Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-09-12 / Rendkívüli szám
1905. szeptember 12. Vendéglősök Lapja 5 Kénsau a borban. Néhány év előtt az volt a mottó, hogy azért nincs kelendősége a magyar bornak; mert nem tudjuk előkészíteni. Nosza, megindult a mozgalom, tanulmányozás, hogy miként preparáljuk borainkat a világkereskedelem számára alkalmas áruvá, elfeledvén azt, hogy azért veszítettük el kitűnő svájczi piaczun- kat; mert néhány kapzsi üzérkedő boraink szállítását kiragadta a termelők kezéből s termékeinket nem természetes minőségükben, hanem kereskedelmi kikészítésben: elegyitetten, kopasz- tottan, színezetten szállították ki. A jó svájcziaknak nemcsak nem Ízlett a pompás «kereskedelmi áru», hanem csatornákba eresztették azt, mint az egészségre káros zagyvalékot s nyomban törvényt is hoztak a gyanús magyar borok bevitelének megnehezítésére. Azóta megnyílt a világ szeme s törvényt hoztak a kereskedelmi áruvá kikészített borok ellen. Lassan-lassan jövünk rá, hogy ehhez a kereskedelmi manipuláczió micsoda emberölő ingredencziákat használt és használt föl. Eddig azt hittük, hogy a kénsavnak (vitriolnak) csak a pálinkások butikjaiban van szerepe; pedig hát — mint az alábbi idézetből kitűnik — a, 'kereskedelmileg mintaszerüleg kezelt borpinczékben is. A Revue Agricole Viticole et Horticole a következő érdekes czikket közli a bor kénezéséről: A modus vivendi, melyet a vámkezelésre nézve egyelőre megállapítottak, megköveteli, hogy olyan borok, melyek 200 milligrammnál több kénsavat tartalmaznak, a következő czim- kével legyenek ellátva: «kénsavval konzerválva» és hogy a czim- kén fel legyen tüntetve a bornak hozzávetőleges kénsavtartalma. Olyan borokat, melyek 350 milligrammnál több kénsavat tartalmaznak, semmiféle szin alatt sem szabad bebocsátani, még átmenetileg sem. Ezt a szigorú rendeletet egyelőre csak az Egyesült-Államokban léptették életbe; de más államok is szándékoznak azt életbe léptetni (nevezetesen Argentina), ha Francziaországnak hozzájuk való jó viszonya meglazulna. És ez a szigorú rendelet majdnem teljesen kitiltja a sauturnei fehér fajborokat és a nehéz girondéi borokat. Az Egyesült Államok kormányának szigora tehát szükségessé teszi, hogy olyan borkezelési módot találjunk fel, mely nem a kénsavat használja kizárólagos erjesztőgátlónak, a mely a lassú erjedést fizikai hatások által korlátozza, minők a melegítés, fagyasztás, a szénsavval és élenv- nyél alacsony hőmérsék mellett való kezelés. Addig, mig nálunk is életbe nem lép az «Unió» törvénye, óvakodjunk «kereskedelmi áruvá nemesitett» borokat inni; tehát bort ne vegyünk a boltosoknál! fl udsdrtarfds reformja. A szegedi kereskedelmi és iparkamara, a mely legtöbb figyelemben részesíti a kisipar és a kiskereskedelem érdekeit, megpendítette a vásártartás reformját. És nem maradott meg az eszme fölvetésénél, hanem részletes javaslatot is készített a kormányhoz való terjesztés végett. Minthogy a vásártartás közvetlenül érinti a vendéglős-ipart s minthogy a mostani szabályokban sok van, a mi iparunkra hátrányos ;~ ennélfogva szükséges, hogy mi is tanulmányozzuk a kérdést s idejekorán hallassuk kívánalmainkat. Minthogy a vendéglők forgalmára nagy befolyással vannak a vásári sokadalmak, kárunkra volna minden olyan reform, a mely a vásárok népességét csökkenthetné. Elleneznünk kell ezt, mert a kisebb helyeken levő vendéglők csaknem a vásárok jövedelméből tartják fenn magukat. Nagy kérdés továbbá még a vásárokban való sütés-főzés, sátras bor-, sör- és pálinkamérések kérdése. Szerintünk laczi-konyhákban csak speczialitást lehessen árusítani, mint czigánypecsenye és lángos. Sátras italmérést pedig csak helybeli vendéglősök és termelők nyithassanak; mert semmiféle érdek sem szól a mellett, hogy — tudja Isten — honnan kerekedett üzérek a helybeli, súlyos adóval megrótt vendéglősök elől elharácsolják a jövedelmet. Ezen okoknál fogva tehát a vásártartás reformja is olyan kérdés, melyre az országos szövetségnek figyelmet kell fordítania. fl halak életkora. Tudvalévőén a természet nem fösvény a nagy kor adományozásában, mert hiszen van elefánt és bálna, a mely 3—400 éves kort is megér. Sokáig a halakról is azt hitték, hogy azok is mind csupa Mathuzsálem. így például voltak, a kik állították és olyanok is, kik elhitték, hogy a fonteneblói fejedelmi kéjlak halastavában olyan pontyok úszkálnak, melyek még I. Ferencz idejéből valók, a XVI. század elejéről s igy ugyancsak öreg legények. Nem beszélve arról, hogy hiteles adatok bizonysága szerint a Páris körül portyázó kozákok az