Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-12-20 / 24. szám
1905. deczeniber 20. Vendéglősök Lapja / ledtével. Mint már évek óta rendesen, ezúttal is megismételjük kérő és figyelmeztető szavunkat: a szeretet ünnepén szeretettel támogassuk a magyar munkát; édes szeretteinkre gondolva, ne legyünk mostohák a magyar ipar iránt, a mely nehéz, küzdelmes helyzetében nagyon is rászorul a szeretetteljes gondozásra és gyámolitásra. És higyje el minden magyar ember: nemcsak rászorul, hanem mégis érdemli. Ajándéktárgy akéri nem kell már a szomszédba mennünk. Azóta, hogy első ilyen felszólításunk elhangzott, a magyar ipar szép sikerrel látott hozzá a karácsonyi piacz szüségleteinek meghonosításához és a magyar kereskedelem elismerésre méltó buzdítással segítette ebben. Dísztárgyak, gyermekjátékok, a házi szükséglet változtos czikkei, csinos csecsebecsék és hasznos apróságok sokféle változatban készülnek immár itthon is. A ki figyelemmel néz körül, megtalálhatja a magáét. És ne feledjük el, hogy ajándékról lévén szó, szabadabban választhatunk, mint hogyha egy meghatározott, nélkülözhetetlen szüségletünket akarjuk kielégíteni. Ha valamit nem kapunk meg itthon kielégítő minőségben, választhatunk egyebet ; de a szeretet nagy ünnepén ne küldjük a pénzünket idegenbe. Hadd legyen e réven ünnepe a magyar iparnak is. A hazafiakhoz szólunk, a kik a család ünnepén sem feledkezhetnek meg arról, a mivel magyarságuknak tartoznak. Hallgassák meg ismételt kérő szavunkat! Legyen az idei karácsony örömünnepe a magyar iparnak is : igazi maggar karácsony ! Felhívás előfizetésre. Pár hét még s lezárul az 1905. év könyve, melynek lapajaira nagy, lezajlott idők legendás harczai vannak jegyezve. Nagy harczok, de nagy remények is. S ezek a remények mind a jövőtől, mind az újévtől várják teljesülésüket. És teljesülni fognak, ha rendíthetetlenek leszünk a harczban és erősek az összetartásban. Szükségünk van okosságra, erélyűnkre s szivünk nagy hazaszeretetére; éppen ezért kétszeres szükségünk ezek leghat- i hatósabb eszközére, a legélesebb alkot- j mányos fegyverre, a sajtóra. A sajtó hivatását mindenki tudja, nélkülözhetetlenségét mindenki érzi, éppen ezért fölösleges a legrégibb, legmagyarabb ' szaklapot, a «Vendéglősök Lapja» XXII. év- I folyamát a szaktársak pártfogásába hosz- ( szasabban ajánlanunk. Szükségünk van a pártfogásra, hogy a harczban erősek legyünk, hogy szavunk elhasson minden vendéglős és pinezér szivébe. Zászlónk a vendéglős-ipar fölvirágzásáért és haladásáért lobog; czélunk a szaktársak jobbléte és megelégedése. Hogy ezt kivívhassuk, hogy egymást megérthessük, álljon minden szaktársunk táborunkba s bizton Ígérhetjük, hogy egyetértésüknek mielőbb édes gyümölcsét élvezik. Tisztelettel kérjük tehát az összes szaktársakat, vendéglősöket és pinezéreket, hogy lapunkra mielőbb előfizetni méltóz- tassanak. Előfizetési feltételeink a régiek s lapunk i élén olvashatók. Hazafias üdvözlettel a « Ven dég l ősö k L . pj a » kiadóhivatala. CSARNOK. ISTEN. Kinek porszem, mi nekünk egy világ S egy rebbenés határa az időnek: Ki, a mi ember-agyban egy miriád, Nem olvasod, mert semmiség előtted : Ki buborék gyanánt elfujhatod, Mit összehordtak népek, századok: Minden fűszálban érezlek; de elmém, Nem bir felfogni, megnevezni nyelvén. Kit megtagad a léha kétkedő, Te adtál ismeretlen ismerős Te, Te földi szóval nem nevezhető, Szivünkbe álmot, eszmét agyvelőnkbe, Magát tagadja meg, ki megtagad, Mint a napot, a fényt, a szint a vak, A por fiához más nem illik itten, Mint hogy Tebenned megnyugodva higyjen. Ki odatüzöd a közös napot Sugárzó lényed egy parányaképpen ; Ki hangodat