Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-02-20 / 4. szám
1905. február 20. Vendéglősök Lapja 3 munka mit tesz, néhány számadatot hozunk föl. Az egyesület a múlt évben 2000 korona segélyt adott ki. Már ebben az évben 4 elaggott pályatársat ruházott föl, hogy üzletbe állhassanak. E mellett 10 megszorult kartársunknak 20—20 korona segélyt adott s 1800 kor. táppénzt osztott ki. És daczára annak, hogy ily nagyarányú az egylet jótékonysága, a vezetőség biztosra veszi, hogy ebben az évben a bevétel 2000 koronával meghaladja majd a kiadásokat. Ezt mi is természetesnek tekintjük, mert ha egy egyesületben az összes erők abban fáradoznak, hogy az hivatását mentői teljesebb mérvben tölthesse be, úgy a siker nem maradhat el s a siker vonz. A mü dicséri a mestert; ez a fényes eredmény a budapesti pinczér-egylet érdemes vezetőit, különösen Mittrovátz Adolf elnököt, a ki zajtalanul, de annál nagyobb odaadással és tapintattal fáradozik az egyesület fölvirágoztatásán. A budapesti pinczér-egylet fényes sikere, példája találjon utánzásra szakmánk minden intézményeinél. Ne a személyes érdek, hiúság és beteges ambiczió vezesse embereiket, mert ez szétválaszt, szembe állít bennünket; hanem a közös nagy czél: iparunk előbbre vitele anyagilag és erkölcsileg, a mi egygyé olvaszt, testvérekké avat bennünket. Egy minden esetre kívánatos s előbb- utóbb be is következik, az, hogy az egész pinczérkar tömörülni fog a tiszta levegőjű, hivatását sikeresen betöltő budapesti pinczér-egylet kebelében. Adja Isten ! Az italmérési engedély átruházható. A Curia 1904 november 23-án J. G. 340. sz. alatt a következő Ítéletet hozta: „Való ugyan, hogy az 1899. évi XXV. t.-cz. 1. §-a szerint az ott említett szeszes italokat csak az mérheti ki és kismértékben csak az árusíthatja el, a ki erre a pénzügyi hatóságtól engedélyt nyer; továbbá való ugyan, hogy a 15. §. 9. pontja szerint az engedély attól az engedélyestől, a ki engedélyét bérbe adja vagy másra átruházza, elvonható és végül való ugyan, hogy a 30. §. 1. pontja szerint jövedéki kihágást képez s a 31. §. és 35. §. szerint szabadságbüntetésre változtatható pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki engedély nélkül szeszes italokat kimér vagy kismértékben elárusít, de a törvénynek ezek a rendelkezései az italmérési engedély bérbeadását vagy másra átruházását nem nyilvánítják az ebbeli szerződés érvénytelenségét eredményező tiltott ügyletnek, hanem az italmérési engedélyt csak elvonhatónak nyilvánítják s az ilyen tárgyú szerződésnek az engedély elvonása következtében megszűnése nem vonja maga után a szerződő felek egymás irányában fennálló magánjogi igényeinek bíróság előtti érvényesíthetetlenségét.“ Nemzetközi borkiállítás Liége-ben. Belgiumban nemzetközi borkiállítás lesz ; a mely iránt világszerte nagy érdeklődés mutatkozik. Nálunk a „Magyarországi Bortermelők és Borkereskedők Országos Szövetsége“ vette kezébe az ügyet, hogy a borászat impozánsan vegyen részt a kiállításon s abból hasznot is meríthessen. A szövetség felhívást intézett a termelőkhöz és kereskedőkhöz, hogy kollektiv kiállítás végett csoportosuljanak. Minden termelő és kereskedő 10—15 paiaczkot állíthat ki. A szövetség német és franczia nyelven mono- graphiát is irat a magyar borról s eladási irodát is szervez a kiállításra. Termelőink jól teszik, ha megragadják az alkalmat a magyar boroknak uj piaczokat hódítani. A tokaji bor védelme. A Németországgal kötött kereskedelmi szerződésben a magyar kormány külön pontban stipuiálta a tokaji borok védelmét, illetőleg hamisításának, neve bitorlásának szigorú büntetését. Szép, ha igaz ; de hát mi lesz az egész törvénytelenül kötött szerződéssel? Az italmérési illeték. A múlt év őszén a budapesti pénzügyigazgatóság fölemelte a vendéglősök italmérési illetékét 37 százalékkal, még pedig visszamenőleg. Ezzel a kegyetlen merénylettel a felháborodás hangján foglalkoztunk s felzu- dult a vendéglősök tábora is. Nem csoda, hiszen a vendéglősök léteiét fenyegette ez a nálunk is példátlan adóuzsora. A budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok, valamint a kis- vendéglősök ipartársulata is lépéseket tett az illetékes miniszternél, hogy a pénzügyigazgatóság sérelmes rendelete hatályon kívül helyeztessék. Mint a hogy történni szokott, a miniszter ur ma is tanulmányozza az ügyet. Ez a tanulmányozás sok becsületes törekvés, sok jogos követelés sírásója volt szép Magyarországon, különösen akkor, ha a kincstárnak meg kellett menteni a túlbuzgósággal oda csempészett forintokat. így állt a mi ügyünkkel is. Nyögve, csikorogva csak fizettük a fölemelt sar- czot, biztatva, csititva magunkat ezzel a szomorú mondással: „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!