Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-11-05 / 21. szám

1905. november 5. Vendéglősök Lapja 3 e ztmeg nem cselekszi, az véthet a köz- egészségügy ellen s ezt ellenőrizze a vá­rosi tiszti orvos ur.) 3. Hibás, hiányos üvegeket, ha azokból viz ki nem jön, vagy ha a siphon meg van sértve, el nem fogadunk, el sem fogad­hatunk károsodás nélkül. 4. Ha a szikvizes üvegből minden viz nem jön ki, ahoz a gyár hozzá nem tölt­het, lévén az üvegen máris hiba, azt föl­tétlenül fel kell nyitni, kimosni és kijaví­tani. (Ha ezt a szikvizgyár meg nem tenné, az üzletre ráfizetne.) 5. Ha a vendéglőstől, vagy más eladótól bárki szikvizet vitet házához s azt virtus­ból vagy bármely okból felnyitja, ismét lezárja s ha az visszakerül a gyárba, fel- nyittatik, kijavittatik, kimosatik, máskülön­ben meg sem tölthető az, de ha mégis meg lenne töltve, kétszeres háromszoros kárára volna a gyárnak. 6. Ha kifogásai vannak a tiszti orvos urnák a szikvizgyár ellen, a közönség igen megköszöni, ha orvos ur az üvegek mo­sását minden esetben ellenőrzi a szikviz- gyárakban, ha már annyira szivén viseli a közönség közegészségügyét. 7. Hálás dolgot cselekedne a tiszti orvos ur még azzal is, ha a boltüzletekben és a szatócsoknál ellenőrizné a szikvizes üve­gek rendbentartását, tisztaságát s azt, hogy az üvegek hol tartatnak stb. 8. Egyúttal kiterjeszthetné figyelmét az üvegekre, poharakra, italtartó és a kimérő, mosó edényekre is. 9. A városi tiszti orvos ur azt ajánlja, hogy a szikvizes üvegeket ki nem nyitható s kulcscsal zárható zárószerkezettcl láttas­sanak cl. Ezt meg lehetne cselekedni, de ez a kezelést, felnyitást, töltést és lezárást, különösen az üvegek kimosását tízszeresen megnehezítené. 10. Drága ez a város igy is városi tiszti orvos ur, de ha a szikvizes üvegek nehéz­kes és komplikált zárral láttatnának el, bizonyára nem ihatnánk 6 fillérért szik­vizet, hanem igen 20 fillérért. Amit, azt hiszem, nem óhajt a tiszti orvos ur. Ennyit tájékozásul egy hivatásos ven­déglőstől. Végül, mint fogyasztótól, még egyet. E helyen még arra hívom fel dr. Rózen- berg Jenő tiszti főorvos ur figyelmét, hogy egy helybeli üzletben ma vett csekély mennyiségű lekvárban két szál gyújtót találtam. Sz. Gy. ur konyhájára pedig, hir szerint, büdös füstölt hús került a piaczról! * Mindebből pedig az következik, hogy a nemzeti ellenállás e puskaporos korszaká­ban még szódásüvegek is föllázadnak a rabság, a lakat alá kerülés gondolatától s védelmükre az ádáz főorvos urak ellen készek mozgósítani a gyufás lekvárokat, büdös húsokat, fűrészporos hurkákat, pet- roleumos sajtokat, vitriolos és gliczerines pálinkákat stb., hogy bebizonyositsák, hogy nem ők a lakat alá valók. Revolverezők. „A ki kardot ránt, kard által vész el!“ mondotta az üdvözítő s Tolsztoj, a ki igazi követője Krisztusnak, szintén hüvelybe pa­rancsolja a kardot. Ő, a kinek minden gondja, gondolata az ember megváltása, fölemelése, elborzadva mutat arra az iszonyú vérfolyamra, a mely fojtó párázattal, sötéten hömpölyög végig a história századain. Az erőszak erőszakot szül; a vér min­dég átok, bárki bármiért ontotta is. Ettől az átoktól meg kell szabadítani az emberiséget, a múlt bűnébe nem szabad visszaesnie a jelen emberének, ha szabad­nak és boldognak akarja a jövőt. A gaz­ságot nem győztük le, ha magunk is gaz­sággal harczolunk ellene; hanem az diadal­maskodott rajtunk. De nem csupán az erkölcsi érv, hanem maga a helyzet követeli, hogy az emberi­ség haladásának meg nem szűnő forradalma a béke fegyverével, a jog és törvény erejé­vel szálljon sikra igazaiért. így küzdünk mi most nemzeti követel­ményeinkért s igy kezdette meg éppen most elszánt harczát az orosz nép föl­szabadulásáért. Mi megtagadjuk az adót és a katonát; a leigázott orosz megtagadja izmainak és szellemének erejét s a szurony és golyó nem vehet erőt a félreálló tömegen. Úgy látszik, nálunk nem tudják, vagy nem akarják megérteni ezt a fenséges jelenséget. Nem a nép javáért, hanem a maguk hasznáért szorgos eszme-kufárok, a bé- rencz szocziálista-agitátorok, a karmaik közé kerített kávéfőzők néhányát elbolon- ditották, felbujtották s ezek estének idején revolverrel belődöztek több kávéházba. Orvul lopóztak a megtévelyedettek és a saját revolverük dörrenésétől megriadva, gyáván futamodtak el, mint a csirkefogó kölykek. Megrémült lelkűk talán véres alakokat láttatott velük, ártatlan vendégeket, a ki­ket az ő golyójuk talált. Szerencsére, a golyók nem sebeztek meg senkit, csak az ismeretlen revolverezőket, illetőleg őket sem, hanem tanítóikat, fel­bujtóikat, a szoczializmus