakat is a külföldön kénytelenek vásárolni. Ä közgyűlés érdekes tárgya volt dr. Károly Rezső kir. gazdasági akadé­miai tanár előadása,'melyben a hazai árpa- és komlótermelés jövő feladatait tárgyalta az uj vámviszonyok és a belföldi söripar igé­nyeire való tekintettel. Ezután dr. H é r i c h- Tóth Jenő tanulságos előadásában indít­ványozta, hogy az egyesület hasson oda, hogy a sörfőzési iskola kapcsán mihama­rább kísérleti állomás is létesittessék. Hol dolgoztassunk. A tavasszal beköszön­tött a vendéglők és kávéházak renoválásának ideje; ennélfogva kárpitozásra és díszítésre melegen ajánljuk ebben a szakmában leg- kipróbáltabb kárpitozó és díszítő czégünket Knyasskó György és Fiát, VIII., Ke- repesi-ut 51. Fémek ragasztása. Fémeket fára vagy kőre a következő szerrel ragasztunk: 4 rész fe­kete szurkot és 1 rész viaszkot felolvasztunk és összekeverjük; e keverékhez pedig 1 rész krétaport adunk. A fémet ragasztás előtt fel kell melegíteni. A vasúti utazás ingyenessége. Cooper angol filantróp veti föl az ingyenes vas­úti utazás eszméjét. Részletes adatokkal bizonyítja, hogy ez nem is olyan utópia, mint a hogy ma általában képzeljük. Abból indul ki, hogy a vasutaknak mind az állam tulajdonában és kezelésében kell lenniök. Valamint az állam utjain és hidjain ingyen közlekedhetünk, úgy egy merész lépéssel tovább menve, a vasutak is ingyen szál­lítsák az embereket. Az angol nép éven­ként körülbelül egy milliárd koronát fizet vasúti jegyekért. Ezt az összeget pótolni lehetne valamely általános adóval, különö­sen ha figyelembe veszszük, hogy nagy összegek takaríthatok meg a jegyeladás, kezelés, ellenőrzés stb. elmaradása folytán. Tojás-eladás súly szerint. A német baromfi szövetkezetek egymásután nyilatkoznak amel­lett, hogy vevőre és eladóra egyformán ká­ros a tojást darabszámra árulni. Mert tyuk- faj és táplálás, évad és kor, kiáltó különbsé­geket idéz elő a nagyban való kereskede­lemben és úgyszólván lehetetlenné teszi a számítást. Szinte érthetetlen, hogy mig az olcsó krumplit mindenütt súlyra árulják, ad­dig a drága tojást darabszámra forgalmaz­zák. Biztos tehát, hogy minden üzletnél az egyik fél csalódik, a másik csal; mert nem a tényleg eladott belértéket, hanem egy in­gatag alapot, a darabszámot veszik tekin­tetbe. A tojások súlya 60—40 gr. között váltakozik, tehát 33% különbség lehet a nor­mál tojások között. Egy 60 gr.-os tojás fe­hérje 35 gr., sárgája 18 gr. héja 7 gr. A 40 gr.-os tojásból esik a fehérjére 23 gr., a sárgájára 10 gr., a héjára szintén 7 gr. Mert minél kisebb a tojás, annál vastagabb a héja. Boreczet készítése. Kitűnő boreczetet ad­nak a túlságosan savanyu borok, továbbá a felfordult, a megfeketedett s az olyan bor, mely peronosporás tőkéről lett szüretelve. Ellenben ki van zárva a megkeseredett bor; mert mig minden egyéb hibás bor akkor, amidőn eczetté válik, elveszti minden mel­lékizét, addig a keserű bor, amidőn eczetté lesz, még keserűbb, mint borkorában volt. Ha boreczetet akarunk gyártani megeczete- sedett borból, akkor legelső kötelességünk­nek ismerjük ezt a hordót borostól azonnal eltávolítani a pinczéből, mert az eczetképző gombák pár nap alatt átszármaznak más egészséges hordókra és borokra, bármily gon­dosan legyenek is azok bedugaszolva. Eczet- gyártásra olyan kamra- vagy félszer-félét használjunk, amelyben állandóan 18—20 C° meleg van. A gyártásra használandó hordót itt is úgy, mint a pinczében, oldalára fek­tetjük s fenekén mintegy négyötödrésznyi magasságban egy-egy czentiméter átmérőjű lyukat furunk s a hordót addig töltjük meg borral, hogy ezen a lyukon az ki ne fus­son ; igy azután nyitva hagyván a hordó ako- náját is: a két lyukon át a levegő közleked- hetik és sokkal gyorsabban megy végbe az eczetképződés. Ha a hordót nyugodtan ma­gára hagyjuk, négy-hat hét alatt tartalma teljesen átváltozik a legkitűnőbb boreczetté, , amelyet oly csapon át fejtünk le, mely ma­gasabban áll, mint a boroshordóé, mert az eczet alját ágyként benne hagyjuk az ilyen «anyahordóban» s ha arra újra bort öntünk, az a legrövidebb idő alatt eczetté válik s üledéke az ágyban marad. Ezek mellett a boreczetek mellett nem is említhetők egy napon a gyári eczetek, amelyeknek rendkí­vül kellemetlen rossz szaguk és tulerős, vad izük van, úgy, hogy sem besavanyitásra, sem ételben