Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-08-20 / 16. szám
1905. augusztus 20. Vendéglősök Lapja 3 Armin buzgólkodásának köszönhető. Isten áldása legyen a zászlón és az alatta iparunk haladásáért küzdőkön ! Az alkoholizmus elleni kongresszus. A szeptember 11—17-ig itt Budapesten tartandó nemzetközi alkoholizmus elleni X. kongresszus irodája most kezdte meg a végleges munkarend és meghívók szétküldését. Mindennemű bejelentés avagy kérdezőskö- dések Stein Fülöp dr. főtitkárhoz szept. hó 1-ig Budapest, központi városháza, azontúl Műcsarnok, Városliget intézendők. A kongresszussal kapcsolatos kiállításra vonatkozó felvilágosítással Kovács Gyula dr. kir. tanácsos, a Kereskedelmi Muzeum igazgatója szolgál. A bejelentéseket szept. 1-ig kell megtenni, mely ideig a kongresz- szusi tagdíj (6 korona) is megküldendő Tauffer Károly pénztároshoz (VI., Teréz- körut 39.). A kongresszus munkarendje a következő: Hétfőn, szeptember 11-én délután 4 órakor a Magyarországi Nőegyesületek Szövetségének gyűlése a Műcsarnokban, este 872 órakor ismerkedési estély ugyanott. Kedden szeptember 12-én délelőtt 1 órakor a Mücsarnokb in a kongresszus megnyitása, a tisztikar megválasztása, üdvözlések és ünnepi előadás, tartja Gruber dr. tanár (München). Délután 3 órakor ugyanott előadások. Este fél 9 órakor ugyanott estély előadásokkal. Szerdán, 13-án délelőtt és délután előadások, este 8 órakor estély és előadások. Csütörtökön délelőtt előadások a Műcsarnokban és délután az Orvosegyesületben. Este a székesfőváros estélye. Pénteken, 15-én délelőtt és délután előadások a Műcsarnokban, este fél 9 órakor estély. Szombaton, 16-án délelőtt és délután előadások, este fél 9 órakor népgyülés. Vasárnap, szeptember 17-én kirándulás a Balaton mellé. Czáfolat. Horváth Nándor úrtól, iparunk e lelkes barátjától s a magyar kereskedő világ előkelő tagjától, egyik vezéremberétől a következő sorokat kaptuk : Budapest, 1905. aug. 7. Igen tisztelt szerkesztő ur! Teljes tisztelettel kérem alanti nyilatkozatomat tudomásul venni, esetleg becses lapjában közzé is tenni, Én mint az Országos Füszerkereske- dők Egyesülete választmányi tagja — kötelességszerüleg részt vettem mindazon üléseken, amelyeken az alkalmazottjaink érdekében a záróra, teljes vasárnapi munkaszünet stb. tárgyaltatott. Sőt szerény magam referense is voltam az egész ügynek. Biztosíthatom, hogy az egész tárgyalások folyamán szó sem volt a vendéglők vasárnapi bezárásáról, — úgy, hogy a becses lapjában „Ellenünk“ alatt irt czikk csakis téves informáczión alapulhat. Kitűnő tisztelettel szerkesztő ur őszinte hive Löwenstein M. utóda Horváth Nándor. * Tisztelettel jelentjük ki, hogy Horváth Nándor ur szavainak teljes mértékben hitelt adunk s örvendünk, hogy ily tekintélyes férfiú megnyugtathat bennünket, hogy kereskedőink oly botorul nem törtek ellenünk. Nincs is semmi ok arra, hogy a kereskedők a vendéglősökben ellenségeiket lássák; sőt inkább szövetségest kell bennök keresniük. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a megczáfolt adatot a „Füszerkereskedők Lapja“ gyűlési tudósításából vettük, a melyben még a vendéglősökre epéskedő szónok neve is olvasható ; tehát a tévedés, illetőleg valótlan tudósítás nem a mi hibánk. Éljen Debreczen! Városaink régen s állandóan küzdenek a deficzittel s hogy kulturális feladataikat teljesíthessék, gondoskodnak kell jövedelmeik fokozásáról. Fájdalom, ezt eddig csupán a hazai közgazdaság rovására tették. Csak a minap kellett fölháborodnunk, hogy Győr városa adót vetett a pezsgőre pezsgőgyártásunk és bortermelésünk kiszámithatlan kárára. Végre Debreczen városa adta meg a jó példát arra, hogyan kell a közjövedelmeket szaporítani, úgy, hogy az ne váljék a hazai termelés hátrányára, hanem inkább előnyére. Megadóztatja a külföldi ásványvizeket s az erről szóló szabályrendelet legközelebb kerül tárgyalás alá. Helyeseljük, ha a városi pénztár jövedelmét fokozni akarják, azt is helyes gondolatnak tartjuk, ha az ásványvizekre adót rónak, de csak a külföldiekre. A belföldi ásványvizeket egyáltalán nem szabad megadóztatni, sőt azok fogyasztását — ha lehet — még kedvezményekkel is elő kell mozdítani. Helyes, ha a külföldi ásványvizekre adót rónak ki, mert ezáltal is a belföldi ásványvizek fogyasztását mozdítják elő. Pinczérek pihenője. (Vége.) Szükségünk volna egy kis szabad időre a végből, hogy kimehessünk a zöldbe friss levegőt szívni, a szivarfüstős levegőtől gyenge tüdőnket felfrissíteni. Csak végig kell nézni sorainkon, alig akad köztünk erőteljes, kifejlett magas ember, majdnem valamennyien csenevészek vagyunk, mert testünket kellőleg nem ápolhatjuk. Ha az állam bennünket nem részesített