Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-03-05 / 5. szám

XXI-ik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1905. márczius 5. („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK. PINCZÉREK S KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéházi segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“, a „Székes- fejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“ az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székes- fejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulaíá“-nak és az Országos pínczér-egyesület budapesti központi mozgaimi bizottságának, A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre" J&- HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ Évnegyedre . . 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Márczius 15. Régen vagy ünnepünk; de a virág, melyet tiszteletedre keblünkre tűz­tünk, bubánattal volt harmatos. Szép virág a szabadság virága; de a miénk csonthalmokon nyit, zord szelektől hervad; alattomosan fa­gyasztó, kajánul süvöltő szelektől, a melyek onnan fúnak, nyugatról-ke- letre, bánatot viharozva ránk, árva magyarokra. Élet-lehelő Márczius dicső napja, reménységünk voltál, szent emlékké lettél, a melynek fel-lobbanó lángja egy-egy sugarat vet bizonytalan jö­vőnk komor homályába. Vér világa, nagy lelkek eget vívó lángolása ra­gyogott rád glóriát s mi büszke fáj­dalommal sóhajtottunk feléd: leszállsz-e még hozzánk lánczokat tördelve, szel­lemeket szabadítva? Ha magunkra tekintettünk, ha meg­érintett bennünket e satnya kor el­fajult szelleme, hát szivünkbe nyilait a szörnyű fájdalom: nem ilyen csor­dából, nem csuszó-mászó férgek nyüzsgő gomolyából toborzódott a szabadság katonája, márczius ifjúsága! Ha közénk szállanái, meg nem ér­tenénk s ha meg is értenénk, gyá­ván elfordulnánk tőled; hiszen nem szabadság, hanem hatalmi kegy, nem hősi viadal, hanem léha tobzódás kell már ma a magyarnak. a te ünnepeden csalódások és vesz­teségek gyásza borongott szivünkben s az önvád és a tehetetlen harag szégyenkönye pergett gondülte or- czáinkra. Mögöttünk vértengerként terült a múlt, fenségesen és a végtelenbe ve- szőn, melynek sötét, néma habjaira vitézség és becsület állócsillagokként fényeskedett. Ez volt a múltúnk. Mi tőle elválasztott, jobban, mint meny- nyet és poklot az Isten átka, hólya­gos, áporodott mocsár, a melyben szennyesen lubiczkoltunk s dulakod­tunk egy-egy zsákmány fölött. Ez volt a jelenünk. Beláthatlan sivatag. Sehol egy fű­szál, árnyadó bokor, csörgedező for­rás, csak itt-ott fehérlett egy-egy gubbasztó, vagy elterült csontváz. A kiáltásra még viszhang sem felelt, íme a halál, a nagy halál, a kiélt, a csenevészen elsorvadt népek szomorú halála. Ez volt a jövőnk képe. Vád­lón igy állott elénk a múlt, igy un­dorított a jelen s igy rémitett a jövő Márczms Idusán. Csoda-e hát, ha ötven év óta bú­bánatunktól harmatos neked font ko­szorúnk, ha kétségbeeséstől zokogott üdvözlésedre, dicsőségedre zengett hymnuszunk. Ám annyi év, oly sok kétség s viszály után örömkönyeink ragyog­nak neked szentelt virágainkon, diadal- énekként cseng dalunk, bizalom, re­ménység kiáltásaitól riadoz a hármas bérez hazája most, először annyi év után. A múlt biztatón int felénk, a jelen nem mocsár többé, hanem iratos mező s a jövő kizárólag, tavaszi haj­nal fényözönében, tündérileg tájzódik előttünk most, először annyi év után. Igen, most, mert megint lelkére talált a magyar s jobb szellemünk azt súgja, mert méltók lettünk a ré­gihez, nemsokára érünk uj, diadal­mas márcziust. Udvözlégy tehát közöttünk, a ha­zugsággal szakított, a járom-unt ma­gyarok között; tisztán, égőn várnak a szivek, a tettre és békére karjaink! Jövel szent Márczius! Hazafias hang. Némái Antal, a budapesti kávésipartársulat nagyérdemű elnöke, nem­csak buzgóságára, hanem szellemének emelkedettségére és hazafiasságára is kiváló alakja a magyar társadalomnak. Igazán ideális magasságra emelkedett feb­ruár 6-án, a mikor a kávésok társas­vacsoráján a választások folytán beállott politikai helyzetet érintve, igy szólott: „A nemzet ítéletével tudtára adta mindenki­nek, hogy magyar és önálló akar lenni... Hogy ezen szent óhajtások megvalósulja­nak, ahoz nem kell más, minthogy az ország minden lakója magyarul érezzen, magyarul gondolkozzék és magyarul csele­kedjék. A ki e szabad hazában él, a kinek e haza otthont adott, magyar soviniszta legyen és legyen bátorsága azzal az osztrák mumussal szembeszállni; akkor lesz nagy és boldog Magyarország. És akkor, uraim, meg fognak valósulni iparunk boldogulásának összes feltételei; rendezve lesznek alkalmazottaink összes jogviszonyai, a helyközvetités, nyugdíjbiztosítás, szóval minden, a mi hosszú idő óta állandó tö­rekvéseinket képezi.“ — Arany igék, méltók arra, hogy minden magyar, külö­nösen a magyar iparosok, főleg a ven­déglősök szivükbe véssék. Telefon: 63—90. FANDA ÁGOSTON HALÁSZMESTER BUDAPEST (Központi vásárcsarnok) Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József Ágost föherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes-nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom