Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-11-20 / 22. szám
1903. november 20. Vendéglősök Lapja 5 azt külföldi kollegáink is teszik. Azok sem mondanak le a borravalóról, bár aránylag jobban jövedelmező állásokat foglalnak el. A világ összes államaiban, a keleti műveletlen és a nyugoti művelt országokban, egyaránt dívik a pinczérek tekintetében borravalórendszer. A nyugoti államok mindegyikében, az olasz, franczia, angol, német, spanyol stb. nemzeteknél ma általában az a szokás a nagyobb vendéglőkben és kávéházakban, hogy a vendég a kiszolgáló pinczérnek a fogyasztási összeg 10—15 százalékát adja borravaló gyanánt, a mi elég méltányos. Megjegyzendő, hogy, ha a fogyasztási összeg nagyon csekély, a borravaló akkor sem lehet kevesebb a másod és harmadrangú kávéházak és vendéglőkben 5 pfennignél vagy centiménél (szantim.) az elsőranguakban pedig ennek a kétszeresénél. Ehhez képest a mi borravalórendszerünk határozottan olcsó, mer^. rendesen 4—6 fillért tesz ki és csak kivé_ telesek azok az esetek, a mikor többe t adnak a pinczérnek. Valaki már most a szememre vethetné, hogy számításom nem helyes, a mennyiben nekünk a borravalórendszerünk elütő a külföldétől. Mig a külföldön ugyanis rendes esetekben a nagy vendéglőkben és kávéházakban is egy-egy pinczérnek megvan a határozott számú asztala, a hol kiszolgál és a kiszolgált ételek és italok árát is neki kell fizetni, tehát csupán egy pinczérnek kell borravalót adnunk, addig nálunk a főpinczér is megkapja borravalóját, sőt a vendéglőkben még a sört és bort hordó fiú is külön adományban részesül, a mi a borravalót 2-szerte, sőt háromszorta megdrágítja. Ez igaz; de hasonlítsuk csak össze, vájjon ilyeu rendszer mellett is nem több-e a borravaló a külföldön, mint nálunk. Vegyünk egységül egy két és fél koronás ebé det, a mi nagyobb vendéglőkben elég polgári ár. Külföldön fizetünk borravaló gyanánt ezért körülbelül 25 fillért, mig nálunk a főpinczér kap 6 fillért, az ételhordó ugyanannyit, a borfiu pedig, ha egyáltalán kap, akkor 4 fillért. Ez kitesz összesen 16 fillért a mi még mindig jóval kevesebb, mint a külföldi pinczéreknek adott dij. Kevesebb fogyasztás mellett a külömbség kisebb, de még mindig amazoknak javára billen a mérleg serpenyője. Tehát aránylag nálunk fizetnek legkevesebb borravalót, holott a mi pin- czéreink fáradsága legalább is annyi, ha nem több, mint a külföldieké. Ha pedig azok nem tartják lealázónak a borravalót, miért tartsuk mi ? Szolgálatokat végzünk, munkát teljesítünk és nem kapunk borravalót, hanem kapjuk azt a dijat, a mi bennünket jogosan megillet. A joggal megillető dij pedig sohasem lehet megalázó egyetlen emberre is. Ha igazában való borravalórendszerről, lealacsonyító borravalókról kellene szólnunk, akkor azt a mai protekcziós és korrumpált világban másutt kellene keresnünk, a társadalom igen különféle rétegeiben találnék azt meg, még pedig nem fillérekről, hanem ezrekről meg ezrekről szóló borravalókban. Hogy milyen uzsoraborraló dívik a világon mindenütt, azt mindenki tudja, a ki nem vak és nem süket és ezekre csak rámutatni is felesleges. A mikor tehát rámutattam arra, hogy a borravalórendszer nem lealacsonyító és annak eltörlése óriási, szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik, még azt akarom megemlíteni, hogy az eltörlés nem javítaná a pinczérek társadalmi helyzetét. Külföldön a jó pinczért megbecsülik és nálunk is hovatovább tért foglal az a nézet és hódit az a helyes felfogás, hogy a pinczér szintén nem megvetendő rablélek, hanem a társadalomnak hasznos és igen sokszor tehetséges tagja és mint ilyennel kell velük bánni. De nemcsak a publikumban rejlik a hiba, hogy ez a nézet általánossá nem vált, hanem rejlik bennünk pinczérekben. Hiszen meg vannak adva a föltételek, a melyek arra hivatvák, hogy társadalmi helyzetünket megjavítsák. Legnagyobb és legfőbb hibánk, hogy nem tartunk össze mint egy ember. Tömörülnünk kell, hogy igy erősebbek legyünk. Ismeretes az a mese, hogy egy ember, a kinek fiai pártoskodtak, összehívta a fiukat. Egy csomagba kötött 12 pálczát és egymásután odaadta nekik, hogy törjék szét a pálczacsomót. Mikor egyiküknek sem sikerűit, akkor föloldozta a csomót és egyenként ő az öreg, gyönge ember széttörte. így van ez nálunk is. Ha nincs közöttünk összetartás, akkor leigázhatnak bennünket. Egyesüljünk tehát! Itt van a „Magyar Országos Pinczéregyesület.