Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-02-08 / 4. szám
2 Vendéglősök Lapja 1903. február 8. mánkodó szakmabeliek ! és nem mehet haza az üzletébe, hogy ott ne találjon egy csapat nyomorgót. Okuljatok pinczérek, ifjú nemzedék! mi vár reátok, ha nem gondoskodtok magatokról A mai szerencsétleneknek nem volt módjukban, hogy öregnapjaikra, vagy munka- képtelenségük esetére legalább a megélhetést biztositsák maguknak. De tinéktek, mai pinczér-nemzedék ! ott van büszke ments váratok: az országos nyugdijegyesület! És ti mégis, ahelyett, hogy a melleteket verve azt hirdetnétek ország-világ előtt: mi tagjai vagyunk az országos nyugdíj-egyesületnek. fukarságból inkább félre álltok, mert a nyugdijegyesület némi kötelezetséget vár tőletek Hát nem dicső példaadás tinéktek, hogy a budapesti ipartársulat legérdemesebbjei — olyanok is, kik már nem számítanak nyugdíjra — mind az országos nyugdíjintézet kötelékébe tartoznak ? Félre a fukarsággal! Félre az álszeméremmel, meg a ferde, kicsinylő nézetekkel, gondolkozzatok okosan. Becsüljétek meg azt az intézetet, melyet a vendéglős ipar fenkölt gondolkozása vezéférfiai sok küzdelem után és nagy áldozatkészség árán ti éltetek és a ti jóvoltotokért teremtettek. Mutassátok meg. hogy ti érdemesek vagytok nemes érzésű munkaadóitok gondoskodására ; meglátjátok, elkövetkezik majdan az az idő. midőn áldani fogjátok a nyugdíjintézmény megtereremtőinek emlékét. Fel tehát! Minden igaz pinczérnek erkölcsi kötelessége beiratkozni az országos nyugdij-egyesületbe. Rágalmak. A kereskedelmi és ipari kartellek ellentétben vannak a modern közgazdaság alapelvével, a szabad versenynyel. Hogy mégis életre keltek s immár minden téren hódítanak, ennek ugyanaz az oka, mint a szabad kereskedelemmel össze nem egyeztethető védvámos irányzat felül kerekedésének. Ezt is, azt is a túltermelés s a tisztességtelen verseny elleni védekezés szülte. Tagadbatlan, hogy a kartelek a kényszerárakkal nagyon megterhelik a fogyasztókat s ha ebből a szempontból tekintjük a karteleket, feltétlenül el kell Ítélnünk. Ám igazságosnak kell lenünk. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kartel nélkül az iparvállalatok a mai viszonyok között elhuny atlanának. úgy feltétlenül nem törhetünk pálczát fölöttük. Ámbár mi is megdöbbenéssel fogadtuk hazai sörgyáraink kartel-kötését s erélyesen felszólaltunk, hogy vendéglőseink szövetkez- zennek s kövessenek el mindent, nehogy a sör-kartel túlságra, visszaélésre ragadtassa magát a vendéglősök ellen. Ipartársulatunk erélyesen sikra lépett s a mit lehetett, ki is csikarta a sörkarteltöl a mi javunkra. Minthogy nem sikerült mindazt elérnünk a mit joggal óhajtottunk, a kisebb vendéglősök egy része elégedetlenségben helytelen eszközökhöz folyamodott. A helyett, hogy a jövő érdekében tömörültek volna régi, szilárd alapú ipartársulatunk kebelében, az erők szét- forgácsolására vetemedtek, külön, gyönge, eléggé meg nem erősödhető társulattá alakulva. Ám, a mi megtörtént, megtörtént s belenyugodtunk a változhatlanba azzal az elhatározással, hogy a mennyiben az új társulat működése üdvösnek bizonyul pártatlanul s őszintén fogjuk támogatni. A jóakarat beszél belűlünk most is. a mikor sajnálattal constatáljuk, hogy a kezdő