Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-08-05 / 15. szám
Vendéglősök Lapja 1905. augusztus 5. 2 délután: A győri gyárak megtekintése. Este családi találkozás a „Feher hajo„ szállóban. 3. 1905 szeptember 13. es 14-en (szerdán, csütörtökön): 6 órakor réggé Indulás a Balatonra. A kirándulás részletes programmját külön küldjük meg, tervezett i útirány: Győrből Czukavölgyön at Dor- ; gicse, Balatonfüred, Badacsony, Keszthely. Jelentkezéseket a fogadóbizottság irodája, (Győr, szikvizgyári szövetkezet) folyo évi szeptember 1-ig fogad el. A Győrött rendezendő ünnepségek, valamint^ az elszállásolás költségeihez a jelentkezők 15 koronával járulnak. A „Magyar Vendéglősök Orsz. Szövetsége“ közgyűlésével kapcsolatos ünnepségeken résztvenni jogosultak: a) a „Magyar Vendéglősök Orsz. Szövetsége“ tagjai, b) a nyugdijegyesiilet önálló üzlettel bíró tagjai, c) a közgyűlésen résztvevő egyesületek és választmányok igazolt küldöttei, d) az a—c) alattiak családtagjai, e) akik a rendezőbizottság által meghivatnak. A d) és e) alattiaknak a vonatkozó | házszabályok szerint a gyűlésen tanácsko- j zási joguk nincs. Győr, 1905 julius 30-án. j Herczeg Ferencz ipartársulati elnök. * A mikor a meghívók és a programm alkalmával felhívjuk szaktársainkat,^ hogy mennél számosabban vegyenek részt a közgyűléseken, egyúttal ismételten figyelmeztetjük őket, hogy a kongresszus munkája csak úgy leszen igazán gyakorlati i érdekű, ha iparunk aktuális kérdéseit ott I szőnyegre hozzuk. Ezért, a kinek sérelme, eszméje van, azt idejekorán indítvány alakjában bejelenteni el ne mulassza. Ellenünk. A füszerkereskedők minap gyűlést tartottak, a melyen a kamarától kezdve minden jelentősebb kereskedelmi egyesület képviselve volt; tehát az ott elhangzott nézetek és óhajok a tár- 1 sadalom szélesebb körének törekvéseiül tekintendők. A gyűlés tárgyát a fűszeres segédek követelései képezték. A főnök I urak elismerték, hogy a segédek j kívánalmai jogosultak s ezért teljesi- ! tésükre hajlandóknak nyilatkoztak. A segédeknek egyik fő, az egész I társadalomra kiható követelése a teljes vasárnapi munkaszünet. Nincs szavunk ellene. Kérdeznünk kell azon- ! ban, hogy micsoda vakmerő, illetőleg örült logika sugallta az egyik szónok- | nak, hogy a „tisztességtelen verseny“ : kizárása végett követelje, hogy vasárnap a vendéglők is zárva tartassanak? Ez arra vall, hogya fűszeresek nem annyira a fűszerek árusításából élnek, mint inkább az ital-mérésből, a melyet tiltott módon is űznek a vendéglősök rovására. Ha lehát tisztességtelen versenyt folytat valaki, ezt nem a vendéglősök, hanem a fűszeresek követik el. De egyátalán hogyan egyeztethető össze a^ tisztességgel, hogy egy testület tőle idegen iparág érdekeibe gázolódjék. Ha pedig úgy vélekednek hogy a vendéglős-ipar az övekevel rokon, sok érdekben velük találkozó, miért nem gondoskodtak arról, hogy gyűlésükön a mi szakmánk is képviseltessék? Nagy lovagiatlanság volt ennek az elmulasztása, még nagyobb, hogy egyik vitális érdekünkre vonatkozólag követelést mertek fölállítani. Hogy a vendeglősipar vasárnapi munkaszünete minő befolyással lehet a fűszeresekére, azt bajos megértenünk; ha csak el nem fogadjuk azt az állítást, hogy a fűszeresek azért nem akarják a teljes vasárnapi munkaszünetet, mert az igy elvesztendő italárusitási hasznuk oly tetemes, hogy azt nem akarják átengedni a vendéglősöknek. Ha pedig igy van a dolog, akkor a vendéglősöknek újból s most már a legerélyesebben kell követelniök, hogy a kereskedők vendéglői italokat egyátalán ne árusithassannak, sem bort, sem sört, sem pálinkát, sem pedig borvizeket. Ha a vendéglősök ezt fogják követelni, jogos alapon állanak; mert ezeknek az italoknak a mérésére az ő iparuk kizárólagos