“ Legyünk ennek a tagjai minél számosabban. Rendezzünk társas összejöveteleket, tartsunk lapokat és folyóiratokat, rendezzünk szakfelolvasásokat, a melyekhez hozzászólhasson minden tag. Eme felolvasások jelenjenek meg a szakközlönyökben és a sajtó többi lapjai is vegyenek tudomást létezésünkről; hadd tudja meg a világ, hogy mi is vagyunk valamik és valakik. így elérjük azt, hogy számottevő faktora leszünk a társadalomnak, hogy helyet foglalunk a müveit nemzet kebelében. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy nyugdijegyesületünknek alig van párja egész Európában, és hogy ennek tagjai lévén, öreg napjainkra nem kell koldulássál szerezni meg a kenyerünket, akkor bízvást nyugodtak lehetünk a felől, hogy társadalmi helyzetünk minden téren megfelelő lesz. Röviden összefoglalom értekezésem tárgyát, hogy becses türemüket ne vegyem hosszasabban igénybe. Hogy társadalmi helyzetünk megjavuljon, szükséges az önképzés és az udvarias, előzékeny bánásmód. Ha ezeken kivűl némi iskolai tudással, élettapasztalattal, testi ügyességgel rendelkezünk, ha sorsunkat nyugdíj utján biztosítjuk, ha az egyesületi szellemet ápoljuk és nemzeti érzés hatja át lelkünket, akkor polgártársaink becsülését vívjuk ki és a magyar haza hasznos polgáraivá leszünk; nemcsak nyelvben, hanem szellemben is és pinczéreink jó hírét, nevét megalapítottuk idebenn és odkünn a külföldön egyaránt. A borellenőrzés. A bor hamisítása ellen hozott törvényünk elég szigorú és világos, mégsem jár azokkal az eredményekkel, a miket tőle vártunk. ügy vagyunk ezzel is, mint minden, a közegészség ótalmára hozott törvényünkkel: papiroson marad. Ennek az az egyszerű oka, hogy ezeknek a végrehajtására nincs elégés alkalmas közegünk. A közigazgatást végző hivatalos sereg egyrészt túl van terhelve, másrészt pedig nem rendelkezik azzal a szakértelemmel, a mely az ilyen törvények foganatosításához szükséges. A mi a bor hamisítását illeti, ehez ugyancsak kevés néhány vegyvizsgáló állomás ; mert a mi közönségünk nem hajlandó arra, hogy az ellenőrzést maga teljesítse. Ez az oka annak, hogy az illetékes hatóságnál vajmi gyéren jelentik be a hamisnak vélt borokat s igy a hamisítók még ma is is meglehetős bátorságban érzik magukat. Az apróbb üzelmek tettesei csak ritka esetben kerülnek kézre, pedig ezek talán veszedelmesebbek a nép egészségére, mint azok a nagyban dolgozó kereskedők, a kikhez könnyebben férhetnek a kutatók; mert a gyanú is állandó ellenük. Kívánatos tehát, hogy a borhamisítás ellen hozott törvény mentői szélesebb körben és mentői szigorúbban érvényesüljön. Nemcsak bortermelésünk anyagi és erkölcsi érdekében szükséges ez, hanem a közegészségre való tekintetből is. Éppen ezért értjük és méltányoljuk, hogy ezt a kérdést a zemplén-inegyei gazdasági egyesületben szóvá tették a hegyaljai bortermelők. Egyet értünk velük abban, hogy a törvény foganatosítása nem felel meg a közérdeknek, a minek az oka az ellenőrző közegek hiányában rejlik. Egyet értünk a zempléniekkel abban, hogy ez nem tűrhető, mert anyagilag károsítja a termelőket s tönkre teszi a magyar borok jó hírét. Mi is úgy vélekedünk tehát, hogy itt gyors intézkedésre, czélszerü szervezésre van szükség. A zemplénieknek azt javasolták, hogy a pénzügyőrök bízassanak meg a borellenőrzéssel is. Már itt eltér a véleményünk az övéktől. Eltér azért, mert a pénzügyőröknek ehez nincs meg a kellő szakértelmük és nincs meg az idejük. Ám ha mindezzel dicse, kedhetnének is, a bor-ellenőrzést nem véljük rájuk bizhatónak; mert, legyünk bár a legjobb díszemben a pénzügyőrség felől, veszedelmesnek látszik, hogy oly szervezetre melynek az őrizetére az állam financziális érdekei vannak bizva, oly érdekek védelme hárittassék, a melyek a nép egészségét s igy erkölcseit érintik. Veszedelmes ez azért, mert a pénzügy, őrség előtt mindenkor a financiális szempontoknak kell lebegniük s igy amazokkal vagy nem törődnének, vagy a financiák javára használnák ki. Ily körülmények között annyi zaklatásnak lennének kitéve úgy a termelők, mint az eladók, hogy a fináncz-ellenőrzés haszna csakhamar eltörpülne, vagy legalább is keserves áron lenne megfizetve. Igen is, szervezni kell a borellenőrzést, hanem erre a czélra kiképzett egészség- ügyi rendőrséget kell szervezni, a mely úgy a bor, mint a többi italok és élelmi szerek ellenőrzését, is teljesítené. Egészségügyi törvényeink hasznát e Kecskeméti Bortermelők l-ső Pinczeszüvetkezete szállít kitűnő minőségű természetes borokat kis és nagy mennyiségben. Évi saját termés 10,00 0 hektoliter. Értesítést, mintát küld Héjjas Mihály szövetkezeti igazgató, Kecskemét.