Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-03-05 / 5. szám
2 Vendéglősök Lapja Í903. márczius 5. szál, a mikor a tavasz lehétőloly bájos, oly üde a mi szőke Dunánk, aztán szeptemberben, a mikor a mi őszi egünk enyhe, méla mosolyától oly andalítón tündökölnek ránk a habokból a szikrázó csillagok. Összeállva, részvénytársasággá alakulva, mi, vendéglősök, magunk rendezhetők ezeket a dunai ünnepélyeket a külföldiek és a vidékiek gyönyörködtetésére -— több napra tervezett programmal. Minthogy ezzel nemcsak a mi jövedelmünk emelkednék, hanem az egyetemes iparé és kereskedelemé is s fővárosunk neve csakhamar népszerűvé válnék világszerte ; ennélfogva bizonyos, hogy vállalkozásunk mindenfelé rokon- szenvet keltene s megfelelő támogatásban részesítene bennünket a közönség, a hatóság és az állam. Gondoljuk meg a dolgot, szervezkedjünk és cselekedjünk a magunk javára a hazáért. Budafok város bírája. A népek egymáshoz való vonzódása nem csupán a politikai érdeken alapúi, hanem inkább azon a nemes tulajdonságokon, a melyek faji tulajdonságaikat képezik és szinte rokoni kapcsokkal fűzik őket össze. A francziát a lovagias érzület, a lángoló szabadságszeretet évszázadok óta tölti el testvéri érzülettel. Hogy ez mennyire vérből fakadó érzelem, mi sem bizonyítja inkább, mint Francois Lajos élete. Francziának született, de hivatása s a véletlen közénk sodorta őt. Itt kenyeret és boldogulást talált, viszont ő felvirágoztatott oly iparágat, a melyről sokáig azt véltük, hogy annak talaja, boraink minőségénél fogva, nem lehet. Francois Lajos ezt a hiedelmet lerontotta s kiváló érdemei vannak abban, hogy a magyar pezsgő immár a francziával versenyez. Csak egy kis tőke, nemzeti öntudat s néhány év múlva a magyar pezsgő franczia czimke nélkül foglal helyet a világpiaczon. De Francois- nak ennél is nagyobb érdeme az, hogy szivvel, lélekkel magyarrá lett s ott Budafokon, a nehézkes svábok között, mindinkább szította a magyarosodásra való hajlandóságot. Szeretettel, tapintattal tette ezt, a mit támogatott a közélet iránt való érzéke, emberszeretete és tudása. Ezt jutalmazta meg Budafok közönsége, a mikor őt város- birónak választotta. A nép bizalma a legnagyobb disz. Ezt ö megérdemelte. Budafok polgárainak üdvözletünket nyilvánítjuk, mert nj városbirájuk működésének évei áldottak lesznek a község krónikájában. Összetartás. Összetartás a kitartás titka. Ha valaha, úgy most van szükségünk kitartásra; tehát most ugyancsak össze kellene tartanunk. És mit teszünk? Évtizedeken át küzdöttünk az országos szövetségért s most, a mikor kivívtuk, °az országos szövetségnek csak a kerete van meg, de hiányzanak a harczosai. A helyett, hogy ebben a hatalmas, föl- és lefelé imponálható testben egyesülnénk, megalkotván Magyarország vendéglős- parának parlamentjét, ezt a rég sürgetett, i annyi türelmetlenséggel követelt szervezetet vér és élet nélkül hagyjuk. A helyett, hogy mindnyájan bemennénk meglevő testiileteinkbe, a nagyokra hivatott országos szövetségbe; mert már meg van, visszavonjuk magunkat. A vidékiek panaszkodnak, hogy magukra vannak hagyva, de ott, a hol az egyesülés erőt, támaszt adna nekik, nem mutatkoznak. Fővárosi kollégáink egy része, a mely nincs megelégedve régi, tekintélyes társulatunk ügyeinek a vezetésével, a helyett, hogy ellenzékül, egészséges, pezsgő vért, életet viendő abba, propozicziónk szerint bevonult volna abba, külön társulatot alakított. Hiszen, ha olyan erősek volnánk, mint a milyenek nem vagyunk; ha két társulat is kitelnék a hivatott erőkből, úgy nem fir- tatnók a dolgot. így azonban nem nyughatunk bele szaktársaink szétforgácsolásába. Ha eddig egységes képviselettel sem tudtuk kivivni legvitálisabb érdekeinket, hogy tehetjük ezt ezután, a mikor majd két- íelől kétféleképen beszélünk? Nem jól van az igy. Nem jól van azért, mert a most alakult társulat, hogy legalább spontán meggyőződéssel dicsekedhessél éppen azokat öleli kebelére, a kiket iparunkhoz nem kőt egyéb, mint a tanult mesterségükkel való elégedetlenség, a tönk, s igy a megélhetés kényszere. •A mit kiküszöböltünk, még szakirodalmunkba is visszacsempészték a német szót, a mi egymagában elég annak a bizonjntására hogy az uj társulatnak nem lehet válogatnia az eszközökben, ha csak ideiglenesen is meg akar állani. Az ilyen egyesülés jóra nem vezethet, sikerrel nem biztathat. Éppen ezért, mert az uj társulatban is több tiszteletreméltó szaktársunk van; mert ők is jót akarnak, kérjük őket, hagyjanak föl a személyek elleni harczczal, az erők szétforgácsolásával, a germanizálásnak uj táplálék adásával; vonuljanak be elveik föntartásával, azokért való erős akarattal a régi társulatba. Érvényesüljenek ott kitartó munkával, szívós harczczal; mert csak úgy diadalmaskodhatunk, ha úgy fölfelé, mint lefelé egységes, megbonthatlan testként állunk a világ előtt. Jóakarat szól belőlünk, fogadják tehát jóakarattal mindazok, a kiket illet. Mint magyar iparosok, a hazai ipart tekintsük mindenekelőtt; mint hazafiak, a magyarság ellen ne vétsünk idegen nyelvű újság kiadásával s mint vendéglősök, ne törjünk egymás ellen — mint Csernátony mondotta az újságíróknak — „az ördög sem szeret bennünket!