nem kellemesek. Csonttárgyak kezelése. Ezek az élegü- léstől csakhamar megsárgulnak; de könnyen újra megfehérithetők, ha horzsolókövet porrá törve vízben feloldunk, ezzel a tár­gyakat jól megkeféljük és azon nedvesen üveglappal befödve kitesszük a napra. Ugyanezt elérjük elefántcsonttal, ha azt a kénpornak vizzel való oldatában néhány óráig áztatjuk. A kutya kölykek eltávolításáról. Ha a kis­kutyákat nem akarjuk megtartani, ne vegyük el őket egyszerre az anyjuk alól, mert igy a fölösleg tejtől lázba esnek, hanem min­den 48 órában vegyünk el tőle egyet-egyet. Akkor a tejképzés lassankint csillapul. A zsírok és olajok hatásáról. A vendéglő­söknek, a kiknek sok érez- és fém-tárgyat kell gondozniok, jó tudníok : A gépkenő­olaj az ónra és a rézre nem hat, a sárga rezet legkevésbé, az ólmot leginkább tá­madja meg. Az oliva-olaj a rezet legin­kább, a czinket legkevésbé rongálja. A repeze-olaj nem támadja meg a sárga­rezet és az ónt; károsan hat azonban a rézre, mig a vasra alig hat. Faggyuolaj leginkább rézre, legkevésbé ónra; sza- lonna-zsir ónra nem, de rézre károsan hat be. A lenmagolajnak a behatását leginkább a czink, legkevésbé az ólom érzi meg ; a bálnazsir az ólomra jóformán semmi, a sárga rézre igen kevés, ólomra igen nagy befolyással van. A fókazsir a sárga rézre igen kevés, a vörös rézre igen nagy befo­lyással van. A kísérletek másrészt beiga­zolták azt is, hogy a vasat a faggyu-olaj leginkább, a fóka-olaj nagyon csekély mér­tékben, a repeze-olaj meg éppen nem tá­madja meg. Az ón legtöbbet szenved a czethalzsir-olajtól, kevesebbet az olíva-olaj- tól, legkevesebbet, vagy éppen semmit a repcze-olajtól. A czinket az ásványos kenő­szerek ugylátszik nem támadják meg. Leg­csekélyebb a fémekre való behatása a szalonna-olajnak és a czethal-olajnak ; a réz e tekintetben azonban kivételt képez. A borügynöki intézmény rendezése. A Fehér­megyei Gazdasági Egyesület választmánya a borügynöki intézmény megrendszabályo- zására a következő tervezetet fogadta el: 1. Borügynök lehet minden erkölcsileg nem kifogásolható egyén. Az erkölcsi minősí­tést a község képviselőtestülete állapítaná meg, a mely nyilvántartaná és alkalmas módon közzé tenné az ügynökök névsorát. 2. A borügynököt igazolványnyal kell el­látni. 3. A díjazás az eladó részéről 1 ko­rona, a vevő részéről 40 fillérig terjedhet. Ennél nagyobb összeget elfogadni vagy követelni, kihágás. Nagyobb mennyiség közvetítő dija maximumának megállapítá­sát a szerződő felekre kell bízni. 4. Leg- czélszerübb az eddigi hektoliterenkinti díja­zást föntartani. 5. A borügynökök 100 korona biztosítékot tesznek le a község pénztárába. Igyunk szántói vizet. A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület, ez a József főherczeg ő császári és királyi fensége védnöksége alatt hazánk felső részeinek magyarosodásáért küzdő egyesület minden igaz magyar által megszívlelendő felhívást adott ki. Az idegenek bojkottálják a magyar föld és a magyar ipar termékeit, de azért mi vígan isszuk tovább a gieshüblit, a melynek Magyarország a legjobb piacza s a többi külföldi forrásból eredő ásványvizet, melyek mind nem mint gyógyvizek, hanem mint asztali és borvizek fogyasztatnak hazánkban, sokkal nagyobb mennyiségben, mint bármelyik elsőrendű és azokkal versenyképes magyar ásványvíz. Pe­dig ha a magyar ember ezen reá nézve teljesen felesleges, nélkülözhető, nem is ol­csóbb, nem is jobb,nem is egészségesebb és nem is magyar italokat szintén bojkottálná, az az ellenséges külföld eljárásával szemben haza­fias reváns volna, bárha aránylag csak kevese­ket is érintene, — mig nálunk a magyar ter­mény és magyar ipar kérdése szegény és gazdagnak életérdeke. A Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület magyar nemzet- gazdasági tekintetben csak hazafias köteles­séget teljesít tehát, a mikor a magyar ásvány­vizeket s ezek közül elsősorban az országhires hontszántói savanyuvizet a magyar közönség szives figyelmébe és pártfogásába ajánlja. Nemcsak a magyar iparnak, de a magyar közművelődésnek is érdeke, hogy a hontszántói savanyuvizet a magyar közönség minél lel­kesebben felkarolja, és fogyassza; mert e viz minden elfogyasztott palaczkja után egy fillér jut a felvidéki magyar egyesület czéljaira. Igyunk tehát szántói vizet!

Next

/
Oldalképek
Tartalom