társulat rossz irányban indult. Rossz irányban, mert először a hazai ipar ellen idegent akar gazdagítani. Rossz irányban, mert hivatalos orgánumával germanizál s a személyeskedésben féktelenkedik. Helyzetünk semmiféle súlyosodása nem szabadit föl a hazafías kötelesség alól, semmiféle czél sem szentesítheti a magyarosodást ellensúlyozó német lap kiadását Bármily nagy sérelmek háborítsanak föl bennünket, nem szabad az igazságot lábbal tapodnunk. Nem szabad igaztalanoknak lennünk még az elkeseredésben sem, nem szabad oda sülyednünk, hogy haragunkban alaptalanul gyanúsítsanak oly férfiakat; a kik évtizedek óta sikeresen munkálkodnak iparunk consolidálásán. Az uj ipartársulat orgánuma makacsul ezt teszi, a mikor szakadatlanul azzal vádolja, azzal piszkolja Gundel Jánost és Glück Frigyest, hogy a sörkartel szolgálatában állanak a maguk hasznáért, a vendéglősök kárára. Ez a szennyes vád mivel sem bizonyítható, ellenben e két, az egész társadalom tiszteletével ékeskedő, a királytól is kitüntetett férfiú múltjában annyi fény, jellemében annyi oly vonás van, a mi ezt a föltevést képtelenségnek deklarálja. Abból, hogy ők is részvényesei egyik sörgyárunknak, még nem meríthetünk jogot arra, hogy érdekeink elárulásával és eladásával rágalmazhassuk őket, sőt ebben bizonyos megnyugvást kell találnunk, mert csak előnyünkre válliatik, ha a részvényesek között vendéglősök is vannak, a kik hangot adhatnak jogos kívánalmainknak. Hogy ők ezt megtették, azt tudjuk; hogy sikert nem érhettek, ezt fájlalhatjuk, de nekik bünül föl nem róhatjuk. Annál kevésbbé, mert hát nagy diadalt arattak a mi javunkra. Nem érhettek el mindent, amit szerettek volna, de nekik köszönhetjük, hogy a kartel elállott attól a szándéktól, hogy a sör hektóját 2 forinttal emeljék. Rábirták a kartelt arra, hogy beérte 60 kr. áremeléssel. Nem nagy vívmány ez ? Bizony-bizony köszönettel tartozunk Gundelnek és Glücknek, annál is inkább mert be kell ismernünk, hogy nagy a sör adója s a külföldi sör sem nem olcsóbb, sem nem jobb. Ez az igazság. S mert ez az igaz, azért szolgáltatunk elégtételt a két meghurczolt férfiúnak, a kikkel nem mindig értettünk egyet, a kikkel szemben sokszor keményen kimondottuk meggyőződésünket s ezt a jövőben is megtesszük, de a hazug rágalom sarát rajtuk száradni nem engedhetjük. Hagyjanak föl tehát az uj társulat emberei a gyanúsítás csúf munkájával, mert ez csak dicstelenséget szerez, nem pedig áldásos diadalt. Ne egymás ellen, hanem a közjóért kiizdjünk! A „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete“ ügyében indított mozgalom. A. M. Sz. 0. E. igazgató- választmánya elhatározta, hogy tagok gyűjtése iránt a legszélesebb körű akcziót indítja meg és e végből több mint 700 czimre jelesebb szőlőbirtokosainknak taggyüjtő iveket küldött. A.M.Sz. 0. E. igazgató-választmányának teljes névsoraa a következő: Elnök: Zselénszky Róbertországgy. képviselő, Alelnökök :Baross Károly országgy. képviselő, dr. Bernáth Béla országgy.képviselő, báró BohusLász\ö főrend, tag, Hertelendy Ferencz országgy. ^képviselő. Igazgató-választmány: Bartha Ödön, országgy. képviselő, Benedek Pál szőlő- birtokos, Czeiner Nándor főtiszttartó, Dobokav Lajos miniszteri tanácsos, dr. Drucker Jenő a (Borászati