majd zúgva hallatod, Majd édes összhang bájos zengzetében ; Ki, hogy megszűnjünk élni, rendeled, De nogy meghaljunk, még sem engeded, Ki ezt a bölcs világrendet behoztad : Megértni vágyó elmém összeroskad. A tudomány, az ember-bölcseség Hadd fejtegesse millió csodáid . . . Nyugodtan nézed újabb Bábelét, A melyen át egedbe nézni áhit. Engem, tűnődőt, volt-e kezdeted, Idődnek vége hogy mikor lehet: Érzése elfog a parányiságnak És leborulva, térdemen imádlak ! Reviczky Gyula. Társas-reggelik. A «Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata» minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggelikel a következő helyeken tartják: Deczember 22-én: Fürst Tivadar vendéglőjében Vili. József-körut 85, sz. Deczember 29-én : Kommet’ Ferencz éttermében, «Vadász-kürt» szálloda. Különfélék. Boldog ünnepeket! Mire lapunk szétröppen olvasóinkhoz, megkondulnak a karácsonyi éj harangjai, alleinját zengvén a magasságnak, hogy örömet és békét bocsájtott a földre az Üdvözítőben. Öröme mindenkinek van ezen a szent napon, de béke csak azokban a lelkekben honol, a melyekből nem aludott ki a hit világa, li,s a «szegénynek drága kincs a hit, mert tűrni és remélni megtanít.» Azt kívánjuk tehát olvasóinknak, hogy lobogjon bennük a hit lángja, hogy tűrni tudják a rosszat és remélni a jobbat. Nagy szükségünk van erre ma! Boldog ünnepeket ! A visszatért Aszner József szaktársunk, aki tanulni vágyásból bejárta a művelt világ országait, mindenütt iparunk terén működve, nem egyszer lapunknak is tanulságos leveleket irt tapasztalatairól. Ez a világjáró, derék szaktársunk visszatért Amerikából s Dohány-utcza 38. szám alatt megvette a Thomik-féle vendéglőt, amely az ő tapasztalt vezetése alatt már is szép lendületnek indult. Aszner pápai származású s igy ennek a vidéknek az ízlése uralkodó a vendéglőjében. Visszatért szaktársunkat melegen ajánljuk olvasóink pártfogásába! Magyar Óvadék- és Leszámifoló bank m. sz. F. hó 17-én délután 3 órakor tartotta a pinezérek uj óvadék-szövetkezete alakuló gyűlését. A szövetkezet élén nemcsak vendéglősök és pinezérek állanak, hanem közéletünk több köztiszteletben álló szereplője is. Az alakulásról lapunk más helyén számolunk be, itt csak az uj szövetkezetét újból a pinezérek figyelmébe ajánljuk. 48. Éhez a sokat jelentő, magyar sziveket dobogtató évszámhoz ért el lapunk szerkesztője, deczember 16-án ünnepelvén 48-ik születésnapját. Sokan üdvözölték őt ebből az alkalomból, házánál pedig több tisztelője lakomára gyűlt össze. A két protestáns egyház néhány lelkésze, tanárok, irók s előkelő vendéglősök ürítettek egészségére poharat, kívánva, hogy a sajtó terén és a társadalomban még sokáig lehessen terjesztője a magyar szellemnek, praedikátora a hazafiságnak. A megtisztelő megemlékezésekért ezen az utón mondunk köszönetét. Arany szőlő. Hogy az arany szőlő nemcsak a mesékben járja, hogy a költő nem hiába nevezte a tokaji bort folyó aranynak, kitűnik a következő adatokból: A tokaji bor felől egész a múlt századig a legendák egész sora tartotta fönn magát. Azt mondták, hogy jóságát, zamatját aranytermő földjétől nyeri, sőt, hogy a szőlő bogyóiban is aranyszemek találhatók. Bél Mátyás arany venyigéről is tud, mely ott a tőkén nőtt. Egy ilyennek a képét be is mutatja, azt állítva, hogy 15 arany pénzt nyomott. Fischer Dániel is talált, úgymond, a mádi szőlőkben 10 arany súlyú arany venyigét. Állítólag Szemere László Zemplén vármegye alispánja 1670-ben tokaji bogyókban aranyszemeket talált. Volt ilyen aranya Leyrfer- ner eperjesi bírónak is, aki azt a krakói palatínusnak adta. Vay Péter sajátkeziileg vett ki egy szőlőszemből arany magot.
