Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-03-05 / 5. szám
XXI-ik évfolyam. 5. szám. Budapest, 1905. márczius 5. („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK. PINCZÉREK S KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéházi segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“, a „Székes- fejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“ az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székes- fejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulaíá“-nak és az Országos pínczér-egyesület budapesti központi mozgaimi bizottságának, A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre" J&- HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ Évnegyedre . . 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Márczius 15. Régen vagy ünnepünk; de a virág, melyet tiszteletedre keblünkre tűztünk, bubánattal volt harmatos. Szép virág a szabadság virága; de a miénk csonthalmokon nyit, zord szelektől hervad; alattomosan fagyasztó, kajánul süvöltő szelektől, a melyek onnan fúnak, nyugatról-ke- letre, bánatot viharozva ránk, árva magyarokra. Élet-lehelő Márczius dicső napja, reménységünk voltál, szent emlékké lettél, a melynek fel-lobbanó lángja egy-egy sugarat vet bizonytalan jövőnk komor homályába. Vér világa, nagy lelkek eget vívó lángolása ragyogott rád glóriát s mi büszke fájdalommal sóhajtottunk feléd: leszállsz-e még hozzánk lánczokat tördelve, szellemeket szabadítva? Ha magunkra tekintettünk, ha megérintett bennünket e satnya kor elfajult szelleme, hát szivünkbe nyilait a szörnyű fájdalom: nem ilyen csordából, nem csuszó-mászó férgek nyüzsgő gomolyából toborzódott a szabadság katonája, márczius ifjúsága! Ha közénk szállanái, meg nem értenénk s ha meg is értenénk, gyáván elfordulnánk tőled; hiszen nem szabadság, hanem hatalmi kegy, nem hősi viadal, hanem léha tobzódás kell már ma a magyarnak. a te ünnepeden csalódások és veszteségek gyásza borongott szivünkben s az önvád és a tehetetlen harag szégyenkönye pergett gondülte or- czáinkra. Mögöttünk vértengerként terült a múlt, fenségesen és a végtelenbe ve- szőn, melynek sötét, néma habjaira vitézség és becsület állócsillagokként fényeskedett. Ez volt a múltúnk. Mi tőle elválasztott, jobban, mint meny- nyet és poklot az Isten átka, hólyagos, áporodott mocsár, a melyben szennyesen lubiczkoltunk s dulakodtunk egy-egy zsákmány fölött. Ez volt a jelenünk. Beláthatlan sivatag. Sehol egy fűszál, árnyadó bokor, csörgedező forrás, csak itt-ott fehérlett egy-egy gubbasztó, vagy elterült csontváz. A kiáltásra még viszhang sem felelt, íme a halál, a nagy halál, a kiélt, a csenevészen elsorvadt népek szomorú halála. Ez volt a jövőnk képe. Vádlón igy állott elénk a múlt, igy undorított a jelen s igy rémitett a jövő Márczms Idusán. Csoda-e hát, ha ötven év óta búbánatunktól harmatos neked font koszorúnk, ha kétségbeeséstől zokogott üdvözlésedre, dicsőségedre zengett hymnuszunk. Ám annyi év, oly sok kétség s viszály után örömkönyeink ragyognak neked szentelt virágainkon, diadal- énekként cseng dalunk, bizalom, reménység kiáltásaitól riadoz a hármas bérez hazája most, először annyi év után. A múlt biztatón int felénk, a jelen nem mocsár többé, hanem iratos mező s a jövő kizárólag, tavaszi hajnal fényözönében, tündérileg tájzódik előttünk most, először annyi év után. Igen, most, mert megint lelkére talált a magyar s jobb szellemünk azt súgja, mert méltók lettünk a régihez, nemsokára érünk uj, diadalmas márcziust. Udvözlégy tehát közöttünk, a hazugsággal szakított, a járom-unt magyarok között; tisztán, égőn várnak a szivek, a tettre és békére karjaink! Jövel szent Márczius! Hazafias hang. Némái Antal, a budapesti kávésipartársulat nagyérdemű elnöke, nemcsak buzgóságára, hanem szellemének emelkedettségére és hazafiasságára is kiváló alakja a magyar társadalomnak. Igazán ideális magasságra emelkedett február 6-án, a mikor a kávésok társasvacsoráján a választások folytán beállott politikai helyzetet érintve, igy szólott: „A nemzet ítéletével tudtára adta mindenkinek, hogy magyar és önálló akar lenni... Hogy ezen szent óhajtások megvalósuljanak, ahoz nem kell más, minthogy az ország minden lakója magyarul érezzen, magyarul gondolkozzék és magyarul cselekedjék. A ki e szabad hazában él, a kinek e haza otthont adott, magyar soviniszta legyen és legyen bátorsága azzal az osztrák mumussal szembeszállni; akkor lesz nagy és boldog Magyarország. És akkor, uraim, meg fognak valósulni iparunk boldogulásának összes feltételei; rendezve lesznek alkalmazottaink összes jogviszonyai, a helyközvetités, nyugdíjbiztosítás, szóval minden, a mi hosszú idő óta állandó törekvéseinket képezi.“ — Arany igék, méltók arra, hogy minden magyar, különösen a magyar iparosok, főleg a vendéglősök szivükbe véssék. Telefon: 63—90. FANDA ÁGOSTON HALÁSZMESTER BUDAPEST (Központi vásárcsarnok) Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József Ágost föherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes-nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója.