Lapok szerkesztője, egyesületi igazgató). Engelbrecht Károly, (f) szölé- zeti és borászati főfelügyelő, Erreth János országgyűlési képviselő, gróf Eszterházy Gyula nagybirtokos, dr. Fülep Jónás ügyvéd, György ey Illés nagybirtokos, dr Herczeg Mihály egyet, tanár, Hirschmann Konrád jószág-igazgató, Istvánffi Gyula ampel. intézeti igazgató, Jálics Géza nagy- birtokos, KáHayZoltánfőispán, Koritsászky János ny. vincz.isk. igazgató,Kosinszky Viktor vincz. isk. igazgató,dr. Kosutány Tamásgazd. ak. tanár. Krasznay Miklós ügyvéd, dr. Kö- vessi Ferencz szőlészeti és borászati felügyelő (egyesületi titkár), Küszler Henrik földbirtokos, dr. Láczay Sz. László ügyvéd. Lin- hart György gazdasági akad. tanár, dr. Lónyay Ferencz osztálytanácsos, Mezes Gyula gazdasági akad. tanár. Molnár Lajos szőlőbirtokos, Oppenheim E. Henrik szőls- nagybirtokos, Palugyai József bornagykereskedő, ifj. Perczel Sándor szőlőbirtokos, Piu- kovits József országgy. képviselő, báró Putheány Géza nagybirtokos, Rácz György nagybirtokos, Rácz Sándor vincz. isk. igazgató, Rohonczy Gida nagybirtokos, Rubinek Gyula országgy. képviselő, dr. Szabó Gyula szőlőbirtokos, Tóth Károly szőlőbirtokos, Vastagh János tanár, dr. Vásárhelyi Zoltán miniszteri fogalmazó, gróf Zichy Aladár országgy. képviselő. Méltányosság és tapintat. A létért, boldogulásért vaió küzdelemhez nemcsak erély és kitartás kell, hanem méltányosság is. E nélkül küzdelmünk elveszti legnagyobb erejét, az igazságot s ügyünket megfosztjuk a rokonszenvtől, a mi a siker föltétele. De még a méltányosság, a belátás sem elég, ha nélkülözzük a tapintatot. A tapintat parancsa, hogy ne támadjunk ott, a hol nem méltányos; ne hado- názzunk akkor, a mikor nem időszerű. Ez ellen vét, a kit az önösség. vagy a rosszul megítélt érdek elfogulttá tett. Mindig elszomorító, ha szakmánkban ilyen jelenségre bukkanunk, valamint most is visszatetszést szült az a czéltalan és igaztalan támadás, a melyet egyik szaklapunk intézett Törley József pezsgőgyáros ellen. Azért esik neki ez a lap Törleynek hogy miért ad csak 5% árusítási engedményt a vendéglősöknek, holott többi pezsgőgyárosunk 10°/0-ot enged. Hogy miért enged Törley csak 59/o-ot, ez az ő dolga. Mindenki annyiért adja a maga portékáját, a mennyiért neki tetszik. Hogy miért adja ennyiért vagy annyiért, erről nem tartozik számot adni. A ki sokalja az árt, az ne vegyen tőle. Ez jogában áll minden vendéglősnek, a ki nincs megbékillve Törley árszabásával vagy eljárásával, ámde arra nincs joga senkinek. hogy ezért nyilvánosan megtámadja s ócsárlásával rontsa áruinak jó hírét. Hála Isten, hazai perzsgőgyárosaink mindegyikéről elmondhatjuk, hogy a legnemesebb ambiczióval s a legnagyobb lelkiismeretességgel arra törekszenek, hogy tőlük telhetőleg a legjobb italt produkálják. Büszkék is vagyunk hazai pezsgőinkre s derék gyárosainkra. Mi ildomtalannak s a hazai ipar ellen való vétségnek tekintjük, ha valaki a végből hasonlítja össze gyárosaink termékeit, hogy vagy másikat másikat kisebbítse. Ez nem szép, ez nem hazafias tempó különösen, ha úgy teszi, mint ezt az említett lap tette. E lap támadása már csak azért is kárhoztatandó, mert azután rohant ki a mikor egyik főmunkatársa megvált a Törley- czégnél viselt tisztségétől.