“ A fináncz, a policzáj öleléséből nem kérünk, a kormány másokat is dédelgethet, tehát ki szeressen bennünket, ha mi magunkat sem szeretjük. Az összetartás menthet meg bennünket Ne szakadjunk szét, hiszen az egyesülés nem jdlenti még az elvek föladását, a vélemények elfojtását, hanem csak azt, hogy a mi harcz lesz, azt magunk között vívjuk meg, de kifelé mint egy test, egy lélek állunk sikra jobb jövőnkért, valamint mint egy ország pártoskodó népe is összeáll, a közös zászló alá sereglik, feledvén a testvéri viszályt, ha ellenség tolong határai felé. így tegyünk mi is. Egyesüljünk iparkodjunk megérteni egymást; mert összetartás a kitartás, a siker titka. A Budapesti Mávés-I parlársulat 1903. évi márczius hó 9-én délután 6 órakor az „István főherczeg“ szálloda nagytermében tartja meg 88-ik rendes közgyűlését, melyre a társulat t. tagjait ezennel meghívja az elnökség. A napirend tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. 2. A múlt évi rendes közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése. 3. Az 1902. évi zárószámadás és évi jelentés előterjesztése és határozás a fölmentvény megadása iráni 4. A folyó évi költségvetés tárgyalása. 5. A választmány előterjesztése a segélyalapnál létesítendő alapítvány ügyében. 6. A szavazatszcdő-bizottság kiküldése. 7. Az elnöki, alelnöki, pénztárosi és ellenőri állások betöltése, valamint a választmányba 6 rendes- és 2 póttag, a felügyelő-bizottságba 3 rendes- és 2 póttag választása. 8. A kávéssegédek betegsegélyző pénztárának közgyűlésére kiküldöttek választása. 9. Netáni inditván}7ok. 10. Elnöki zárszó. Kivonat az alapszabályokból: 52. §. A közgyűlés határozatképes, ha legalább 25 tag van jelen. Ha a közgyűlés a tagok távolmaradása miatt meg nem tartható, az újabban összehívott közgyűlés, a megjélent tagok számára való tekintet nélkül határozatképes. Ily közgyűlésen azonban csak oly tárgyak felett lehet határozatot hozni, a melyek az elhalasztott közgyűlés napirendjére kitűzve voltak. A közgyűlés napirendjére ki nem tűzött indítványok csak akkor tárgyalhatok, ha azok 10 tag aláírásával és kellően indoko va a közgyűlés előtt 3 nappal az elnöknél Írásban beadattak. Közgyűlés után ugyanott társasvacsora. Teríték ára 4 korona. Képtelenség. A mikor az egész ország roskadozik Austria nyomása alatt s iparunk teljes pusztulásával fenyeget az osztrák hegemónia, a mikor a veszély ellen harczi kiáltásként hangzik a Kárpátoktól az Adriáig, hogy pártol- ink a hazai ipart! ilyen körülmények között képtelenség, hogy akár egyesek, akár testületek a hazai ipar ellen torzsalkodjanak. Különösen képtelenség, ha ezt magyarországi iparosok teszik s hozzá még annyira a bel- viszonyoktól függő iparosok, mint a milyenek mi, vendéglősök, vagyunk. Megróttuk ezt szaktársaink ama csoportjával, a kik hazai sörgyárosaink kartellje miatt tömörültek a külföldi sörgyárak sörei pártolására, megfeledkezvén arról, hogy a külföldi sörgyárak már régen kartellben élnek s azt a csekély előnyt, a melyet adnak, nem tisztességes versenyből s nem őszinte szándékból teszik. Ám. ha igy tennék is, elfogadnunk tiltja a hazafiság, a miben vendéglőseink sohasem maradtak a társadalom többi osztályai mögött, hiszen ezzel szereztek maguknak elismerést és tisztességet maguknak a társadalomban. Lapunk, a mely annyi éles harezot vívott vendéglőink magyarosodásáért éppen abból az okból, hogy szaktársaink hazafias érzülete kétségbe no vonathassék; tehát épen mi, a kik nem hagyhattuk szó nélkül szaktársaink egy részének állásfoglalását a sörkérdésben; nem hagyhatjuk megrovás nélkül azt az eljárást, melyet egyik szaklapunk folytat a Törley-czég ellen. Ezzel az ügygyei már múlt számunkban behatóan foglalkoztunk; most csak az késztet felszólalásra, mert az említet lap szerkesztőségének nyilatkozatából jól esett megtudnunk, hogy Bokros Károlynak semmi köze ehez az indokolatlan hajszához; Azután pedig az a körülmény ösztökél a tiltakozásra, mert az a szerkesztőség a lap keretén kívül vörös papíron, valósággal plebis- citum utján akarja a Törley-czéget megkárosítani. Ez a legnagyobb képtelenség azért, mert az említett lap hivatalos jellegű, mint az országos nyugdíjintézet közlönye; ennélfogva véleménye, állásfoglalása könnyen com- promitálhat olyan egyéneket, a kik ilyen hajszába nem árthatják magukat, a kiknek érdekeken, pártokon felül kell állaniok. Minthogy ezek a férfiak megmutatták hogy a tiszteségükkel járó kötelezettségek tudatában vannak; ennélfogva — ha nem is a nevükben, de hirnevükért — visszautasitjuk