engedménye de lege, csak de facto nem. Ezért ők roppant adóval vannak megróva, mig a kereskedők ennek a terhéből mit sem viselnek. A mi különben a vendéglők vasárnapi zárva tartását illeti, ez absurd kívánság. A fűszeres bolt egy napra bezárható, mert előző nap mindenki bevásárolhatja másnapra való szükségletét; tehát a szünet sem az üzletet nem károsítja, sem a társadalom rendjét nem zavarja. Máskép vagyunk azonban a vendéglőkkel. Vasárnap hol egyék az a temérdek magányos ember és vendéglőkből élő család? Mit csináljon az a rengeteg munkás, a kiknek egy héten legtöbbször csak ezen a napon van ideje és módja meleg étellel táplálkoznia? A fűszeres urak ezeket minden héten egy hosszú napra, keserves koplalásra kárhoztatnák kapziságból csak azért, hogy a bitorolt italárusitási hasznot a vendéglősöknek vasárnapra se engedjék át. Ez a kívánság tehát képtelen és embertelen, mert sok millió ember egészségét veszélyezteti. Veszélyeztetné annál is inkább, mert lehetetlenné tenné a vasárnapi kirándulásokat, mire annyira szüksége van a városi embernek, hogy tüdeje táguljon, vére fölpezsdüljön. Ki vállalkoznék egy napi bandukolásra a hegyek között, ha a vendéglőkben éhségét és szomjúságát nem csillapíthatná? A vendéglők vasárnapi munka-szünetével a városi életből kitörlődnék az utolsó költői vonás s csak a tuber- culosist és a gyermekhalandóságot segítené elő. Czáfolatul nem lehet angol példáru hivatkozni. Ott a vasárnap szigora megszentelése a nép jelleméből fakadt s századokon át megcsontosodott szokás. Nálunk ez nem vált szokássá s életviszonyaink folytán nem is válhatik azzá. Ham égis komolyan foglalkoztunk a fűszeresek absurd kívánságával, tettük egyrészt azért, hogy a „tisztességtelen verseny“ lovagiatlan vádját visszahárítsuk rájuk; másrészt pedig azért, hogy figyelmeztessük szaktársainkat, hogy a fűszeresek táborában ellenünk fegyverkeznek. így lévén a dolog, nekünk is félre kell tennünk minden tekintetet s immár szünetlenül és fokozódó erély- lyel kell követelnünk, hogy a fűszeresektől teljesen vonassék meg az italárusitási engedély, mert ezt tiltott módon is gyakorolják, valóságos csapszékké tevén üzletüket iparunk kiszámithatlan kárára. Ezt a mindennél tisztességtelenebb versenyt lehetetlenné kell tennie a törvénynek a feltétlen tilalom kimondásával. Uj államtitkár. Szterényi Józsefet, a kereskedelmi minisztérium tanácsosát s az ipar- fejlesztési osztály főnökét, a ki az ipartörvény revíziójánál szakmánk iránt nagy jóakaratot tanúsított, a király a kereskedelmi minisztérium államtitkárává nevezte ki. Örömhír ez a kinevezés nekünk, a kik az uj államtitkárban az iparfejlesztés nagyerejü vezérmunkását, iparunknak régi, őszinte barátját tiszteljük, s a kik tőle uj, szélesebb hatáskörében érdekeinknek még eredményesebb felkarolását várjuk. De örömhír bizonyára mindazoknak, a kik egy fényes talentum, sok értékes alkotó munka és tömérdek igaz érdem diadalmas érvényesülésén örvendezni tudnak. R korcsmárosok védekezése, Annak idején örömmel jelentettük, hogy a „Budapesti Korcsmárosok Ipartársulata“ kezdéséből szikviz-gyártó szövetkezet fog alakulni. A szövetkezeti eszmének ez az első térfoglalása általános rokonszenvet keltett, a mi kitetszik a lapok közléseiből is. így egyik napilapunkban a következő sorokat olvastuk: „A kartellel szipolvozott korcsmárosok öntudatra ébredtek és megkezdték a har- czot a kiszipolyozok ellen. Harczuk ön- véaelmezés, egyben a közönség védelme is. Megemlékeztünk első mozgalmukról, a mely indíttatott a szódavíz haramiák ellen. Akik monopóliumot csináltak a melyek a helyszínen megtekinthetők és átvehetők ajánlja Szeifricz Antal utódai részvénytársaság bornagykereskedö j BUDAPEST, VI. kér., Andrássy.ut 4. szám.