“ És már elcsöndesedtünk és orvoslást kérő iratunkra egy derék pók kegyelete- sen szőtte a feledés szemfedőjét, a mikor a véletlen szeszélye újra megszólaltatta a mi panaszunkat. A budapesti vendéglősök ipartársulatáé s főleg Oundel Jánosé az érdem, hogy sérelmünket újból szóvá tehetjük. Ugyanis az év végén megjelent 1903. évi állami záró-számadásokból kitűnt, hogy az 1902. évi költségelőirányzat az italmérési illetékre 3,200.000 kor. volt. Ebből tényleg befolyt 3,565.707 kor. 99 fillér, tehát 365.707 korona 99 fillérrel több az előirányzottnál. Ezek a számok világosan mutatják, hogy mig a törvény az 1903. évre csak 3,200.000 korona italmérési illeték kivetését engedélyezte, a pénzügyi hatóságok mégis 4,012.166 korona 5 fillérrel rótták meg az ország korlátlan italmérőit, tehát 800 ezer koronával többel terhelték meg, mint a mihez törvényes joguk volt. Ezt a törvényszegést még megtorlan- dóbbá teszi a budapesti pénzügyigazgatóságnak az az önkénye, hogy a 25 százalékkal meghaladó előírást Budapest területére még 37 százalékkal emelte. Az emelésre nem volt szükség, mert hát 365.707 korona 99 fillérrel úgyis több folyt be a költségvetés előirányzatánál. De nem menti a törvénytelen fölemelést az a körülmény sem, hogy talán a vendéglői üzletek annyira jól mentek, hogy a vendéglősökön egy kis érvágás emberbaráti szempontból szükséges, különben belefuladnak nagy bőségük zsírjába. Ettől ugyan nem félthet bennünket a pénzügyigazgatóság, mert üzleteinket úgy agyonfinánczolta, hogy maholnap berozsdásodhatnak a fogaink. Ezt különben a pénzügyigazgatóság is kitalálhatta volna a maga számadásaiból, mert mig az italmérési illetékből a hátralék 1901-ig sohasem ütötte meg a 200.000 koronát, 1902-ben ez 336.272 kor. 8 fillérre, 1903-ban pedig már 414.306 kor. 35 fillérre rúgott. Ez a növekvés azt bizonyítja, hogy üzletmenetünk nem fedezheti a tulmagas illetéket; tehát ezt alább kellene szállítani, nem pedig emelni. Ezt diktálja a legprimitívebb kormányzati bölcseség, csakhogy ez nálunk ki van ficzamodva. Ezek az adatok arra indították ipartársulatunkat, hogy a pénzügyminiszternél megsürgesse és újabb érvekkel támogassa előbbi felszólamlását. A sürgető iratot négytagú küldöttség vitte föl január 22-én a miniszterhez Oundel János vezetésével. A mi a sürgető iratot illeti, dicsérőleg kell említenünk erélyes, önérzetes hangját, az adatok világos, meggyőző csoportosítását s az érvelés élességét és meg- dönthetlenségét. A mü dr. Solti Ödön mesteri kezére vall. Hasonló szellemben szólt a miniszterhez Oundel János is, s igy a kegyelmes ur, tekintettel a választásokra, megígérte, hogy a kérelem teljesítésére módot fog keresni. Tekintettel azonban a már lezajlott választások eredményére, immár bizonyos, hogy ez a kormány ezt a módot már nem fogja megtalálni. Jobb is ránk, ha majd az a kormány találja meg, a mely csak a törvényekkel és csak a polgárok javára akar munkálkodni. Jó tanácsok. Az amerikaiak a gyakorlati élet nagy mesterei; ennek a szolgálatától még a költők sem irtóznak. Múzsájuk nem izetlen reklám-verseket s puffogó ódákat áldoz neki, hanem sokszor igen becses, megkapó alkotásokat helyez a gyakorlatiság oltárára. Ilyen regény jelent meg most, nagy feltűnést keltve, Lorimer G. H. tollából, a mely az üzleti élet prózai ösvényein jár, de mélyen szánt s csak úgy duzzad az egészséges és kedves humortól. A regény hőse a dúsgazdag Oraham, a kit disznó-királynak neveznek, mert hát neki van Chikágóban a legnagyobb hus- feldolgozó-gyára. Ez a Oraham levelekben oktatja az ő roppant vagyonának örökösét, léhaságokra hajló fiát, Pierrepontot. Ebből a könyvből fordított le pompás szentencziákat Gelléri Mór az ő virtuozitásával egy felolvasásául. Minthogy ezekben a szentencziákban sok olyan van, a mit szaktársaink is megszívlelhetnének, hát kiszemeltünk belőlük néhányat. Előbb azonban meg kell jegyeznünk, hogy az öreg Grahamnak az az óhaja, hogy fia üzletének folytatója legyen; de előbb tanuljon, járjon egyetemre; később pedig, üzletébe lépve, mintha idegen volna, kezdje a legalsó fokon s csak szorgalma és ügyessége szerint lépjen előre; mert csak így ismerheti meg az üzlet csinját- binját s a munka értékét. Ebből látható tehát, hogy az öreg Graham okosabb politikát követ, mint a Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére. I/'IDQPU IÁ NHQ sajt-, vaÍ" ás sziámi kereskedő BUDAPEST, VII. kerület, runoun JHIIUO Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09.