magasztos elveit meggyalázó agitátorokat, a kik a rendőr­ség különös kegyelméből még mindég szaba­don járhatnak. A revolverezők golyói ezeken rongygyá lőtték a tisztesség látszatát s most gonosz­ságuk egész sötétségében állanak a köz­vélemény megvetése előtt. Szaktársak, őrizkedjetek a hamis prófé­táktól; jobb sorsotokat nem revolver, hanem tisztesség és összetartás vívja ki! fi hús drágasága. Mióta megnyíltak a székesfővárosi hus- székek, megmozdultak a hegyek, a mészá­rosok is, sőt a „Kereskedelmi és ipar­kamara“ is. A mészárosok azért, mert sajnálják a hatósági husszékek révén elvesztett hasz­not; az iparkamara pedig azért, hogy se­gítségére siessen a szorongatott mészáro­soknak. A mészárosok ipartestülete már bead­ványt is intézett a tanácshoz, a melyben javaslatokat tesz azokra a módozatokra nézve, a melyek a húst a mostani viszo­nyok közt is olcsóbbá tenni alkalmasak s e mellett a mészáros-ipart is kiszabadíta­nák mostani nehéz helyzetéből. A bőséges megokolással ellátott beadvány konkrét javaslatai a következők: 1. a növendékállatok húsának kimérése megtiltassék: 2. a szomszéd államok határai megnyit­tassanak, különösen Romániából a szarvas­marha-behozatal megkönyittessék; 3. a húsimport olcsó vasúti politikával lehetővé tétessék; 4. a fogyasztási adó, vágóhídi és egyéb díjtételek olcsóbbá tétessenek; 5. a vásárcsarnokok tulmagas helyárai leszállittassanak; 6. a daraetetést a marhavásáron egyszers- mindenkor megszüntessék; 7. a huskimérés és tárgyában alkotott szabályrendelet 3. §-a akként módosíttas­sák, hogy a leveshus fakultative nyomaték­kai vagy a nélkül a vevő kívánságához képest legyen kimérhető; 8. a III. osztályú kereseti adó és járulékai az adó mérve szerint a levágás alkalmával a husfogyasztási adóval együtt a közvágó­hídon szedessék be; 9. a nagybani huselárusitók a közvágó­hidra tereitessenek. Ez mind hasznos lehet a mészá­rosoknak, de semmi hasznot sem biz­tosit a közönségnek; mert a mészáro­sok bölcsen hallgatnak arról, hogy abban az esetben, ha kívánalmaik teljesítetnek, mennyivel adják olcsóbban a húst. A kamarában is ők voltak a szóvivők, ott is ezeket a kívánalmakat hangoztatták a husdrágaság ellenszeréül; ámde itt sem tettek ígéretet, hogy majd adják-e és mennyivel olcsóbban a húst ? így hát ezek az urak ma sem mutatkoz­nak megbízhatóknak. Egy haszna azonban mégis van a hus- székeknek, illetőleg a tagló alá kerülő lovak­nak s ez az, hogy a vásárpénztár csávába került. Vázsonyi erélyes fellépésére vizsgálatot rendeltek el ellene s igy remélhető, hogy közélelmezésünknek ez a telhetetlen parazi­tája mai alakjában és mai embereivel előbb- utóbb megszűnik a székesfőváros czégére- zője s a nép sanyargatója lenni. Pártoljuk egymást. A „Magyar Védőegye­sület“ hazai iparunk pártolásának terjesz­tését szolgálja. Ez a nemes czélu egyesület most újból felhívással fordul a közönség­hez. Ebben a válságos időben felettébb szükséges, hogy a felhívást minden magyar megszívlelje; a mire külön is felhívjuk olvasóinkat. A felhívás igy hangzik: A „Magyar Védő Egyesület11 czélja: hogy az ország gazdasági erejének megerősödése érdekében hazafias társadalmunk szervezett erejével honi iparunk jó munkáját a kül­földi ipar elnyomó versenyével szemben megvédje, azt erősítse és fejleszsze. — A magunkra vállalt munka nagy, a siker ki­vívására pedig igen sok anyagi erőre és társadalmunk minden hazafiasán érző tag­jának lelkes támogatására van szükségünk. Ezért kérjük honfitársainkat, hogy egye­sületünkbe belépjenek. Budapest, 1905. évi október hóban. A „Magyar Védő Egyesület nevében: Dobieczki József s. k., ügyvezető igazgató. Beniczky Lajos s. k., elnök. Kivonat az „Alapszabályából. 9. §. A „Magyar Védő Egyesület“ tagja lehet min­den feddhetlen múltú honfi és honleány. Tagsági dijak : Örökalapitó ki egyszer és mindenkorra 1000 koronát, alapitó, ki 500 koronát adományoz. Pártfogó tag, ki éven­ként 20 korona, rendes tag, ki évenként 4 korona tagdijat fizet. — Vidéki néptanítók, kisgazdák, kisiparosok rendes tagsági dija évi 2 korona. Fogadalmas tagok azok, kik évenként kisebb összeget áldoznak az egyesület czéljaira. 11. §. A pártfogó, ren­des és fogadalmas tagok a belépéskor három évre vállalnak kötelezettséget. 7. §. A nem­zeti pénzalap kizárólag a kis- és háziipar támogatására és fejlesztésére fordítandó. E j czélra külön hazafias adományokat kérünk. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részér* KIRSCH JÁNOS sajt-, vaj- és szalámi kereskedő, BUDAPEST, VII. kerület, Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09.

Next

/
Oldalképek
Tartalom