Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-02-05 / 3. szám
XXI-ik évfolyam. 3. szám. Budapest, 1905. február 5. VENDÉGLŐSÖK URH („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK. KÁVÉSOK. PINCZÉREK S KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéházi segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“, a „Székes- fejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“ az „Aradi pinczér-egylet “-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székes- fejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az Országos pínczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának. A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ Évnegyedre . . 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Az emberirtó. Joggäl nevezhetjük ennek a pálinkát, a mely kiölte Amerika őslakóit, elsatnyitja a francziát, butaságban tartja a muszkát, most pedig a mi népünk erőit sorvasztja. Sokszor felszólaltunk már e lap hasábjain, hogy a népet védjék meg ettől a rettenetes méregtől, a mely- lyel leginkább Galiczia jöttmentjei szereznek maguknak otthont és gazdagságot, mig az elhódított s lerongyolódott nép kétségbeesve világgá bujdosik apáinak vérrel és verítékkel táplált földéről. Most dr. Molnár Istvántól jelent meg egy könyv, a melynek ez a czime: „ A szeszes italok hatásai, vagy a váradi sorozás.11 A mi czikkelyeink gondolatmenete az övé is, de ő az életből vett adatok és történetek kapcsán mutatja be a megdöbbentő valót. A kiben csak egy csöppnyi szív dobog, a kiben csak egy szikrányi emberség révedez, a ki csak valamelyest is érdeklődik hazája sorsán, lehetetlen, hogy meg ne induljon felebarátai szörnyű sorsán, olvasva ezt a könyvet, melynél véresebb és szomorúbb aligha van a históriában. A könyv konklúziója is egyezik a miénkkel, vagyis hogy a népnek az elsatnyitó pálinka helyett vissza kell adni az erősítő bort, eltörölve ennek megadóztatását s drákóilag büntetve hamisítását. Ha valaki érzi a mostoha viszonyok súlyát, fájó szívvel látja fajunk sülyedését, álljon síkra a pálinka ellen. Harczoljon ellene az egész közönség, hiszen már-már majd minden családban van áldozata a poklok e bűzös italának. Ha a kormány szemet huny a népet irtó veszedelem előtt kincstári érdekből, ébreszsze halaszthatatlan kötelessége tudatára a közvélemény hatalmas felzúdulása. Követelje a sajtó, követeljék a vármegyék és városok, az egyesületek, az egyesek és a gyülekezetek, hogy a pálinka súlyosan megadóztassák, készítése egészségügyileg ellenőriztessék, a pálinkamérések száma korlátoztassék, vasár- és ünnepnap zárva tartassanak, hétköznapi üzletidejük rövidebbre szabassék; a bor adója pedig töröltessék el. Ez lesz igazi népmentő akczió! Czégjegyzések. Az utóbbi időben mind sűrűbben adunk hirt egyes vendéglősöknek arról az elhatározásáról, hogy czégüket törvényszékileg bejegyeztetik. Ez régebben- alig, utóbb szórványosan, most azonban egyre gyakrabban fordul elő, úgy, hogy nincs számunk, a melyben egy vagy több czégjegyzésről ne kellene tudósítanunk olvasóinkat. Nincs ebben semmi különös, legfölebb csak az, hogy a czégjegyzés iparunknál nem volt szokásban s szaktársaink legtöbbje ma sem tudja, hogy mire jó az ilyen czégjegyzés; mert nem ismerik a kereskedelmi törvények erre vonatkozó , intézkedéseit. A ki czégét bejegyezteti, arra teljes mérvben kiterjednek a kereskedelmi törvények, különösen a csődeljárás. A bejegyzett czég tulajdonosa köteles pontos, a törvényekben előirt kellékekkel ellátott, tehát hiteles üzleti könyveket vezetni, melynél a mulasztás bűntett s a legkisebb botlás is vétség lehet. Ezzel a nem közönséges megterhelte- tésért ugyanazt az előnyt élvezi az illető, hogy hitelhez könnyebben, nagyobb arányban jutható; ámde pontosan készfizetőnek is kell lennie, mert egyetlen nem, vagy késedelmesen rendezett váltóért nyakába szakadhat a csőd Damocles kardja. Éppen ezért feltűnő, hogy éppen most, a mikor üzleti forgalmunk annyira silány, mind sűrűbben jegyeztetik be magukat a szaktársaink. És nemcsak jobb vendéglőseink teszik ezt, hanem igen gyakran igen szerény viszonyú korcsmák tulajdonosai is. Töprengésre annál inkább ad okot ez a jelenség, mert hát — a mint eleve megjegyeztük — szaktársaink nem igen ismerik a czégjegyzés természetét, hasznait és veszedelmeit, erről társulati életünkben nem szoktak tanakodni, a szaksajtó sem ismertette, igy hát máshonnan kellett az illetőknek tájékoztatást nyerniök. Minthogy bejegyzett szaktársaink ebben a kérdésben tájékozatlanok s annyira sem képzett könyvelők, hogy könyveik szabatos, hű vezetését kellőkép ellenőrizhetnék; ennélfogva majd talán nem egynek okoz | boszuságot, sőt talán bajt is a czégjegyzés. Am, ettől eltekintve, a czégjegyzést mi egyáltalán nem kárhoztatják, sőt örvendünk, mint olyan eszköznek, a mely iparunknak intelligensebb szint ad, szaktársaink megbízhatóságát s igy hitelét növeli. Veszedelmet csak abban az esetben látnánk, ha a czégjegyzést némelyek nem önszántukból, hanem külső nyomásra, J szorultságból eszközöltetnék azért, hogy FANDA ÁGOSTON haUszmester BUDAPEST (Központi vásárcsarnok) Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József Ágost föherczeg Ö fensége udvara számára. Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója.