Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1903-03-20 / 6. szám

XlX-ik évfolyam.

6. szám. Budapest, 1903. márczius 20-án.

(JPINCZELIEK LAPJA“)

A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny.

Az első magyar orsz. pinczemesterek es pinczemunkások egylete'“, a ,,budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Nétneti pmczer-egylet“ a „Székesfejérvár piuczer-egylet“, a „Szomhathelvi pinczér betegsegélyző-egylet“, a »Győri piuczér-egylet“. a »Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartarsula“, az „Arad

DÍnczer-egvlet“-nek, a „Szahackai pinczér-egvlet“-nek, az »Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok

partársulatá“ nak, a „Miskolczi pinczer egyletének, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyleté“-nek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok es italmérők ipartársulatá“-nak. az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet, a „Győri vei déglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak

HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-en és 20-án.

Előfizetési ár;

Egész évre ... 12 kor. Félévre .... 6 kol‘

Háromnegyed évre 9 ,, Évnegyedre ... 3 .,

Laptulajdonos

és felelős szerkesztő:

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

IHÁSZ

GYÖRGY.

VII. kerület, Akáczfa utcza 7-ik szára.

Kéziratok és előfizetések ide intézendők.

A mértékletességi mozgalom.

— Méltóságos Szemere Miklós urnák ajánlva —

A mértékletesség az egészség és az erkölcs alapja, tehát a szertelen ivás ellen küzdenünk annyi, mint fajunkat az elzülléstől megmenteni.

Nálunk is mind erélyesebben hangoztatják az iszákosság korlátozását s minthogy erre szükség van, örvendünk a mozgalomnak.

Örvendünk, hogy a kik elől járnak az alkoholismus ellen való harcz- ban, azok épen a nép oktatói, a tanítók és lelkészek.

Még inkább örvendünk, hogy akik nyomukba hágtak, azok az egyetemi ifjak, a kik Szemere Miklós útmutatására minap alakították meg az angol mértékletességi egyesületek magyar- országi központját.

A mikor ezt a mozgalmat lelkünk mélyéből, igaz örömmel üdvözöljük, egyúttal tiltakoznunk kell ama hol le- leplezetten, hol igen is élesen hangoztatott föltevés ellen, mintha az iszákosság terjedésében része volna a vendéglős iparnak.

Hogy ez a gyanúsítás nemcsak sértő, hanem igaztalan is, erre nézve két bizonyítékkal szolgálunk.

Az egyik, hogy lapunkban nemcsak mi, hanem több szaktársunk is panaszosan figyelmeztetett az iszákosság terjedésére : sőt a magyar vendéglősöknek a képviselőház elé terjesztett memoranduma épen az iszákosság meg- gátlására több intézkedést sürgetett.

A másik bizonyíték, hogy az iszákosság az elszegényedéssel fokozódik.

Ez azt mutatja, hogy — a mint a statisztikai adatokból is kitűnik — nem a bor- és sör-fogyasztás, hanem a pálinkaivás fokozódott.

Mert drága a bor és sör, a megcsappant keresetű vagy gyakran kereset nélkül tengődő munkás s a terhek

alatt roskadozó kisgazda ráfanyalodott az olcsó bóditó pálinkára még az alföldön is.

Épen ezért sürgettük mi. hogy a í bor és a sör fogyasztási adója tetemesen leszállittassék.

Minthogy akkor szavunk meghallgatásra nem talált, kívánságunkat a mértékletesség bajnokainak ajánljuk figyelmébe és pártfogásába.

Minthogy a nép már nagyon megszokta a pálinkát, magában ennek az intézkedésnek aligha lenne meg az óhajtott gyors behatása, épen ezért indítványozzuk :

1) A szesznek kismértékben való eladását, vagy monopolizálja az állam» vagy korlátozza a következőkép :

2) a szesznek itallá való feldolgozása csakis állami felügyelet alatt álló gyártóknak engedtessék meg törvénynyel megszabott, az egészségre ártalmatlan szerekkel;

3) a pálinkamérések csakis a szabadalmazott gyáraktól vásárolt italokat adhatnak el s üzletüket hajnali 3 órától reggeli 9 óráig tarthatják nyitva.

Ha ezeket a követelményeket teljesíti az állam, úgy a szegény nép nem hagyja ereje javát és keresményét a butikokban, mint most mi, vendéglősök, készséggel lemondunk arról, hogy pálinkát is árusítsunk.

Ez az indítvány magában is elég annak a felfogásnak a megczáfolására, hogy a vendéglősipar az alkoholismus terjedésének egyik okozója.

Nekünk a pálinkaivás eharapód- zása csak ártott, hasznát csak a kincstár látta, a mely derüre-borura engedélyezte a pálinkaméréseket.

Ha tehát érhet valakit vád, azok nem a vendéglősök, hanem az állam.

Épen ezért, ha a kormány igazán szivén viseli fajunk egészséges fejlődését, nem zárkózhatik el az előbb elsoroltak teljesítésétől.

A mértékletességi mozgalom vezetői tehát azon legyenek, hogy a közvélemény javaslataink teljesítésére unszolja a törvényhozást s ne bennünket vendéglősöket, kárhoztassanak, a kiket csak károsít a pálinkaivás terjedése, a pálinkaméréseknek állami pártfogás alatt való botrányos elszaporodása.

Csak magyar sört igyunk!

Ezt a czikkelyt az „Országos iparegyesület“ közlönyéből, a Gelléri Mór kir. tanácsos gondosan szerkesztett lapjából nyomattuk le.

Tettük ezt egyrészt azért, mert megdöbbentő adatokat tartalmaz hazai söriparunk hanyatlásáról s hathatos évekkel küzd a mi álláspontunk mellett, vagyis hogy a hazai söripart pártolni mindenkinek, tehát a vendéglősöknek is hazafias kötelessége.

A czikk igy hangzik :

A hazai sörfőzdék által termelt sir fogyasztásában az utóbbi években jelentékeny visszaesés tapasztalható. Minthogy általánosan el van ismerve a magyar sörök kitűnő minősége és kiváló forgalmi képessége ennek következtében e visszaesés okait oly körülményekben ked keresnünk, amelyek a sörgyártás körén kívül esnek. E részben elég egy pillantást vetni a sörök behozatali statisztikájára és inie mit látunk? Látjuk, hogy a külföldi sörök Magyarországon néhány év óta mindjobban tért hódítanak, olyannyira, hogy az utóbbi három évben átlag évenként 155.000 hl 3.400 000 korona értékű sör- mennyiség hozatott be Magyarországba.

Lehetetlen ezen aggasztó körülménnyé szemben tétlenül maradni és kötelességünknek tartjuk úgy az illetékes kormáuyható- sági köröket, valamint a sörfogyasztó közönséget kellőkép felvilágosítani azon okokról, amelyek a gyöngébb minőségű külföldi söröket a sokkal jobb és kifogástalan minőségű hazai sörökkel szemben oly könnyen versenyképessé teszik.

Első helyen áll e tekintetben a fogyasztási adózási rendszer. A hazai serfőzdéknek a külföldről bejövő sörökkel szemben e részben az a roppant hátránya van, hogy a hazai serfőzdék a soradó pótlékot a sörtermelési adóval együtt, még pedig a termelt mennyiség után a termelés közben megállapított adóalap szerint fizetik ; holott a kiil-