utosóig fölfalták a fonteneblói halastó állományát, régebbről is tudvalevő, hogy a föllázadt párisi csőcselék elsőbben is a királyi halastavakat pusztította ki s ez a szokás a napkirály, XIV. Lajos halála után egész divattá lett. Mese tehát mindaz, a mit a pontyok sok száz éves koráról beszélnek, alkalmasint az is, melyet egy angol lordról költötték, a ki a hetvenes években egy kiszárított halastavának iszapjában egy hatalmas pontyot talált, orrán egy gyűrűvel, melybe a következő adatok lettek volna vésve: «Házasságunk napja, 1671 május 14». Ezt a gyűrűt azonban senki sem látta, maga az idézett lord pedig sohase élt s igy magától válik valótlansággá az az állítás, hogy lennének pontyok, melyek még a tizenhetedik században pillantották meg a — vizet. Boros hordók mázolása. Boros hordóinknál, különösen nedves pinczékben gyakran tapasztaljuk, hogy azok penészgomba képződése által igen gyorsan tönkremennek. Ennek egyedüli ellenszere az, hogy a hordókat oly mázzal vonjuk be, amely a penészgombák képződését lehetetlenné teszi s e czélra a boraxoldat a legalkalmasabb. A borax- oldat használata által a hordók fájának likacsossága nem szenved; tehát alkalmasak maradnak fiatalabb borok befogadására is. A likacsosságot eltömő mázat olyan hordókhoz, amelyekben a boroknak még érni kell, használnunk már csak azért sem szabad, mert elzárják a levegő behatolást s a bor tovább fejlődni nem tud. Ellenben érett borok hordóit lehetőleg olyan mázzal lássuk el, amely a likacsokat is teljesen betömi, mert a behatoló levegő az ilyen borokra csak ártalmas. Az olyan hordókban, melynek likacsai nyitvák, a bor folytonos párolgásnak van kitéve s folyton fel kell töltögetni, mig ha a likacsok el vannak tömve, az elpárolgás majdnem lehetetlen és csak ritkán szorul feltöltésre. Igen kitűnő ilynemű mázat ad a mintegy 120° C. hevített parafin. A vele bekent donga olyan, mintha zsírral volna bekenve. Parafin helyett lenmagolajat tisztán, lenolajkenczével keverve is használhatunk. Ilyenkor azonban 2—3-szor egymásután kell mázolnunk, ha a kencze közé czink- fehéret vagy okkert keverünk, akkor a donga elveszti természetes színét s ha ekkor az abroncsokat aszfalttal kenjük be, ami azokat rozsda ellen kitünően védi, a hordók színe tetszetős lesz. fl vándorgyűlések ellen. Egyik kiváló szaktársunk azzal a javaslattal fordult lapunkhoz, hogy kongresszusunkat állandóan egy helyütt, még pedig az ország fővárosában, szövetségünk székhelyén, Budapesten tartsuk meg. Ez a kérdés nem annyira formai, mint a milyennek első tekintetre látszik; hanem igen is lényegbe vágó. A vándorgyűlések gondolatát helyes czélzat adta országos szövetségünk megalakitóinak, hogy ilyképpen a szövetség propagandáját közvetlenül teljesíthessék országszerte s hogy egyúttal a vendéglősökkel igy megismertessék az ország különböző vidékeit és ezek viszonyait. A mi a propaganda kérdését illeti, semmi kétség, hogy erre lehetne a vándorgyűléseknél eredményesebb módot is találni. A mi pedig az ország megismertetését illeti, ezt sikeresebben lehetne elérni, ha a Budapesten tartott kongresszus, munkáját végezvén, minden évben más-más vidékre tenne tanulmányozó, szórakoztató s egyúttal propagáló kirándulást. Ily módon a kongresszus felkereshetné az ország oly kisebb helyeit is, a melyek a kongresszus teljes befogadására, munkásságának biztosítására nem alkalmasak. Mai rendszerünk mellett csakhamar ott leszünk, hogy a nagyobb, alkalmas góczpontokból kifogyunk, mig a Budapesten tartott kongresszus kirándulásainak rendelkezésére áll az egész ország, minden fürdő, sőt a legkisebb falu is, a hol a természet valamely szépségében gyönyörködhetünk, vagy valami érdekességet tanulmányozhatunk. A kongresszusnak Budapesten való állandósítása mellett szól az is, hogy itt minden vidéki szaktársnak akad dolga, vagy szórakozás okából örömest rándul ide s az itt nagy zömben lakó vendéglősök is tömegesebben jelenhetnének meg; tehát kongresszusaink népesebbekké lennének; tehát munkásságuk is eredményesebbé válnék. Mi a fölvetett eszmét megokolásával azért ismertetjük most, hogy a győri kongresszuson összesereglő szaktársaknak legyen alkalmuk a kérdés felett elmélkedni s ha kartársunk javaslatát jónak találják, iparkodjanak ezt érvényre emelni. i. =>■ =ii - ■ ... —H=» ir~~" =» Minden pusztai csárda a testvériség temploma, a művelődés diadaloszlopa; mert jele annak, hogy az emberek nem élnek többé zord elvadultságban; rátaláltak egymás szivére, egymáshoz vágynak. * Ha leány és bor, szerelem és szabadság nem volna, igazság sem volna az életben. j