kellő figyelemben, mikor a vasárnapi munkaszünetet kötelezővé tette, s nem gondoskodott arról, hogy mi egy hétköznapon pihenjük ki a hét fáradalmait, nem lehet tőlünk rossz néven venni, ha mi a saját erőnkből törekszünk arra, hogy ezt a munkaszünetet megszerezzük, mikor látjuk, hogy a müveit világ összes munkásainak van hetenként egy napjuk, a mikor önmaguknak is élhetnek s a mindennapi kenyér megkeresése nem köti le életüket minden megszakítás nélkül. A müveit nyugaton a pinczér tiszteletre méltó helyet foglal el a társadalom munkásai között, vele a közönség nem szolga módjára bánik, hanem olybá tekinti, mint a kereskedő-segédet. S ez azért van, mert a pinczérnek van alkalma magát művelni, van ideje arra, hogy ismereteit bővítve, modora, föllépése, magatartása öntudato- sabbá váljon. A vendég a pinczér egy-két szavából kiérzi, hogy a kinek parancsokat osztogat, nem durva munkás, de finomodott lelkű egyén. Bennünk, kik a társadalom legelőkelőbb rétegeivel érintkezésbe jövünk, leginkább támad fel a vágy arra, hogy művelődjünk. S azt nem kell hangsúlyoznunk, hogy nincs keservesebb dolog, mint vágyódni Tantalusz módjára a mü- velődésré s nem juthatni hozzá, mert nincs egy percznyi arra való időnk. Igaz, hogy a ránk jutó egy-két órai pihenés helyett KIRSCH JÁNOS sajt-, vaj- és szalámi kereskedő BUDAPEST, VII. kerület, I Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09. | tanulni is lehetne, de sajnos azt a mi helyünkben az ezredik ha ugyan képes megtenni s az átlagot kell nézni, nem a kivételt s ettől eltekintve a pihenés szükséges az életkedv fentartásához. Már pedig, hogy a művelődés adja meg a létjogosultságot nemcsak a nemzeteknek, de egyes társadalmi rétegnek is, azt a tekintetes Ipartársulat előtt hangsúlyozni teljesen felesleges. Ha mi pinczérek művelődnénk, annak első sorban munkaadóink látják hasznát s a társadalom fogja feltétlen előnyét látni annak, ha belőlünk müveit, magas színvonalon álló iparosok válnak. Testi és szellemi erőgyűjtésre való törekvés 5 nem a henyélésre való hajlam az, a mi a budapesti pinczérek ezen kérelmét irányítja. Ha száz közül csak egyet fogunk műveltté tehetni azzal, hogy lehetőséget adunk neki erre idő tekintetében, ez az egy érdemes lesz arra, hogy száznak csak pihenőt adjunk, melyen nem műveli magát. De nem úgy van. Az élet, mely mindig többet és többet követel, száz közül kilencz- venet fog rá kényszeríteni arra, hogy művelje magát, hogy igy eleget tehessen az élet követelményeinek. Ellenvetéskép föl lehetne talán hozni a munkaadók s a tisztességes munkások rémét: az anarchikus eszméknek a szabad idő alatti terjedését. Erre az a feleletünk: mennél elnyomot- tabb és műveletlenebb egy néposztály, annál tévesebb s vészesebb eszmék terjednek el benne a néposztályoknak egymáshoz való erkölcsi s vagyoni viszonyairól, mennél műveltebbek s szabadabbak az emberek, annál elégedettebbek, mert annál jobban ismerik a társadalom egyes tömegeinek egymás iránt való kötelezettségeit s azokat a módokat, melyekkel az éppen előforduló bajokon segíteni jobban alig lehet a nélkül, hogy önmagukon s embertársaikon súlyos sebeket ne ejtsenek. A budapesti pinczérség munkaadóinak nem kell félteniük sem magukat, sem alkalmazottaikat az anarchikus eszméktől. A jelenlegi szerencsés helyzet szerint a pinczér és gazdája voltaképen munkatársak : mennél jobban megy a dolga a főnöknek, annál jobb helyzete van a pinczérnek s viszont: azért a pinczér soha sem fog egyébre törekedni már önérdekből sem, csak arra, hogy gazdája üzlete virágozzék. De nem szabad elfeledkeznünk a tanon- czokról sem. Már azoknál kell kezdeni a bajok orvoslását. Elég sajnos s ezt ismét a műveltség alacsony szintjének köszönhetjük — hogy a mi pályánkra akkor adják a szülők a gyermeket, „ha már semmire sem jó, mert tanulni nem akar.“ De ezt a bajt nem nehéz elhárítanunk, csak az kell hozzá, hogy belássuk, miszerint a tanonczot nem szabad meghagynunk a maga hazulról hozott müveletlenségében, hanem aggódó gondossággal kell benne fölkelteni a jó és nemes iránti ösztönt és vágyat s alkalmat adni neki azt kifejlesztenie. Hála a nemeslelküeknek, kik a pinczértanoncz- iskolát létesítették, az alkalom meg van a tanoncz művelődésére. Csak ideje nincs hozzá. A gyönge test, melyben a szellemi tevékenységek iránt igy sincs nagy hajlandóság, a legtöbb esetben hamar kimerül a szakadatlan munkában s pihenője nem lévén, fejlődésre képtelen. Mindennek a világon pihenésre van szüksége, hogy erőt gyűjtsön, annál inkább a gyermeknek. Szomorú tapasztalataink vannak azonban a felől, hogy tanonczaink a rövid alváson kiLegjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére.
