Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-04-20 / 8. szám
1905. április 20. Vendéglősök Lapja 3 ben oly fordulatot vettek, amelyek alkalmasak arra, hogy ezen termék jogosult és az ország határait messze túlszárnyaló jár hirét aláássa. Különösen az utóbbi időben a magyar paprikával való kereskedelem a Spanyolországból állandóan érkező nagyobb mennyiségű küldemények következtében igen vontatott lett és ennek hatása alatt a legjobb minőségű áru árai is szenvedtek eleinte. Ez a csökkenés azonban nem maradt tartós, mert a vevők meggyőződtek arról, hogy a magyar és spanyol paprika között nagy különbség van. A spanyol termény, amely „paprika“ név alatt kerül forgalomba, színre nézve ugyan hasonlít a magyarhoz, de csakis színben. Ami a magyar paprikát jellemzi és értékessé teszi, az a zamatja, amely az idegen áruban teljesen hiányzik. A spanyol paprikával főzött ételek Ízetlenek, sőt kellemetlen izüek, ellentétben a magyar paprikával csináltakkal, amelyek zamatosak és pikáns izük miatt oly közkedveltek. Számos termelő és nagykereskedő a magyar termés ezidei hiánya folytán elhatározta, hogy a spanyol áruból nagyobb mennyiséget hozat, abban a jóhiszemben, hogy ezáltal a magyar vevőközönségnek olcsóbb árakat nyújthat; de nemsokára belátták, hogy a jó magyar paprika a rosz- szabb minőség alatt nagyon is szenved és ezért az utóbbi időben a behozatal külföldi áruban nagyon megcsappant. De nemcsak ez a körülmény bírta rá a magyar paprikakereskedőket arra, hogy az idegen paprikavásárlásokat beszüntették, hanem még egy másik momentum is, a melyről különösen meg kell emlékeznünk. Szeged, Kalocsa, Fájsz és egyéb vidékek paprikatermelői ugyanis veszélyeztetve látták a magyar paprika jó hírnevét az idegen selejtes áru beérkezése által és az illetékes körökhöz fordultak segítségért, a külföldi paprika behozatalának eltiltását kérve. Az illetékes köröket ama terv is foglalkoztatja, hogy a magyar-osztrák vámhivatalok uta- sittassanak, hogy paprika név alatt érkező küldemények csak akkor bocsáttassanak át a vámon, ha tartalmuk és összetételük teljesen megfelel ezen termény hazánkban szokásos összetételének, ellenkező esetben tiltsák el a behozataltól. Reméljük, hogy az illetékes körök nem fognak elzárkózni ezen jogos kívánság elől, illetőleg ki fogják mondani, hogy csakis jó minőségű áru bocsáttassák az országba, mert csakis ily módon lehetséges, hogy a tisztességtelen verseny kikü- szöböltessék. Ez fontos és nagy feladat, nemcsak azért, mert a mezőgazdaság érdekeit a ma fennálló eljárás sérti, hanem azért is, mert a kereskedelem és a fogyasztó közönség is szenved alatta. Reméljük, hogy ezen nagy érdekek kellő figyelemben ré- szesittetnek és paprikakereskedelmünk a helyes irányba fog tereltetni. Ezeket a sorokat azért közöljük, hogy a vendéglősöket figyelmeztessük, hogy ne vásároljanak spanyol paprikát, bármilyen olcsón vesztegetik is, mert attól megromlik ételük minősége s igy maguknak kiszámit- hatlan kárt okozhatnak. Okos intézkedés. Pápa város tanácsa nem jár a székesfővárosi tanács nyomán, mert törődik polgárainak könnyebb megélhetésével. A pápaiak derék tanácsa úgy találta, hogy a marhahús árának fölemelése nem igazolt s csak a nyerészkedési vágynak tulajdonítható. Ennélfogva fölirt a vármegye alispánjához, hogy a húsárakat hatóságilag szabályozhassa. Erre az alispán a következő rendeletet adta ki: „A marhahús árának időközönkénti szabályozása tekintetében az a gyakorlat követtetik, hogy a marhahús átlagos ára próbavágás, illetve próbavétel utján állapittatik meg. Az alakítandó bizottság megállapítja, hogy egy marhából hány százalék vehető eladó húsnak. (Rendszerint a marha teljes súlyának 59—60 százaléka.) A bizottság feladata, hogy évnegyedenként kiszámítja a megvásárolt és próbaképen levágott átlagos árat. Ebből levonva a marha egyéb részeiből értékesíthető összeget, a hús gyanánt eladható rész kilogrammonkénti átlagos ára kiszámítható. Az igy kiszámítandó, illetőleg megállapítandó árnál figyelembe veendők még a mészárosok fogyasztási adóbeli és vágási költségei, valamint az is, hogy a mészárosnak egyéb költségei fedezése után illő polgári haszon jusson.“ Budapesti szenátor urak, látjátok szöm- tökkel? Játékház Budapesten. — Timdérváros a Dunán. — A minap jelentették a porosz lapok, hogy valamelyik német állam országgyűlése egy játékház engedélyezésének kérdésével foglalkozott. A felszólalók mindegyike elismerte, hogy anyagilag roppant haszonnal járna úgy az államra, mint az illető városra á tervezett játékház létesítése; pusztán az erkölcsi tekintetek okoztak akadályokat. Vájjon a meghonosítandó intézmény az ország népét nem teszi-e a játékszenvedély rabjává s igy nem lesz-e a nemzet anyagi pusztulásának és erkölcsi züllésének az okozója? E körül a kérdés körül szélesedett ki a vita, mig végre a következő nézet látszott leginkább hódítani. Ha egy rendszeres játékház áll fönn, más nyilvános helyeken a szerencsejátékok egyáltalán eltilthatok s igy a játékosok könnyen ellenőrizhetők és a szegény emberek, kik a sipisták áldozatául estek, meg lesznek kiméivé a kifosztástól. A gazdagok, akik eddig a klubokban a nyilvánosság kizárásával feszélytelenül koczkáztathatták vagyonukat, az állandó rendőri felügyelet alatt álló játékházban tartózkodóbbak lesznek. Egyáltalán a játékház engedélyezése oly feltételekhez köthető, amelyek mellett az egyéni szabadság sérelme nélkül teljesen el nem fojtható játékszenvedély egy szabályozható mederbe terelődik s inkább megfelel a közérdeknek, mint a mai állapot, amely illuzóriussá teszi a törvény rendelkezéseit. Ez az érvelés napról-napra jobban hódit, úgy, hogy a német játékház megvalósítása nem látszik valószínűtlennek. Beavatott helyről nyertük azt az értesülést, hogy az a dúsgazdag társaság, mely a németeknek ezt a megvitatott ajánlatot tette, tulajdonképpen csak azt akarja elérni, hogy a német engedélylyel a játékházak iránti előítéletet eloszlassa s arra használja föl, hogy Budapesten is nyerhessen engedélyt. Ez a kísérlet, mint jól tudjuk, nem az első. A társaság valójában itt akar egy világjátékházat létesíteni nagyarányú fürdő s egyéb vállalatokkal kapcsolatosan. Tervük az, hogy az ó-budai és az újpesti szigeten egy modern Velenczét, tündérvárost építenek a Dunára fürdőkkel, téli kertekkel, színházakkal, hangverseny- termekkel, sportcsarnokokkal, nemzetközi bazárral, uj hidakkal. A Dunán gőzhajókat és gondolákat járatna s a városban csoportosítana mindent, amit nyűgöt és kelet művészete s ipara tud nyújtani, úgy, hogy Budapest egyszerre azzá lenne, amire hivatott: nyűgöt és kelet színes, bűbájos találkozó helyévé. A terv kétségtelenül kápráztatóan nagyszerű s úgy közgazdasági, mint művelődési szempontból annyi előnyt és hasznot Ígérő, hogy vele szemben okvetlenül elejtendő volna a játékházakkal szemben érzett idegenkedés, amely, ha jól a dolog mélyére tekintünk, inkább a prüderiából, mint igazi erkölcsi érzetből táplálkozik. Ha az ajánlat egyszer csakugyan elénk terjesztetik, ennek a mesésen szép tervnek a keretében megfelelő biztosítékokkal nálunk visszautasításra nem találhat; mert megvalósulásával Budapest a világ igazi tündérvárosává lenne, minden nép zarándok- helyévé, nem annyira a játékszenvedély miatt, hanem a szép hatalma által. És lehet-e magyar, aki ezt nem óhajtaná? Kétszeresen kívánhatjuk ezt mi iparunk érdekében. Urhatnámság. A hiúság, a nagyravágyás sok badar és szomorú következményű cselekedetre inditatja az embert. Különösen a gyermekeink nevelésénél tapasztaljuk ezt. Gyermekeinket másképpen öltöztetjük, mint a hogy ezt a mi, szülők társadalmi és anyagi helyzete parancsolná. Kényeztetjük, a szülők foglalkozásától elidegenit- jük s nem tekintvén tehetségüket, úri pályára neveljük őket; aminek legtöbbször az a gyászos vége, hogy a kificzamitott eszü csemeték elverik a szülők nehéz küzdelemmel szerzett vagyonát és gyakran még nevüket is beszennyezik. Megszivlelésre méltó az, amit erre vonatkozólag Baudin Péter, a volt franczia közmunkaminiszter mondott. Ő a kereskedelmi és iparszövetség gyűlésén arra intette a kereskedőket, hogy ne hódoljanak a botor divatnak, amely a gyermekeket nem arra a foglalkozásra szánja, amelyet az apja üz. Lábrakapott rossz szokás, hogy a szülők valami különleges, nagyszerű sorsot álmodnak fiaiknak s ezért sohasem engedik meg, hogy folytassák az apák mesterségét. — Legyen különb, mint az apja! — mondják. S nevelnek belőle ügyvédet, orvost vagy bürokratát. Ez a szisztéma megölője az iparnak és a kereskedelemnek; mert igazi, tövig egészséges ipar úgy képzelhető csak úgy képzelhető el, hogy a fiú folytatja ott, ahol az apja elhagyta. Valóságos kereskedő- és iparos-dinasztiákat kell létesíteni, amelyekben szent tradiczió, hogy a gyermek folytatja, fejleszti, megnöveszti azt a müvet, amelyet az apja megkezdett. Fölösleges hangsúlyozni, mennyi igazság rejlik a volt miniszter beszédjében. Ezek az igazságok nálunk még élesebbek, mert nálunk a kereskedelem és ipar iránt még nagyobbak az előítéletek, mint Francziaországban. Fehér holló Magyarországon az a kereskedő vagy iparos, aki üzletét vagy vállalatát a nagyapjától örökölte. S ha akad ilyen, hát a fiát bizonyosan urnák neveli. KIRSCH JANOS sajt-, vaj- és szalámi kereskedő, BUDAPEST, VII. kerület, Király-utcza 53. sz., fiók: Üllöi-ut 57. sz. TELEFON 29—09. Legjobb és legolcsóbb bevásárlási forrása a t. ez. vendéglős, szállodás és kávés urak részére.
