Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1903-06-20 / 12. szám

4 Vendéglősök Lapja 1903. junius 20. dr. Reiner, Reznik László. Vágó, Herék Ferencz, Varga István, Holéczy József, Einveeg, Katona Pista és még sokan, a kiknek Budapesten a szépért és jóért önzet­lenül dobog a szive. Ez a társaság dicsőséget nem keresve, csöndben, (hogy ne tudja a bal, mit cselek­szik a jobb kéz,) feltűnés nélkül sok nyo­morgón segít, sok szépre hivatott tehetség­nek nyúl a hóna alá. Isten áldja meg őket érte! Ám e derék, illustris társaság sikeres, áldásos működésében nagy része van a ház bájos asszonyának, Watzula Jánosnénak, a ki nemcsak kitűnő étkeivel, hanem kedves­ségével is marasztalja a vendéget; nemkü­lönben a házi gazdának, Watzula János ven­déglősnek is. a kinek kitűnő borai mellett valóban lehetetlen weg feledkezni az ivás- rol. Ennélfogvást ebben a kedves társaság­ban fölfelé megy borban a gyöngy s ezzel emelkednek a szivek a nemzet öröklő, esz­ményei felé. A derék Kátsa-familia igy mutatja meg, hogy a korcsma is lehet a nemes eszmék temploma, a szép, jó és igaz iskolája. Isten tartsa meg jó szokásukban s szaporodjék becsületes famíliájuk érdemes vajdájuk örömére, a haza javára s a sze­gények vigasztalására. A nagymarosi pezsgő-gyár. Néhány újságíróból, vendéglősökből és kereskedőkből álló társasággal kirándulást rendezett Walter Bernátszaktársunk, József- köruti kávéháztulajdonos, dr. Ludwig Willi­bald nagymarosi pezsgő-gyárába. Szemben Visegrád romjaival, az itt oly tiszta és mélytekintetü Duna partján, mindjárt a vasúti állomásnál, a szőlőhegy lankáján gyönyörű parkbau áll. dr. Ludwig Willi­bald pezsgőgyára. Szép. emeletes épület ez, melynek felső részén a dugaszoló, kupakoló és csomagoló helyiségek vannak a legmodernebb gépekkel fölszerelve. Innen vezet csigalépcső a kétemeletes pinczébe, hol a borok vannak hordókban és erjesztésre lefejtett üvegekben. A készlet meglepő nagy, a kezelés mintaszerű. Dr. Ludwig Willibald Rossi főköny­velővel magyaros szívességgel fogadta ven­dégeit, maga kalauzolta őket, bemutatván nekik a pezsgő-gyártásnál való eljárásának különböző pházisait. A tanulságos szemle után a parkban terített asztalhoz ült a társaság, a hol a ház úrnője s elragadón kedves, szép gyer­mekei üdvözölték látogatóikat. Virágokkal és frissítőkkel kedveskedtek nekik, majd frissen főtt, magyaros étkeket szolgáltak föl. Nemsokára Radios Péter muzsikájára fölhangzottak a busongó magyar nóták, mibe a kitűnő „Préda“ pezsgő durrogása vegyült. Elkezdőitek a felköszöntők is. Sárkány Béla köszönte meg a társa­ság nevében a szives vendéglátást. Dr. Révay Zoltán a ház úrnőjét és családját éltette. WaHer Bernát, mint a gyár budapesti főképviselője, a megjelentekre s különösen a ,,Vendéglősök Lapja“ szerkesztőjére ürí­tette poharát. Ihász György a házigazdának azt a kiváló érdemétmagasztalta,hogy idegen létére a magyar ipar emelésére szenteli idejét, szívvel, lélekkel magyarrá lett s annak ne­veli szépjövőjü gyermekeit is. Dr. Ludwig Willibald szólt ezután, meglepő magyarsággal köszönve meg az elismerést és a jókívánságokat. Szólott még Jung Péter, Schweiger, ifj. Illés, Bárkány Szeless, Pongrátz s még többen. A társaság este 9 órakor azzal a ta­pasztalattal tért vissza a fővárosba, hogy a r-.nagymarosi pezsgőgyár egyike legkiválóbb ipartelepeinknek s hogy dr. Ludwig Willi­bald személyeben igen derék, hasznos pol­gárral szaporodott nemzetünk, a ki hazánkhoz való ragaszkodásával, a magyarosodásra való őszinte törekvésével példaként állhat más betelepedettek előtt. A mi az ő pezsgőit illeti, tiszták, jók és olcsók, sokkal jobbak, mint akárhány drágán árusított külföldi habzóbor. Ezt már a közönség is észrevette s gyártmányainak fogyasztása rohamosan emel­kedik, a mit az is elősegít, hogy a tikkadt utasok a nagymarosi állomásoj pohárszámra is élvezhetik. Örömmel jegyezzük föl, hogy dr. Lud­wig Willibald pezsgőiből Walter Bernát buzgólkodásával néhány hónap alatt csak Budapesten 12 ezer palaczknál többet he­lyeztek el. A visszatérő társaság Walter Bernát Józsefköruti, elegáns kávéházában gyűlt össze szent János áldására. Társas reggelik. A „Budapesti Szállodások Ven­déglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggeliket a következő helyeken tartják: Junius 19. Ebner Ferencz „kémény­seprő“ vendéglőjében VI. Aréna-ut 106. Junius 26-án Nősek Ignácz vendéglő­jében I. Alkotás-utc/.a 11. sz. Julius 3-án Bittner Alajos vendéglőjé­ben I. Krisztina-körut 83. Julius 10-én ifj. KriSZt Ferencz ven­déglőjében IV. Kötő-utcza 7. sz. Julius 17 én Doktor László vendéglő- jébnn VIII. Tavaszmező-utcza 7. sz. HIRER. Ezzel a számunkkal lejárt lapunk április-júniusi negyede, vagyis 1903- diki első féléve eltelt. Ebből az al­kalomból tisztelettel kérjük olvasóin­kat, nogy előfizetéseiket megujitani, a hátralékokat pedig beküldeni szí- veskedjenek. Az az odaadó küzdelem, melyet iparunk érdekében folyta­tunk, nagy anyagi erőt követel tőlünk, a melylyel csak úgy rendelkezhetünk, ha lapunk pártolói is pontosan meg­felelnek csekély kötelezettségüknek. Házasság. Kaubek Frigyes tekinté­lyes komáromi polgár bájos leányát, Teruska kisasszonyt, e hó 27-én vezeti oltárhoz Ko­máromban Prausz György, a tatai „Otthon“- kávéház üzletvezetője. Áldás frigyükre. \A mi halottunk. A vendéglősök­nek országos gyásza van. Wagner József, a vendéglősipar egyik úttörő munkása, a megszűnt „Vendéglős- és Kávésipar-Szak- közlöny“ tulajdonosa és szerkesztője, junius 3-án 75 éves korában elhunyt. A sajtó terén odaadón és önzetlenül küzdött ipa­runk fölvirágzásáért s nem kis érdeme van iparunk terén újabb vívmányaink kiküzdé­sében Szép vonása hasznos életének, hogy ámbár németajkú volt. lapját, a melyet eleinte német nyelven adott ki. később tel­jesen magyarrá tette, megértvén ezzel a kor intő szavát s példát adva arra, hogy mivel tartozik minden polgár, a ki e hazá­ban él, honszerző és honfentartó nemzetünk­nek. Igaz részvéttel állunk tehát sirhalmá- nál, kívánva, hogy érdemeit megillető kegye­let őrizze meg emlékezetét a magyar ven­déglősök szivében. — Et lux perpetua lu- ceat ei! Jubileum. Deutsch Pál „Schwáb,,- féle akáczta-utczai vendéglőjében szép ün­nepélye volt a „Hollefreuud-asztalnak“. Ala­pítójának s elnökének, Hollefreund Ármin­nak 50-dik születésnapját jubilálta, A nemes- szivü férfiú tiszteletére előkelő hölgyekből és urakból álló társaság gyűlt össze, a kit Wilburger Károly vezetése alatt az „Egyet­értés“ alkalmi énekkel üdvözölt. A nők nevében Niki Ignáczné és Wergles Lajosné gyönyörű csokrot adtak át az ünnepednek, a kit Machnitzky Tivadar üdvözölt lendületes beszéddel s átnyújtotta Maróthy Jánosnak művészi keretbe foglalt költeményét. Az ünnepelt nemes gondolatokban gazdag be­szédben köszönte meg a baráti szeretet e megható nyilvánulását. Ezután Ihász György méltatta azokat a kiváló tulajdonokat, a melyek megszerezték az ünnepednek a köz­tiszteletet. Ez első sorban az a mély és gyöngéd emberszeretet, a mely Hollefreund minden szavából és tettéből kisugárzik. A hol egy-egy könnyet kell a szenvedők ar­czárói letörülni, a hol a baráti kötelesség áldozatra hi, ott Hollefreund az első. Lel­kes támogatója a művészetnek és az iroda­lomnak s az utóbbit fenkölt lélekkel műveli is. Szive hazáért és szabadságért hévül s mint egyik legnagyobb pénzintézetünk elő­kelő tisztviselője, kiváló munkása közgazda- sági életünknek is. Ez szerezte meg s ez biztositja számára mindnyájunk tiszteletét. Nicki Ignácz, Rimély Károly éltette még az ünnepedet s dal és vidám beszélgetés mel­lett sűrűn csendültek össze a Deutsch Pál jó boraival telt poharak az ő egészségére. Sokáig éljen ! A jövő városából. Méltán mond­hatjuk a jövő városának azt a gyönyörű te­lepet, a mely a hegyövezte Kelenföld sikján fák lombjai közül üdén mosolyog felénk. Az elragadón szép vidék, a balzsamos levegő mind nagyobb és nagyobb közönséget vonz oda, különösen mióta a Mohai-ut 8. szám alatt megnyílt Singhoffer Ágoston halász- csárdája. Ez a csárda oly pompás beren­dezésű, étlapja oly gazdag és kitűnő, italai oly tiszták és zamatosak, hogy rendes vacso­rázó helye lett a főváros intelligenciájának. Singhoffer hires halászlevét külön e czélra épített szabad tűzhelyen halászok bogrács­ban főzik minden nap frissen fogott dunai halakból. Kitűnő teke-pálya áll a vendégek rendelkezésére, a kik művészi czigányzené- ben is gyönyörködhetnek. Singhoffer halász- csárdájához künnyü és kényelmes a közle­kedés. mert a budafoki villamos vasút vam- házi megállójától a Sárbogárdi-ut gyönyörű fasorán át 2—3 percznyi sétával a csárdába érhetünk. A Londou-szálloda teljesen el­készült s vasárnap nyitották meg összes ét­termeit, kávéházát és kerthelyiségét ünnepé­lyesen. A nagy és díszes közönséget Banda Marczi remek játéka gyönyörködtette s min­den oldalról gratulálták Dökker Ferenczet, a kedvelt házigazdát. A személyzet is pél­dás precisitással működött Serübl Károly és Saláta Gyula főpinczérek avatott vezetése alatt. Egyebekben felhívjuk a t. közönség figyelmét a „London“-szálloda hirdetésére. Vendéglő-megnyitás. A Wesse- lényi-utcza 56. szám alatt az Almássy-tér sarkán levő vendéglőt Fritz János vette át. azt szépen átalakította, csinos kerthelyiség­gel látta el. Fritz János, a kit szakmánkba oly jeles ember vezetett be, mint édes atyja, a király-utczai bécsi sörház tulajdonosa, bi­zonyára csakhamar kedveltté teszi ezt a csi­nos vendéglőt. Kívánjuk, hogy igy legyen. Sztojkai hir. A gróf Eszterházy István tulajdonát képező nagyszerű Sztojka- fürdő vendéglőjét Hegedűs Zsigmond jeles szaktársunk vette át. Az ő avatott működé­sével bizonyára meg lesz elégedve a fürdő vendégserege, a mely, hogy mentői számo­sabb legyen, kívánjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom